Sajátos kapitalizmus: menekülnének a dolgozók a háromszéki nadrággyárakból

Egyre több háromszéki panaszkodik a környéken megtelepedett készruhagyárakban tapasztalt munkakörülményekre. Félelmükben azonban nem merik vállalni kilétüket, így a hatóságok általában tehetetlenek, nem tudnak eljárni a többnyire németországi munkáltatók ellen. Minderről Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerő-elhelyező ügynökség vezetője beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján. Azt követően terelődött egyébként az elmúlt időszakban fokozottabban a figyelem a nadrággyárakra, hogy –  amint arról korábban beszámoltunk – átszervezés miatt a sepsiszentgyörgyi L-RO nadrággyár 245 alkalmazottjától vált meg, a többi hasonló profilú helyi üzem pedig azonnal lecsapott az ágazatban tapasztalattal rendelkező, állás nélkül maradt munkásokra, és több tucat munkahelyet hirdettek meg.

A munkaerő-elhelyező ügynökség ezek után 163 személynek ajánlott állást helyi készruhagyárakban. Az állás nélkül maradtak pedig kénytelenek lennének élni a lehetőséggel, ellenkező esetben ugyanis elveszítik a munkanélküliségi segélyt. Kelemen Tibor azonban arról számolt be, hogy az onnan elbocsátottak visszasírják az L-RO-t, ahol ugyan nem volt nagyobb a fizetés, ellenben csak egy váltásban dolgoztak, ritkán kellett túlórázniuk, vagy szombaton is dolgozniuk.

A norma teljesíthetetlen

„Azt mondjuk, hogy a többi nadrággyárban németesebbek a módszerek, de ez téves, mert Németországban nem ilyenek a körülmények.  Ez valójában sajátosan háromszéki kapitalizmus: sok a túlóra, havonta legalább három szombaton dolgozni kell, nagyon szigorúak a teljesítményelvű bérezés szabályai” – részletezte az ügynökséghez beérkezett panaszokat Kelemen Tibor.

A nadrággyári alkalmazottak ugyanakkor arról is tájékoztatták a szakembert, hogy évek óta nem tudnak részt venni a családi összejöveteleken, még a temetésekre sem kapnak eltávozást. Aki pedig nem tud megfelelni a szigorú normarendszernek, annak rendszeresen levonnak a béréből, s sokan havonta alig 300 lejt visznek haza.

Kelemen ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a felmerült problémák kapcsán a  gyárak tulajdonosai, vezetői azzal védekeznek, hogy a teljesítményelvű bérezés lehetővé teszi, hogy bárki megkeresse az alapfizetése többszörösét, több mint ezer lejt kapjon kézbe. Ehhez azonban a gyárak alkalmazottai szerint sokszorosan túl kellene teljesíteniük az amúgy is óriásinak mondott normát.

Ellehetetlenített panaszosok

Sokan pedig ilyen körülmények között is inkább tűrnek, mintsem panaszt emeljenek munkáltatójuk ellen. A félelem oka, hogy a tapasztalat szerint a problémák ettől nem hogy megoldódnának, hanem a panasztevőnek gyűlik meg a baja. Kelemen Tibor egy olyan esetről számolt be, amikor nemrég egy rendőrfeleség tett panaszt több hatóságnál is a nevét vállalva – azóta pedig, bár a normát 100 százalékban teljesíti, különböző kifogásokkal folyton levonnak a béréből, így most már a felmondást fontolgatja.

Az elégedetlenséget a szakhatóság vezetője szerint az is tükrözi, hogy ezekben a gyárakban nagy a munkaerő-fluktuáció. Ez azonban egyútal ördögi kör is, hiszen aki egyszer nadrággyárban kezd el dolgozni, nehezen szabadul az ágazatból, mivel ha az egyik vállalattól kilép, rögtön a másikban ajánlanak számára állást.

Kelemen ugyanakkor arra is kitért, hogy a nagy hajsza miatt nagy a megbetegedés kockázata a készruhagyári alkalmazottak körében, így az államnak sok esetben nem kell ugyan munkanélküliségi segélyt fizetnie, azonban a túlhajszolt személyek esetében később betegnyugdíjat kell folyósítania.

Inkább a pénz sem kell

A volt L-RO-sok közül éppen ezekből kiindulva sokan inkább vállalták, hogy elveszítik a munkanélküli-segélyt, mintsem hasonló körülmények között vállaljanak munkát. Mint mondják, továbbképzik magukat, s más területen próbálnak majd szerencsét.  Sokan ugyanakkor abban bíznak, hogy a svéd Autoliv sepsiszentgyörgyi gyárába tudnak elhelyezkedni.

Mint arról beszámoltunk, az elmúlt év végén mindenki azt hitte, hogy az átigazolás zökkenőmentes lesz, az L-RO csarnokait megvásároló Autoliv automatikusan átveszi a nadrággyár elbocsátott személyzetét. Azonban a munkások csalódtak, hiszen az Autoliv ragaszkodott saját humánerőforrás-politikájához: bár a szeptemberi induláskor valószínű 600 munkásra lesz szüksége, de eddig kevesebb mint száz állást hirdetett meg, s havonta átlag ötven személyt alkalmaz.

Normavizsgálat zajlik

A névtelen bejelentések nyomán  a munkaügyi felügyelőség nem indíthat vizsgálatot – mondta el  Ördög Lajos, a szakhatóság Kovászna megyei vezetője, amikor a Krónika arról faggatta, hogy mit lehet tenni a hasonló helyzetekben. Mint részletezte, naponta négy-öt panaszt iktatnak, ezek között pedig természetesen vannak nadrággyári alkalmazottak is. „A névtelen bejelentések nyomán nem indíthatunk vizsgálatot, ezért mindenkit arra biztatunk, vállalja a nevét” – mutatott rá a főfelügyelő, akitől ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a felügyelőket titoktartás kötelezi, a munkaadó előtt nem fedhetik fel a panaszos kilétét.

Ördög Lajos elmondása szerint a készruhagyári dolgozók általában a túl szigorú normára panaszkodnak, azt mondják, a törvényt betartva, minimálbérrel alkalmazták őket, azonban a normát nyolc órában lehetetlen teljesíteni, emiatt a minimálbérnél sokkal kevesebbet visznek haza.
 A hasonló jellegű panaszok nyomán egyébként a felügyelőség vizsgálatot indított az egyik sepsiszentgyörgyi gyárban, a felügyelők a napokban a szalagon próbálják követni, teljesíthető-e a kiszabott norma.

„Ha tíz munkásból nyolc teljesíteni tudja, és kettő nem, az rendben van, viszont ha az arány fordított, akkor a normán változtatni kell” – szögezte le Ördög Lajos. Kérdésünkre hozzátette: amennyiben sikerül bizonyítani, hogy a norma teljesíthetetlen, kötelezni tudják a munkaadót, hogy változtasson rajta.

A szakszervezet-alapítástól  is félnek

Az évtizedek óta működő háromszéki nadrággyárakban ugyanakkor nem alakultak szakszervezetek, amelyek síkra tudnának szállni a dolgozók jogaiért, a megfélemlített alkalmazottak ugyanis nem merik vállalni a tagságot. Bong Vilmos, az Alfa Kartell szakszervezeti tömb Kovászna megyei szervezetének elnöke a Krónika megkeresésére elmondta, több ezren dolgoznak a nadrággyárakban, ezért saját megyei érdekvédelmi szervezet létrehozása is indokolt lett volna, ám erre vonatkozó próbálkozásaik sorra kudarcot vallottak.

„Mindössze egyetlen aláírásra lenne szükség, ám az emberek nem merték vállalni a nevüket. Mindenki arra vár, hogy a szomszédja tegye meg az első lépést” – fejtette ki Bong Vilmos, hozzátéve, hogy a szakszervezeti tagságot nem lehet erőltetni. „Több területen sikeresen képviseljük a munkavállalók jogait, a nadrággyárakban is a kollektív jogok érvényesítését kellene megoldani, ám amíg nincs összefogás, erre nincs lehetőség” – összegzett a szakszervezeti vezető.