Rendőrvicc

Gondoljunk csak a brit miniszterelnök, Tony Blair álbúcsúbeszédére, az Index internetes portál virtuális kormányfőválasztására, a gombamód szaporodó Gyurcsány-viccekre, vagy az olyan kedélyes tüntetői transzparensekre, mint: „Gyurcsány a javadat akarta – és el is vette” vagy „Már egy hete az anyádra gondolunk”.
Az abszolút csúcstartó viszont Garamvölgyi László ezredes, ORFK-szóvivő lírai áradású szösszenete, amellyel a magyar rendőr hősies helytállásának állít emlék(műv)et, A rendőr vére sohasem drága címmel (elérhető a Magyar Rendőrség honlapjának nyitóoldalán). Az eddig is írói ambícióktól gyötört főzsaru (tudjuk, ő az, aki József Attiláról írt könyvet) a legfűzfább poéták patetizmusát megszégyenítő módon Magellánhoz hasonlítja a menetelő rohamrendőröket, s ilyen fordulatokkal lepi meg gyanútlan olvasóit: „vadállatok marcangolják húsodat. Inni akarnak véredből”, „olyasmit érzel, mint suttyó korodban, a grundon, amikor a tinédzser ágaskodás, valami fehérnép miatt egymásnak ugrasztott benneteket” és így tovább. Mert jönnek a „bestiák”, „bitangok”, de „még félre tudod ütni göcsörtös-gonosz kezét, még dobog benned a rendőr szív, mert az nem lehet, hogy a szörnyeteg győzedelmeskedjen”. Nos, miután a tisztelt olvasónak sikerült felmosnia magát a padlóról, máris elkezdhet – teljes joggal – újabb rendőrvicceket gyártani. Íme egy javaslat kombinált politikus- és rendőrviccre: Gyurcsány és Garamvölgyi sétál a Kossuth téren...
A többit pedig az önök fantáziájára és kreativitására bízom.