Az EP elnöksége elfogadta az európai egyházi párbeszédről szóló Tőkés-jelentést

A 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 17. szakasza az Unió intézményei számára kötelező módon előírja, hogy folytassanak párbeszédet az egyházakkal és vallási közösségekkel, valamint a világnézeti és szekuláris szervezetekkel. Ennek a rendelkezésnek a gyakorlati alkalmazására nyert megbízatást Tőkés, a testület egyházi kapcsolatokért felelős alelnökeként.

Tőkés sajtóirodájának csütörtöki közleménye szerint az EP-alelnök előterjesztésében elmondta, másfél évre terjedő tisztsége igen intenzív időszakában számos találkozón, konzultáción és konferencián vett részt, melyek az uniós szerződés 17. szakasza életbe léptetésének az útját voltak hivatottak egyengetni. Ezeken túlmenően, mintegy az intézményes párbeszéd nyitányaként, 2011. május 30-án, Jerzy Buzek elnök védnökségével és részvételével került sor arra a reprezentatív jellegű európai parlamenti-egyházi közmeghallgatásra, melyet kifejezetten a nevezett törvényhely gyakorlati alkalmazása tárgyában szerveztek.

A Tőkés-jelentés magyar fordítása megtekinthető itt.

Ezzel párhuzamosan és a beinduló dialógus folytatásaképpen 2011. november 30-án tartották meg azt, a második közmeghallgatást, melyen az egyházon kívüli, szekuláris és humanista szervezetek vezető képviselői adták elő a párbeszéd intézményesítésére vonatkozó elképzeléseiket és javaslataikat. Első olvasatban az Elnökség ugyanazon nap délután hallgatta meg Tőkés gyorsjelentését, megbízatást adva arra, hogy a testület mandátumának lejárta előtt annak végleges formáját is terjessze elő.

Előterjesztése bevezetésében Tőkés László a múlt és a jelen időszerű összefüggéseiről szólt, a nigériai véres keresztényüldözések és az 1989-ben megdöntött ateista Ceaușescu-diktatúra kegyetlenségének ellentéteként méltatva az egyházakkal, a különböző szervezetekkel és az eltérő felfogású emberekkel, közösségekkel folytatandó párbeszéd „európai modelljét”.

Püspöki szolgálatának részét képező ökumenikus egyházi tevékenységére visszautalva attól óvott, nehogy az európai-egyházi párbeszéd a formális protokollarizmusban és az üres frázisok kölcsönös hangoztatásában merüljön ki.

Azt is hangsúlyozta, hogy a létrejövő „nyílt, átlátható és rendszeres” párbeszéd csak abban az esetben lehet érdemleges és hatékony, amennyiben olyan konkrét kérdésekben lesz képes az egyházak és az egyházon kívüliek együttműködését megszerezni, mint amilyenek: a szociális problémák megoldása, a hátrányos helyzetű emberek és társadalmi rétegek megsegítése, a kisebbségi közösségek és a migránsok befogadása stb.

Tőkés László a jelentés halasztás nélküli elfogadását javasolta az elnökségnek.

Az előterjesztést követő érdemi vita után az elnökség tagjai egyhangúan elfogadták Tőkés-jelentést.

A határozat értelmében az Európai Parlament kötelezettséget vállal arra, hogy a párbeszédben részt vevő felekkel rendszeres, nyilvános szemináriumokat szervez; az illetékes alelnök éves jelentésben számol be a párbeszéd folyamatáról; a Parlament illetékes szolgálatainak pedig gondoskodniuk kell ennek rendszeres és jól strukturált megszervezéséről és irányításáról.

A jelentés legfőbb eredménye az, hogy az európai egyházak végre megtalálhatják az őket megillető társadalmi helyüket az uniós intézmények rendszerében, továbbá pedig a konkrét EU-s politikákról szóló párbeszéd előtt is megnyílik a lehetőség.