CIA, a gyilkoló gépezet

Mint a lap újságírója rámutatott, az átmenet fokozatosan ment végbe, de a támadások 10. évfordulóján, amikor már David Petreaus extábornok, az iraki és az afganisztáni csapatok volt parancsnoka áll majd az ügynökség élén, a változások a kiindulási ponthoz képest szembetűnőek lesznek. Egy névtelenséget kérő volt CIA-tisztségviselő szerint az egykor csak „pöfögő” ügynökséget pokolian hatékony „gyilkoló gépezetté” alakították át. A drónháború például, amely egy évtizeddel ezelőtt még futurisztikusnak tűnt, mára már annyira rutinszerű, hogy ha nem az al-Kaida valamelyik vezetőjét semmisítik meg, a közvélemény már tudomást sem vesz róla. A pilóta nélküli repülőgépek 2001 óta több mint 2000 militánst és polgári személyt öltek meg, ami hatalmas szám egy olyan ügynökség esetében, amely hagyományosan nem közvetlenül ölt a konfliktusokban, hanem szövetséges erőket pénzelt erre a feladatra. A CIA Terrorelhárító Központjának (CTC) létszáma, amely a támadáskor még csak 300 volt,  mára túllépte a 2000-et, ami több, mint az al-Kaida központi szervezetének tagsága.

A CIA állományának 10 százalékát kitevő CTC „ügynökség az ügynökségben”, amely gyakorlatilag minden külföldi állomáshelyen jelen van. Még a CIA elemző ágazatának mintegy egyötödét is a CTC-nek való célkeresés köti le, vagyis az, hogy megtalálja azokat a személyeket, aki beszervezhetők, letartóztathatók vagy likvidálhatók. Fran Moore, az CIA-elemzők vezetője ezzel szemben azt állította a The Washington Postnak, hogy az analitikusok túlnyomó többsége „nem azonosítja magát a katonai célok támogatásával”. Mint mondta, a hírszerzés munkája több területen, így a fegyverek elterjedése és az energiaforrások kérdésében bővült és javult. Bírálói szerint a CIA új típusú, „kinetikus” műveleti eltérítették az ügynökséget a hagyományos hírszerzési feladatától, és meggyengítették azt a képességét, hogy értelmezze az olyan nemzetközi folyamatokat, mint az „arab tavasz”. Emberi jogvédő csoportok szerint a CIA kívül működik az elszámoltathatóság határain, ami pedig az Egyesült Államokban történelmi követelmény a fegyveres szolgálatokkal szemben.

Az embervadászat központja a CTC-n belül a Pakisztáni-Afgán Osztály (PAD) (amelyhez hasonlót tavaly jemeni és szomáliai fókusszal is létrehoztak). A PAD-nak mintegy 30, a légierő pilótái által üzemeltetett Predator és Reaper drónja van, amelyek egy olyan országban állomásoznak, amelyet a lap a CIA-vel való megállapodása alapján nem kívánt megnevezni. A CIA tisztségviselői azt állították, hogy a dróncsapások – amelyekből csak tavaly 118-at hajtottak végre – csak a töredékét jelentik a terrorelhárítási kampánynak. Az ügynökség szerint sokkalta többször fordul elő, hogy a CIA a külföldi partnereihez fordul segítségért, vagy „nem halálos” eszközöket alkalmaz. Az Obama-kormány felszámolta ugyan a CIA titkos börtönrendszerét, ugyanakkor egyes gyanúsítottak elfogásával kapcsolatban továbbra is a külföldi partnereihez – egyebek között Szomáliához – fordul.

A CIA szoros kapcsolatban áll az amerikai összfegyvernemi különleges műveleti parancsnoksággal is. Így Oszama bin Laden megsemmisítését a haditengerészet SEAL-kommandósai hajtották ugyan végre, de a CIA irányítása alatt, a CTC által szerzett adatok és az ügynökség langley-i központjában kidolgozott akcióterv alapján. A lap által idézett nyilatkozók szerint a CIA és a fegyveres erők közötti összefonódás egyes külföldi bázisokon annyira erős, hogy nehéz különbséget tenni a CIA emberei, a katonák és a zsoldosok között. Ilyen „ómegának”, vagy „keresztmátrixnak” nevezett, a hírszerzés és a katonai műveletek közötti senki földjén tevékenykedő hibrid csoportokat Irakban, Afganisztánban és Jemenben is bevetettek. Az amerikai lap újságírója mintegy összegzésképp leszögezte, az ügynökség, amelynek feloszlatását a szeptember 11-ével és az iraki háborúval kapcsolatos baklövései miatt sokan sürgették, mára kiharcolta a „nélkülözhetetlen terrorelhárítási eszköz” státusát.