Főhajtás Csernobil áldozatai előtt

Az elnök az erőmű egykori dolgozóival is találkozott, és kitüntetéseket adott át azoknak, akik húsz évvel ezelőtt életüket kockáztatva részt vettek a robbanás utáni mentési akcióban.
A megemlékezések kora hajnalban kezdődtek, a fővárosban, Kijevben, a csernobili katasztrófa után a környékről kitelepített családok számára épített Szlavuticsban pedig százak virrasztottak. A fővárosban a résztvevők kezükben vörös szegfűt és gyertyát tartva vettek részt az egyházi szertartáson. Viktor Juscsenko koszorút helyezett el az áldozatok emlékművénél, 1 óra 23 perckor, a robbanás hivatalosan megállapított időpontjában pedig a templomok harangjai hússzor megkondultak. Ezután a gyászolók is virágokkal és gyertyákkal borították be az áldozatok emlékművét.
A csernobili katasztrófa áldozatairól XVI. Benedek pápa is megemlékezett. Az egyházfő a Szent Péter téren összegyűlt többezres tömeg előtt arra kérte a Fennvalót, világosítsa meg mindazok elméjét, akik az emberiség jövőjéért felelősek, hogy minden energiát a béke szolgálatába állítsanak, az ember és a természet szükségletei iránti tisztelet jegyében.
A megemlékezéseken kívül a nukleáris energia használata elleni tiltakozó akciókat is tartottak. Moszkvában a rendfenntartó erők őrizetbe vettek tizenhárom Greenpeace-aktivistát, akik a Vörös téri Vaszilij Blazsennij székesegyház kerítéséhez láncolták magukat. A tiltakozók sárga pólót viseltek, amelyeken a „Nem a Csernobilokra!” felirat volt olvasható. Minszkben ellenzéki csoportok készültek tüntetésre, tiltakozásul a fehérorosz kormány azon szándéka ellen, hogy rehabilitálják a katasztrófa során fertőzötté vált területeket.
A csernobili eseményekről Budapesten is megemlékeztek, a Déli pályaudvarnál az Energia Klub, a Greenpeace, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Védegylet felhívására ökumenikus istentiszteletet követően gyertyát gyújtottak, Demszky Gábor főpolgármester pedig az áldozatokra emlékezve este kilenckor lekapcsolta fővárosi középületek díszkivilágítását.


Mi is történt Csernobilban?
A korabeli hivatalos szovjet közlés szerint 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor következett be a robbanás a csernobili atomerőmű négyes blokkjában. A katasztrófa valós méreteiről az első napokban ellentmondásos hírek érkeztek, a moszkvai vezetés igyekezett eltussolni az ügyet, ám miután Svédország egy nappal a robbanás után jelezte, hogy szakemberei a megszokott háttérsugárzás többszörösét mérték, be kellett ismernie a baleset tényét. A robbanás következtében nagy mennyiségű sugárzóanyag – egyes becslések szerint a reaktorban lévő plutónium és uránium csupán 4, pesszimistább változatok szerint 90 százaléka – került a légkörbe. A hatóságok továbbra is késlekedtek a lakosság kimenekítésével: még napokkal a katasztrófa után sem kezdték meg az evakuálást a közvetlen veszélyzónából. Katonákat vezényeltek a felrobbant reaktorblokkhoz, akiknek megfelelő védőfelszerelés nélkül kellett eltakarítaniuk a romokat, hogy hozzákezdhessenek a reaktor maradványait befedő betonszarkofág megépítéséhez. A több hónapig tartó akcióban százezrek vettek részt, ezrek haltak meg a Csernobilban eltöltött órák, napok következtében. Az áldozatok számáról sincsenek pontos adatok, az ENSZ-források 9000 halottról beszélnek, a Greenpeace szerint ennél lényegesen többen, 93 ezren haltak meg a katasztrófa következtében. A balesethez kapcsolódó egyéb betegségek nyomán 200 ezerre is rúghat az áldozatok száma. Hivatalos adatok nem állnak a rendelkezésre, mivel a szovjet vezetés állítólag a katasztrófa után azonnal titkosította az áldozatok kórházi kartonjait. Az atomerőmű 30 kilométeres körzete ma is fokozottan sugárfertőzött, de ettől távolabb is érezteti hatását a 20 évvel ezelőtti robbanás – Fehéroroszországban és Oroszországban fokozottan, ezenkívül Kelet-Európába, Skandináviába, Nagy-Britanniába és az Egyesült Államok keleti részéig is elsodródott a radioaktív felhő. A katasztrófa okairól ma sem tudni sokkal többet, mint akkor: egyesek szerint a személyzet hibája – a robbanás üzemzavar-szimuláció közben következett be –, mások szerint a tervezés hiányosságai vezettek az emberiség történetének legsúlyosabb atomkatasztrófájához.