Mi a titka az egyiptomi iszlamisták sikerének?

 Sikerük több évtizedes bázismunkának köszönhető, míg a liberális pártoknak nem sikerült javítaniuk a lakosság körében róluk kialakult kétes imázson – fogalmazta meg a napokban a Neue Zürcher Zeitung újságírója. Mint részletezte, két iszlamista párt diadala azért is megdöbbentő, mert két másik észak-afrikai országban – Marokkóban és Tunéziában – a hasonló ideológiát valló pártok szavazati aránya 50 százalék alatt maradt. Egyiptomban viszont a Muzulmán Testvériségből kinőtt Szabadság és Igazságosság Pártja (SZIP), valamint a szalafista an-Núr együttesen csaknem kétharmadát söpörte be a voksoknak.

Azt is tekintetbe kell venni, hogy az első szakaszban szavaztak Kairó és Alexandria – a két legnépesebb egyiptomi város – polgárai, a választások második és harmadik szakasza viszont kizárólag vidéki régiókat érint. Ezekben pedig az átlagosnál is nagyobb a befolyásuk az iszlamista erőknek, tehát ott még nagyobb arányú győzelmükre van kilátás.

„Derék muzulmánok”

Egy dél-kairói szavazóhelyiségbe látogatva, a svájci újság tudósítójának lehetősége nyílt érzékelni a voksolni szándékozók hangulatát, elvárásait. A megkérdezettek nem érzékelnek különbséget a SZIP és az an-Núr között: mint mondják, „mindkét pártban derék muzulmánok” tevékenykednek. Pluszként a szalafisták javára írják, hogy ragaszkodnak az iszlám jogrend, a saría bevezetéséhez; ez fontos az embereknek, akik nyugalomra és rendre vágynak – teszik hozzá.

A biztonság és a törvény tisztelete fontos kampánytéma egy olyan országban, ahol rendőrök tömegével tagadják meg a szolgálatot, s emiatt egyre jobban elharapózik a bűnözés. Aki azt ígéri a választások előtt, hogy a rablóknak levágatná a kezét, ahogyan azt a saría előírja, az széles körű támogatásra számíthat. Különösen akkor, ha a „nyugalom és rend” pártja – ahogyan a szalafisták magukat beállítják – szociális, jótékonysági tevékenységgel és vallásos jelszavakkal udvarolja körül az egyszerű embereket. Egy iszlám állam utópiája viszont, amely az an-Núr céljai között szerepel, nem vált ki lelkesedést a választók körében.

A gazdagok és a liberálisok mind tolvajok

A Muzulmán Testvériség pártja is előszeretettel emlegeti azt az erkölcsi fölényt, amelynek forrása az iszlám vallás. A párt politikusainak a szájából ez annál is meggyőzőbben hangzik, mert ők évtizedeken át küzdöttek a Mubarak-rezsim ellen, amelynek korruptsága erkölcsi csődbe sodorta Egyiptomot. Sokan azért szavaztak a SZIP-re, mert – mint egy nagy európai cégnél dolgozó fiatal mérnök közölte – az „nagy politikai tapasztalatokkal rendelkezik”. Egy szegénynegyed választókörzetében szavazó egyiptomi pedig a SZIP-ben látja „az egyetlen erőt, amely képes jobbá tenni ezt az országot”.

Az iszlamisták rezsimjétől érzett félelmet a fenti mérnök ezzel a megjegyzéssel söpri félre: „nem csoda, ha a tolvajok félnek tőlünk”. „Tolvajok” alatt a bukott rezsim kegyeltjeit érti, akik a nép rovására gazdagodtak meg. Nyilvánvaló azonban, hogy nemcsak a korábbi kormánypárt (NDP) egykori politikusai gyanúsak: általában a gazdagok és a liberálisok is tolvajoknak minősülnek. A jet-set életmód, amellyel a Mubarak-fiúk újgazdag barátai hencegtek, a nyugati életszínvonalon élő felső középosztályt is egy nevezőre hozta a rezsimmel.

Az illegalitásban töltött évtizedek alatt az iszlamisták váltak az egyetlen hiteles alternatívává a gyűlölt Mubarak-rezsimmel szemben. Ebben segített nekik szociális tevékenységük, amellyel felkarolták az állam által elhanyagolt elesett rétegeket. Az iszlám erkölcsi értékeire hivatkozva, éles kontrasztot képeznek a bukott rezsim korruptságával és igazságtalanságával szemben.

Radikális változásra voksoltak

A radikális változás iránti igényt jelzi azon pártok és jelöltek gyönge szereplése, amelyek Mubarak rendszeréhez kötődnek. Az alsó és középrétegek muzulmánjai szemében ezt a változást az iszlamisták képviselik. Az iszlám állammal való ijesztgetéssel a liberálisok ugyanolyan húrokat pengettek, mint a Mubarak-rezsim hívei. Ezáltal pedig olyan benyomás alakult ki, hogy ők a gazdagok, a keresztények és az ateisták érdekeit képviselik. Az egyiptomiak többsége nem hiszi el róluk, hogy képesek „jobbá tenni” az országot.

A liberálisok ismételten arra panaszkodtak, hogy a választásokra túl korán kerítettek sort, így nem maradt elég idejük hatékony választási hadjárat előkészítésére és megvívására. Ez valóban igaz – de csak részben. A WAFD párt például csaknem százéves múltra tekinthet vissza, s Mubarak idején is szabadon tevékenykedhetett. Ennek dacára az első fordulóban mindössze 6 százalékos eredményt ért el. A WAFD és a másik liberális párt, a Szabad Egyiptomiak élén egy-egy gazdag üzletember áll, akik saját tv-adót működtetnek. Mondanivalójuk ennek ellenére nem jutott el a néphez.

A kis baloldali és nacionalista pártok, valamint a januári felkelés nyomán létrejött mozgalmak lehetőségei igen korlátozottak. A Permanens Forradalom nevű, öt forradalmi csoportot tömörítő választási szövetség a szavazatoknak mindössze 2 százalékát kapta. A világi pártok esetében nagy probléma a szétforgácsoltság: a választásra bejegyzett 28 lista közül 24 többé-kevésbé a szekuláris táborhoz tartozott. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezek az erők felül tudnak emelkedni nézetkülönbségeiken. Mihelyt végleg eldől a parlamenti mandátumok sorsa, azon fognak veszekedni, hogy szabad-e koalícióra lépni az iszlamistákkal, vagy sem – jósolta a svájci újság.