Védett lesz a pityókás kenyér?

Lucia Romanescu hangsúlyozta, hogy az ONPTE csupán segítséget tud nyújtani a termékek levédéséhez, ám ehhez feltétlenül szükség van a termelők szervezetbe tömörülésére is. \"A termelők csak abban az esetben kaphatják meg a védelmet, ha társulnak. Mi támogatjuk őket az uniós normák által előírt dokumentáció összeállításában. Azt követően, hogy a termékek megkapták az országos védettséget, és lejárt azon időszak, mely alatt más termelők fellebbezhethetnek, a Mezőgazdasági Minisztérium kérheti a védelmet az Európai Unió szintjén\" – nyilatkozta a hivatal vezetője.

A minőség garanciája

A dokumentáció benyújtását követően 12 hónap áll az EU rendelkezésére, hogy elfogadja vagy elutasítsa az igénylést, illetve, hogy további iratokat kérjen az igénylőktől. Ha az Európai Unió megadja a védelmet, az illető termékeken egy bélyeg fogja tanúsítani ezt. A bélyeg garanciát jelent a minőség és az előállítási technológia, valamint ezek folyamatos ellenőrzésének tekintetében. \"Az ezen rendszerhez hozzászokott európai fogyasztók értékelik a hagyományos román termékek ízét, de nem kerüli el figyelmüket a bélyeg léte vagy nemléte sem\" – állítja Lucia Romanescu. Az igazgatónő véleménye szerint a hazai termelőknek nemcsak élelmiszereket kellene levédetniük, hanem állatokat is. \"Azt hiszem, hogy bizonyos állatfajtákat is le kellene védessünk, mint például a bivalyt és a kopasz nyakú tyúkot, de az ásványvizeket, a gyógynövényeket és a gombákat is. Több uniós tagállam így jár el a csak egy bizonyos területen élő, illetve növő állatokkal és növényekkel, s követnünk kellene a példájukat\" – nyilatkozta az ONPTE vezetője.

Úttörő a szilvalekvár

Lucia Romanescu véleménye szerint a Cegén és Noszolyban barlangokban érlelt sajtokat is érdemes volna védelem alá helyeztetni. Ezen tejtermékeket a kolozsvári Napolact gyártja és forgalmazza. Románia mostanáig egyetlen élelmiszerrel, a topoloveni-i szilvalekvárral jutott el az uniós védelmi igénylés legutolsó fázisába. Ezt egy olyan recept alapján gyártják, amely bizonyíthatóan már 1914-ben is létezett.
Románia a pálinkát is szerette volna saját nemzeti termékének nyilvánítani, am az Európai Unió illetékesei ezt az igényt elutasították, s Magyarországnak és Ausztriának ítélték oda a gyümölcspárlatok pálinka néven történő értékesítésének jogát. Időközben a magyarországi szabadalmi hivatal beleegyezett abba, hogy a székelyföldi termelők is használhassák a pálinka megnevezést, ha azt összekapcsolják a termék származási helyének földrajzi nevével.