Megváltást keresnek a dzsihádban

Derült égből

Semmi sem jelezte előre az El Bakraoui testvérpárhoz hasonló emberek hajlandóságát az öngyilkos merényletre: ha éppen nem voltak rács mögött, akkor szabadok voltak, mint a madár, szerették a pénzt, a szép autókat és a könnyű életet. A hozzájuk hasonló fegyveres rablókat még a börtönben is tisztelték és csodálták.

Egy napon azonban ezek a bűnözők hátat fordítanak régi énjüknek, és a radikális iszlám lesz a mindenük, olyannyira, hogy jelentkeznek öngyilkos merénylőnek. Ilyen volt Abdelhamid Abaaoud, a párizsi merényletek feltételezett szervezője is, akit 2010-ben rablásért ítéltek el Franciaországban. „Miután megismerték a radikális iszlámot, rájöttek, hogy eddig bűnben dagonyáztak” – magyarázta az AFP francia hírügynökségnek Amélie Boukhobza klinikai pszichológus. „Egy bizonyos ponton túl már csak egy módon válthatják meg bűneiket, és juthatnak be a paradicsomba: ha mártírhalált halnak” – tette hozzá.

Megérintő propaganda

Hogy az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet propagandája hogyan és miért érint meg egyes bűnözőket, és másokat miért nem, az valószínűleg az adott egyén személyiségétől függ. A fegyveres rablásért öt év börtönbüntetésre ítélt Khalid El Bakraoui életét az Iszlám Állam Dabiq című folyóirata szerint egy álom változtatta meg, amelyet a börtönben látott. Ebben Mohamed próféta oldalán harcolt a hitetlenek ellen.

Aki már átesett a ló túloldalára, azt már semmi sem tántoríthatja el az újonnan átélt hitétől, amelyet az IÁ-nak köszönhet, éppen ezért „vakon bízik a dzsihadista szervezet utasításaiban” – mutatott rá Daniel Zagury pszichiáter. „Sokan azért állnak át a másik oldalra, mert elhiszik, hogy egyszer minden rossznak vége szakad, belépnek a paradicsomba, ahol az örök boldogság várja őket. Felismerik, hogy mindazt, amijük nem volt meg bűnözőként, ott megkaphatják. Elsiratják magukat, az elvesztegetett életüket, a családjukat” – fejtette ki a szakorvos.

Elég egy hősies cselekedet

„Bűneik megváltásához pedig elég egy hősies cselekedet a jelenkornak és az örökkévalóságnak” – tette hozzá a dzsihadista szervezetek tagjainak motivációit kutató Zagury. „Egyikük elmagyarázta, hogy a végítélet napján az angyalok előtt kell felelniük tetteikért, mielőtt beléphetnének a paradicsomba. Számukra ez nem egy jelkép vagy egy metafora, hanem sziklaszilárd hit. Az angyalok eljönnek értük, és pont” – magyarázta a szakértő-pszichiáter.

Egyes bűnözők egyfajta depressziós állapotba kerülnek, mert semmit sem sikerült elérniük az életben, és ez segíti őket az átváltozásban – emelte ki Farhad Khosrokhavar szociológus. „Börtönből ki, börtönbe be: ez az életük, és közben minden kiút előtt hatalmas akadályok tornyosulnak” – mondta.

„Idővel a büntetések egyre hosszabbak, a gyanú állandó. És egy olyanfajta gyűlölet telepszik meg az emberben, amelynek természete nagyban különbözik a külvárosi negyedek suhancainak körében tapasztalt általános averzióétól. Ez odáig vezethet, hogy az illető elkezdi keresni az életből való hősies távozás megfelelő módját” – folytatta a szociológus. Ezzel egyben úgy érzi, hogy fityiszt is mutat a hatóságoknak; „nem ti vagytok azok, akik lassú halálra ítéltek engem a börtönben, hanem én döntök úgy, hogy véget vetek az egésznek, de legalább hősként halok meg” – tette hozzá a börtönben segítőként sűrűn megforduló Khosrokhavar.

Különleges kiút

A társadalomtudós úgy véli, hogy a radikális iszlám egyfajta különleges kiutat biztosít az élet elől menekülők számára. „A halál számukra a társadalom utolsó arcul csapása, az egyén végső eksztázisa, egyfajta mélységes önimádat” – elemezte. A szépséges szűz lányok körében élvezett paradicsomi örömök mellett a terroristajelöltek abban is reménykedhetnek, hogy áldozatuk mások – akár családtagjaik – számára sem hiábavaló, hiszen azt hiszik, hogy ezáltal 66 általuk választott embert menthetnek meg a pokol tüzétől. „És mindebben teljes meggyőződéssel hisznek” – húzta alá Amélie Boukhobza, aki a nizzai központú Entr’Autres nevű szervezet munkatársaként a radikalizáció jelenségét kutatja.