Eltűnt pillanatok őre

– Emlékszik még az első munkájára?
– Igen, hiszen nagyon szerettem volna új munkahelyemen megfelelni. 1975-öt írtunk, s egy ifjúsági színjátszó verseny eredményhirdetéséről kellett beszámolni, s a kamerát megspórolandó, engem küldtek ki a rendezvénynek helyet adó művelődési házba. Az akkori idők félprofesszionális gépét, a Prakticát használtam, s egy egész tekercs filmet lőttem el, amiből csupán fél tucatot használtunk fel.
– Miben különbözött az akkori munkája a mostanitól?
– Az első húsz évem egybeesett a Magyar Televízió aranykorszakával, egymás után készítettük a nagyjátékfilmeket, tévéjátékokat. Werkfotósként végigdolgoztuk a forgatásokat, hármas okból. Egyrészt a különböző időpontokban felvett beállítások utolsó állapotát rögzítettük. Ezzel segítettünk a rendezőnek, mivel lehet, hogy a folytatásra napokkal később került sor. Másrészt, e filmek készítését jelentős érdeklődés előzte meg, folyamatosan láttuk el anyaggal a sajtót. Végül archiválás céljából lefényképeztük a legfontosabb momentumokat, a munka részeseit, a színészeket, a rendezőt, az operatőrt. 1989-ben forgattuk a Juliánus barát című filmet, amelyben Assisi Szent Ferenc alakját a híres olasz színész Franco Nero alakította. Az egyik jelenetet Rómában egy piacon vettük fel, s mikor a próbák alatt szerettem volna megörökíteni őt, kérte, hogy hagyjam későbbre, mert zavarja a koncentrációban. Sztári allűrnek fogtam fel, de én csodálkoztam a legjobban, mikor a forgatás végeztével odaintett magához, s újrajátszotta a jelenetet a fényképész kedvéért. Hiába, a profi az profi...
Ma főleg a kommunikációs munkát kell képanyaggal ellátni. Szerencsére a nemzeti főadó még mindig az érdeklődés homlokterében van, s ha valamelyik lap képeket kér tőlünk, akkor igényeiket azonnal teljesíteni kell. Ipari méretekben dolgozom, az összes képernyős arcról műteremben és életszerű közegben készítek képeket. Az archívumot folyamatosan frissítem, tehát egy örök körforgásban élek
– Milyen az ideális fotóalany?
– Szeretek a tévés kollégákkal dolgozni. Az eltelt harminc év alatt megismertük egymás munkastílusát, gyenge pontjait és erényeit. Van, akinek a félelmeit kell feloldani, s megértetni vele, hogy az ideális mű, a modell és az alkotó együttes munkájának lehet csak az eredménye.
– A munkaidő végeztével szegre akasztja a gépet?
– A fényképezés átszövi az életemet. Természetesen vannak kedvenc képeim, témáim, amikkel gyakran próbálkozok pályázatokon, számomra elfogadható sikerrel. A családi eseményeket, utazást ugyancsak megörökítem. Kedvenc felvételeim lakásunk falait díszítik.