A toleranciaküszöbön túl

Politikai torzsalkodások, apró feszültségek és felerõsödõ nacionalista megnyilvánulások borzolják ugyan a kedélyeket, de az általános benyomás mindenképp az egyensúly érzését keltheti az odalátogatóban. Ezt tükrözik többek között a többnyelvû utcanév-, vagy egyéb közérdekû információt hordozó táblák, amelyeket eddig senkinek sem jutott eszébe átfesteni. A közhivatalokban a cirill felirat mellett a szerb elnevezés latin változata békésen megfér a magyarral. A város utcáit róva többnyire szláv szót hallani, amelyrõl viszont hamarosan kiderül, hogy nem kizárólag szerb nyelven hangzik el, hanem a nemzetiségi sokszínûséget tükrözendõ horvát, ruszin mondatokat is bõven hallunk. A viszonylagos egyensúly kifejezõje ugyanakkor az egész városkép, a szinte kivétel nélkül felújított középületek, a sétálóutcák minõsége és állapota és nem utolsó sorban az általánosan uralkodó tisztaság.

Régi reflexek

A negyvenévnyi szocialista múlt azért itt is visszaköszön. Fantáziamentes tervezésrõl árulkodó kockaépületek, harmincadik életévüket rég meghaladó jármûvek, fõleg a lengyel autógyártás egyik jellegzetes darabja, a Polski Fiat, de a Renault gyár hõskorában összeállított példányok is bõven láthatók. A múlt árnyai igazából a határátlépéskor tapasztalhatók. Rendõrállami szigor fogad a gépkocsisor végére kanyarodva, mogorva arcok, szúrós pillantások úti okmányaink ellenõrzésekor. Közben „bónuszként” az autóbusz ablakából végignézhetjük, miként rámolja ki az egyik helyi gépkocsit a szõke vámos kisasszony. Ezt az érzést a szálláshelyünkön, az amúgy minden szempontból nyugati légkört árasztó szállóban is megtapasztalhatjuk, ahol a recepciónál visszatartják útleveleinket. Hogy esetleg mivel igazoljuk személyazonosságunkat? Ezt pontosan õk sem tudják, de a törvény kötelezi õket az útlevelek elvételére, így elõzve meg azt, hogy esetleg a számlánk rendezése nélkül távozzunk. Kérdés, hogy valóban csak ennyirõl szól az egész, de erõltetni a választ nem lehet, tekintve, hogy mindössze egyetlen hölgy beszél néhány szót angolul, a magyar nyelv ismerete pedig itt fel sem merül.
A hazafelé vezetõ úton aztán kiderül, hogy bizony ennél többrõl is szó van. Miután egy nyilatkozatnak nevezett lapocskát is kezünkbe nyomnak a szállóból történõ kijelentkezéskor, a papírosról kiderül, hogy anélkül nem lehet kilépni a Szerb Köztársaság területérõl, mivel igazolja, hogy nem hagytunk magunk után tartozást.  És újból szúrós tekintetek, szótlan, mogorva egyenruhások, feltûnõ helyen tartott kézifegyverekkel, bilincsekkel. Az állam képviselõin túl a szerb emberekben is él valami mindebbõl, ezt egy muzeális értékû jármû fényképezése közben megtapasztalhatjuk. A „fotómasina” látványa agresszív reakciót vált ki az autót vezetõ idõs hölgybõl, szerbül kiabálva von felelõsségre minket, és mindössze akkor enyhül meg, mikor közöljük: turista, Románia.

A változás apró jelei

A radikális hangok ellenére Szerbiában elindult európai integrációs folyamat a Vajdaságban érezteti a hatását, és ezt a város vezetõje, Kucsera Géza polgármester (képünkön) is megerõsíti. „Szabadka azon kivételek közé tartozik, ahol a kisebbség tulajdonképpen a többség” – fogalmazott. Tekintve, hogy magyar, szerb, horvát, bunyevác, ruszin és egyéb közösségek élnek itt együtt elég régen, a toleranciának egyfajta hagyománya alakult ki. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kisebbséghez tartozók támadásoknak legyenek kitéve választások alkalmával, vagy nagyobb horderejû politikai változások, így a jelenlegi Koszovó-helyzet kapcsán is. A szerb karhatalmi erõk részérõl is nyitás érezhetõ, pristinai események után hatékonyan és gyorsan léptek fel az etnikai jellegû incidensek megelõzése érdekében.
Szabadka – a többi vajdasági településhez hasonlóan – ugyanakkor nem függetlenedhet teljesen a belgrádi eseményektõl, hiszen az országos politikai változások területi szinten is éreztetik hatásaikat. Önkormányzati szinten jelenleg viszonylagos egyensúly tapasztalható a legerõsebb szerb politikai alakulattal, az államfõ vezette Demokrata Párttal való együttmûködés terén, állítja a polgármester. Politikai torzsalkodások ugyan elõfordulnak, de ezek nem befolyásolják az önkormányzati koalíció szintjén való együttmûködést.
Az állapot ugyanakkor változhat a május 11-ére kitûzött változásokat követõen, ha a szerb radikális alakulatok kerülnek ki gyõztesen a megmérettetésbõl, de Kucsera szerint ez különösebben nem változtat az emberek közötti, meghatározó módon toleranciára alapuló viszonyon.
A polgármester véleményét a helyiek közül többen megerõsítik, hozzátéve: az eddigi ellentmondások, viták vagy akár erõszakos cselekményekig elmenõ incidensek általában elszigetelt esetek voltak, a legtöbb konfliktus politikai szinten csapódott le a Milosevics-éra alatt is. Sok esetben a média közbenjárásával sikerült jelenségszintûvé tenni egy-egy esetet. A nemrég megvert magyar diák esetét például a legtöbben felfújtnak tartják, meséli Cékó Krisztina, a Magyar Nemzeti Tanács egyik helyi munkatársa, aki eddig nem tapasztalt ismétlõdõ, „hadjáratszerû” etnikai összecsapásokat.

Építkezés helyi szinten

A szabadkai magyarság szervezeteinek szempontjából a jelenlegi mozgásterének bõvítése a lényeges a belgrádi eseményektõl függetlenül, fejtette ki Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke. A magyarság igazából nem tudja érdemben befolyásolni a szerbiai központi vezetés szintjén lezajló változásokat, ezért az eddigi „harcmodorral” a jelenleg is birtokolt politikai pozíciókat kell erõsíteni. A pontos forgatókönyvet viszont lehetetlen megjósolni, hiszen a döntés a szerb választópolgárok kezében lesz a május 11-i választásak alkalmával.

N. B. I, Szabadka