Még akkor is, ha a hízókat nem biotakarmánnyal felnevelt vágóállatokként értékesítik. Gasztronómiai szempontból a mangalica húsát elsősorban azért keresik, mert a szokványos sertésnél magasabb zsírtartalma finoman oszlik el a hússzövetek között, ezért kiválóan alkalmas sültek, kolbászok, szalámik és sonkák készítésére. Nem véletlen, hogy a magyarországi vágóhidakon levágott mangalicasertések négy lábát – a combot és a lapockarészt – Spanyolországba exportálják, amiből a spanyolok évente mintegy 40 ezer darab sonkát dobnak piacra, drága prémiumtermékként.

Magyarország egyik legnagyobb kocatelepe

A mangalicatenyésztés újjászületése Magyarországon indult be, ahol a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete napjainkban mintegy 220 tenyésztőt tart nyilván. Szintén itt található a világ legnagyobb fajtatiszta állománya. Az egyesületen keresztül a budapesti agrárminisztérium jelentős anyagi támogatást nyújt az állattartóknak, mangalicát tartani tehát egyre jobb üzletnek számít.

A külterjes, kisüzemi tartás mellet egyre több a nagy állattelepeken hizlalt mangalica. Az egyik ilyen állatfarm Debrecen szomszédságában található. A három részt vevő konzorciumból – egy őstermelőből, egy szociális szövetkezetből és egy kft.-ből – álló Bio Goods Magyarország első három mangalicatelepe közé tartozik. A tíz hektáros farmon 650 anyakoca szaporulatát hizlalják fel értékesítésre, emellett mangalicagén-megőrző programot is visznek. A kelet-magyarországi állattelepen heti 25–50 vágóállat feldolgozására alkalmas húsüzemet is működtetnek, a felhizlalt állomány többi részét élőállatként értékesítik vágóhidaknak, amelyek a mangalica húsát feldolgozott végtermékként adják tovább a kereskedelembe.

A Debrecen melletti állattelep társtulajdonosa, Bán Tibor lapunknak elmondta, hogy

A saját vágóhídjukról értékesített tőkehús, illetve a feldolgozott végtermékek a magyarországi piacon főleg gasztronómiában érdekelt vevőkörhöz kerül. A távol-keleti mangalicahús-piac a sertéspestis miatt egyelőre visszaesett, de a magyar tenyésztők abban reménykednek, hogy ez átmeneti jelenség, és az egyre élénkülő koreai és japán kereslet a magyar kivitel gyors távol-keleti erősödését eredményezheti. Bán szerint egy-két éven belül akár megduplázódhat a mangalicaexport, amire a magyar gazdáknak idejében fel kell készülniük.

Nélkülözhetetlen a szakmai háttér

„Magyarországon a mangalicaegyesület erős és hathatós támogatást biztosít a gazdáknak, és egységes fellépést tesz lehetővé a különböző piaci szereplőkkel szemben, ami Erdélyben jelenleg hiányzik” – magyarázza a fő különbözőségeket Bán Tibor, akivel egy erdélyi élelmiszeripari szakkiállításon vettük számba az ágazat előtt álló lehetőségeket. A szakember hangsúlyozza, hogy a mangalicatenyésztés hosszabb távú befektetés, ahol nem egyik évről a másikra lehet pénzt keresni.

Míg a nagyüzemi, intenzív körülmények között hizlalt hússertés levágásáig mintegy 210 nap szükséges – gyakorlatilag háromnegyed év alatt térül meg a gazda pénze –, ez az időszak a mangalica esetében másfél-két év. A pluszidő és -befektetés megtérül ugyan a magasabb felvásárlási árakban, ahhoz viszont egyesületi vagy szövetkezeti háttér kell, hogy a gazdák közösen tudjanak jó árat kialkudni a vágóhidaktól és a takarmánybeszállító cégeknél. Ha a gazdák egyénileg próbálkoznak talpon maradni, akkor a 10–20–50 kocás telepek is nehezen birkóznak meg a piaci körülményekkel.

Bán Tibor úgy látja, Magyarországon az országos egyesület az értékesítés terén is nagyon sokat segít a gazdáknak. A reklámnak köszönhetően egyre több a jó nevű magyarországi étterem, amely friss tőkehúst vásárol, de mára a nagyobb üzletláncok hentesrészlegei is felfedezték a mangalicát, így folyamatosan nő a kereslet. A magyarországi mangalicatartó gazdák közül többen vágóhidakon bérben levágott állataikat dolgozzák fel és forgalmazzák. Termékeikkel jelen vannak kézművesvásárokon, ahol jó a kereslet a mangalicatermékek iránt. Ennek nagy előnye, hogy a gazda és a vásárló közé nem kerül újabb láncszem, amely a végtermékek árát növelné.

„Az éves magyarországi vágóállomány mintegy negyvenezer mangalica. Ebből hozzávetőleg húszezer állat kerül vágóhidakra és élelmiszer-forgalmazásba, a másik felét a gazdák a háztájiban vágják le, és családi keretben dolgozzák fel” – fogalmaz a magyarországi tenyésztő.

A román szakminisztérium saját programként próbálja felkarolni a romániai mangalicatartást, meghirdetett elképzelése azonban egyelőre működésképtelennek bizonyult. Az ingyen ígért mangalicamalacok hírére csupán Hargita megyében sok száz jelentkező iratkozott fel, így hamar kiderült, hogy a bukaresti mezőgazdasági minisztériumnak nincs honnan kellő számú malacot vásárolnia, ráadásul

De nem megoldott az élő állatok felvásárlása és feldolgozása sem. 

Kassai szerint ezt az őshonos magyar fajtát nem lehet a hússertéshez hasonlóan három négyzetméteren felhizlalni. Adott területen minél nagyobb az állatsűrűség, a sertések növekedése még akkor is megtorpan, ha bőséges a takarmányozás. Kísérletek bizonyították, hogy amikor a túl sűrű állatállomány területét növelték, fokozatosan újraindult az állatok súlygyarapodása.