• Beszélgetés Malya Lillával, az MTV „árvízi tudósítójával”

– Hogyan fogadta az elismerést?
– Nagyon örültem neki, mert ez az első elismerésem. Tizenhét napot töltöttem akkor a Tiszán és a Hármas-Körösön, ahonnan rendszeresen, élőben tudósítottunk.
– Az árvíz idején megismerte az ország...
– Véletlennek köszönhetem, először két napig Szegedről tudósítottam. Vasárnap megérkezett a pesti stáb, másnap együtt élőztünk, és hívtak, menjek velük Szolnokra forgatni. Nem gondoltuk, hogy ilyen hosszú ideig leszünk ott. Nem maradtunk ki semmiből, a legapróbb részleteket is meg akartuk mutatni. Különös élmény volt, amikor az egyik település takarékszövetkezetéből kilépett egy néni, és a nevemen szólított: megkérdezte, mi van a gátakon. A néző úgymond személyes ismerősének tekintett, és számomra ez a legfontosabb.
– Hogyan kezdődött a tévés pályafutása?
– Tizennégy éves voltam, amikor elhatároztam, újságíró leszek. Szegeden művelődésszervező médiaszakra jártam a főiskolán. Teljesen véletlenül kerültem a szegedi városi televízióhoz, ahol fél év múlva már riportokat is forgattam. Ezután jelentkeztem az MTV körzeti stúdiójához, 2004 februárjától pedig a Híradó munkatársa vagyok. Önálló filmeket is készítettem már.
– Mi volt eddigi legfontosabb munkája?
– Az árvíz volt a legnagyobb kihívás, szakmailag sokat tanulhattam akkor. De sosem felejtem el például egyik tavalyi riportom alanyát. Arról forgattunk, hogyan élnek az emberek villanyáram nélkül, és egy hetven év körüli bácsinál jártunk egy tanyán. Amikor végeztünk, bocsánatot kért, hogy nem tud nekünk még egy kávét sem főzni. Majd eltűnt, és a kredencéből kivett egy barack- és egy cseresznyebefőttet. Megrázó az ilyen élmény, hiszen nem volt semmije, mégis mindenáron adni akart nekünk valamit.
– Erdélyben járt-e?
– Sajnos nem, pedig szeretnék. Kedvelem Németh György fotóművész erdélyi sorozatait. A képeket nézve megfogadtam, hogy ellátogatok a helyszínekre. Egy újságíró számára sok érdekes történik a határ túloldalán, így szakmailag is érdekes lehet...
• Csorba Mária

--------