Az összefogás példája és üzenete

Nem csoda, hogy a vidék és a kultúra ma legalább annyira osztrák, mint amennyire olasz, a kettõ minden egyedi színével és javával. A Zillertali- és az Ötztali-Alpok örök hóval borított csúcsaitól pár kilométerre szõlõskertek húzódnak, ahonnan remek aromájú, világhírû borok kerülnek a nemzetközi piacra; az Etsch-völgy és Vinschgau gyümölcsösei, Dorf Tirol és Meran virágpompája viszont kifejezetten mediterrán jellegû. A meredek esésû, gyors hegyi patakok és folyók dübörgõ zúgással hívják fel magukra a figyelmet, a havasi legelõk zöldje éles ellenpontja a Dolomitok kopár sziklavilágának, a hegyek által körülölelt települések szûk, „olaszos” utcáit helyenként pálmafák, olajfák díszítik.

Az elmesélhetetlen természeti adottságokkal rendelkezõ régiót, annak fontosabb intézményeit a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre által szervezett tanulmányút résztvevõjeként  látogattuk  meg. Mint minden idelátogató erdélyi magyar fõként arra voltunk kíváncsiak, mit tartalmaz a gyakorlatban a mifelénk sokat hangoztatott kijelentés, miszerint Dél-Tirol modellként használhat a székelyföldi autonómia megteremtését szorgalmazóknak.

A következetes munka eredménye

„Az idáig elvezetõ út meglehetõsen rögös volt” – meséli Herbert Georg de Nicolau dél-tiroli parlamenti képviselõ, akit irodájában kerestünk fel. – Míg Trentino lakosságának 99 százaléka olasz, addig a Dél-Tirolban élõk kétharmada német anyanyelvû, ami sok problémát okozott. Nemzetiségi határokat figyelembe nem vevõ békeszerzõdés, erõszakos asszimilálási törekvés a fasiszták részérõl, válság, merényletek, majd az autonómia kiharcolása, ezek a régió történetének kulcsszavai, s így lehetne az önrendelkezésig vezetõ utat röviden összefoglalni.” Mint mondja, a helybeliek mindezt mára sikertörténetként könyvelik el, hiszen a dél-tiroli régió nemcsak Olaszország, hanem az Európai Unió egyik leggazdagabb régiója. „Mindez az összefogás és következetes munka eredménye, s bár ez közhelynek tûnik, az eredmény magáért beszél” – teszi hozzá a képviselõ.

A hátrányból kovácsolt elõny

Dél-Tirolban az iskolarendszer is három részre tagolódik: mindhárom etnikai csoport részére garantált az anyanyelvi oktatás, de míg az olasz és a német nyelvcsoporthoz tartozók kölcsönösen egymás nyelvét is tanulják, a ladin nyelvû iskolákban mindkét másik nyelv tanulása kötelezõ. A részletekbe dr. Günter Hofer, a régió Oktatási és Nyelvügyi Hivatalának vezetõje avat be egy olaszos ebéd közben, a turisták által gyakran látogatott Cavallo Bianco étteremben. Mint mondja, Dél-Tirolban az oktatást óvodákban, alap- és középiskolákban a tanulók anyanyelvén, azaz olaszul vagy németül olyan tanárok végzik, akiknek az adott nyelv az anyanyelve. A régióban  a német óvodák és iskolák elkülönülten mûködnek az olasz óvodáktól és iskoláktól. Ennek következtében nem létezik két tannyelvû – olasz–német – állami óvoda és iskola. Az általános iskola második osztályától kezdve kötelezõ tanítani a másik népcsoport nyelvét, ami a német iskolákban az olasz, az olasz iskolákban a német nyelvet jelenti. „Teljesen természetes, hogy a német anyanyelvûek megtanulják az olaszt és fordítva. Az egy vagy két választott idegen nyelv mellett az általános iskolai tanulmányok végére a diákok gyakorlatilag két nyelvet beszélnek anyanyelvi szinten, ami csak elõnyükre válik – részletezi dr. Günter Hofer. – Az elmúlt évtizedek során megtanultunk a hátrányokból elõnyt kovácsolni, elfogadni, hogy kisebbségben élünk, és identitásunkat megõrizve megtanultunk együtt élni az olasz kultúrával is.” 

Példaértékû, hogy a dél-tiroliak a szakemberképzést sem bízzák a véletlenre: maguk képezik ki õket. Trento régióban, Bozenben is mûködik egyetem, itt három nyelven (német, olasz, angol) folyik az oktatás. „A dél-tiroli német politikusok a nyolcvanas évektõl kezdõdõen azért küzdöttek, hogy létrehozzanak egy, a saját elit képzésére hivatott egyetemet, ennek elsõ lépéseként Bolzanóban 1992-ben létrehozták a Bolzanói Európai Akadémiát” – avat be a részletekbe Günther Rautz, az akadémia kisebbségi témákkal foglalkozó irodájának kutatója. Az akadémia dolgozta ki a leendõ egyetem megalapításának és mûködésének dokumentumait, majd 1997-ben az olasz parlament törvényesen is lehetõvé tette a Bozeni Szabad Egyetem megalapítását. 1998 januárjában megkezdte munkáját a mûvelõdési kar, míg 1998 márciusában közgazdaság-tudományi kar indult be. A 2001–2002-es tanévben a számítástechnikai kart, a 2002– 2003-as tanévben pedig építészeti kart is indítottak. Az egyetem végzõsei többnyire a régióban helyezkednek el. „A népcsoportok identitásának megõrzése alapvetõen az iskolarendszeren nyugszik, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Az oktatási intézményeink megmaradásunk alappillérei” – fogalmaz Günther Rautz.

Az önfenntartás eszközei

A tartomány fõként mezõgazdaságból, iparból és idegenforgalomból él – errõl az odalátogató lépten-nyomon meggyõzõdhet. Bárkit kérdezhetünk errõl, habozás nélkül büszkén válaszolja: Dél-Tirol alma- és szõlõtermesztése, illetve bor- és tejtermelése a egjelentõsebb egész Európában. Ugyanakkor a helybeliek elmondása szerint a német nyelvterületekrõl szívesen telepítik ide a cégek olaszországi leányvállalatukat, mivel nem ütköznek nyelvi akadályokba sem a közigazgatásban, sem a munkavállalók kiválasztásakor, jelentõs költségeket spórolva meg ezzel. Így egyre kevesebb olasz cég tevékenykedik a régióban, és a múlt század közepén beindított iparosítási folyamat eredményeként a térségben letelepedett olaszok is újabban az ország délre esõ régióiban keresnek munkát – ennek a folyamatnak az eredményei ma már a népesség arányaiban is megmutatkoznak, nyilván a németek javára.

„Az autonómia önfenntartást jelent elsõsorban, melynek fontos tényezõje például, hogy a tartomány az államnak fizetett adók 90 százalékát visszakapja, és saját parlamentjében dönthet annak felhasználásáról – mondja dr. Franz Arthur Pahl, a dél-tiroli autonóm regionális tanács elnöke. – A kiindulópont egyértelmû volt: tisztában kellett lenni azzal, hogy mit tudnak a régió lakói jobban, mint mások, melyek a számunkra kedvezõ adottságai ennek a területnek, ezt kellett tudatosan hasznosítani.” Mint mondja, a bozeni térségben koncentrálódott a leginkább a kereskedelem, a kézmûipar és az ipar: fémkohászati mûvek, elsõsorban vas-, alumínium- és magnéziumkohászat, gép- és gépkocsigyártás, vegyi, textil-, bõr-, konzerv- és fafeldolgozó üzemek. Meranba inkább vegyipari mûvek települtek, a völgyekben számos kisebb ipari és kézmûvesüzem mûködik. Munkanélküliség 15 éve gyakorlatilag nem létezik Dél-Tirolban, az évi átlagfizetés pedig az olasz átlagbérnél is nagyobb: 27 000 euró. „A dél-tiroliak korántsem voltak ilyen gazdagok 40–50 éve, de a hegyek közt fekvõ tartományban az önrendelkezés kivívása óta virágzik a gazdaság, ezt nyugodt szívvel állíthatjuk” – teszi hozzá az autonóm regionális tanács elnöke.

Tanulság és üzenet

A dél-tiroli példa Székelyföldön is gyakorlatba ültethetõ, hisz számos hasonlóság bizonyítható a két régió közt, mondja Marta Stocker, a bozeni Európai Akadémia alelnöke, aki szerint a Dél-Tirolban élõ németek elsõsorban összefogásuk, kitartó munkájuk révén mutatnak egyedi példát Európában. „Az autonóm régió sikertörténete úgy vált példává az öreg kontinensen, hogy a félmilliós közösség érdekképviseletének, valamint a hathatós anyaországi támogatásnak köszönhetõen mára rendelkezhet saját sorsa fölött – folytatja az alelnök asszony. – A dél-tiroliak üzenete az erdélyi magyarok felé talán így fogalmazható meg tömören: a székelyföldi területi  autonómia realista célkitûzés, ha a tömbmagyarság egységesen hangoztatja önrendelkezési óhaját, és ennek érdekében, ennek a megvalósulandó vágyálomnak a szellemében munkálkodik naponta. Olyan közösségként, melynek a szíve egyszerre dobban, ha a szülõföldön való megmaradásról, a közösség sorsáról van szó.”

Gy. Cs.

Különleges autonómia

Dél-Tirol azon öt olasz tartomány egyike, amelyek földrajzi vagy történelmi okokból különleges autonómiával rendelkeznek. Dél-Tirol 116 településbõl álló autonóm tartomány, Trient tartománnyal együtt Olaszország Trentino-Alto Adige régióját alkotja. Lakossága 450 ezer fõ, éppen annyi, mint Luxemburgé, területe 7,5 ezer kilométer, ez Székelyföld területének mintegy felét jelenti. A tartományban a németek népességaránya 64 százalék, az olaszoké 25, az õslakos ladinoké 4 százalék.  Három elismert nyelve van: országosan hivatalos nyelv az olasz, ezzel egyenértékû a német mint regionálisan hivatalos nyelv, nyolc kisrégióra vonatkozóan pedig a ladin (rétoromán). Népsûrûsége rendkívül alacsony: mintegy 60 fõ négyzetkilométerenként. Lakóinak csaknem fele Bozen és Meran városokban, illetve azok körzetében lakik.