HIRDETÉS

Mindig más műsor van az égen – a fotó mindig a készítőjéről mesél

Tamás Gyopár 2018. november 12., 16:53 utolsó módosítás: 2018. november 13., 10:03
HIRDETÉS

Munzlinger Attila asztrotájképeit látva úgy tűnik, neki sokkal többet megmutat az ég, a táj. Sőt más „arcát” mutatja, mint annak, aki kimegy és csak úgy kémleli a végtelent.

Föld és ég fényei. Öncélúan készül, másokat gyönyörködtet

A gyergyószárhegyi családorvos, Munzlinger Attila így vall a fotózásról: „Esténként, ha tiszta az égbolt, kimegyek a szabadba, és csodálom a csillagos eget. Elbűvölnek az éjszaka égi és földi fényei, igyekszem megörökíteni belőlük, amit lehet, hátha más is örömét leli benne. A csillagok alatt eltöltött órák során mindig megtalálom az örök gyógyszert: a békét és a harmóniát.”

A legfrissebb fotó a kedvence

Számos díjat, elismerést érdemeltek ki dr. Munzlinger Attila fotói az évek során, 2015-ben fotója által mi is láthattuk Gyergyóban a sarki fényt, kétszer is, Cengelléren márciusban, a csomafalvi Veresvirág kilátónál júniusban kapta lencsevégre. „Nagy előadás volt” – emlékszik vissza, hozzátéve: mindig más műsor van az égen.

HIRDETÉS

Számít az elismerés, de neki az az élmény fontos, amit abban a pillanatban él meg, amikor alkot.

 És amíg készült rá – tehetném hozzá, hiszen amikor gyergyószárhegyi otthonában felkerestük, az udvarán lévő csillagda, szerinte játszóház mellett nagy tükörrel, üveggömbbel kísérletezett, s természetesen nyakában fotógéppel fogadott. Bárhova is megy, visz magával egyet a pillanatot megörökítő masinákból. Többnyire mindig eltervezi, sőt látja maga előtt a képet, és kivárja a megfelelő időt, fényviszonyokat, hogy keretbe foglalja. De olyan is volt, amikor az ég „véletlenül” mást mutatott egy családi ünnep éjszakáján, amit aztán csillagászmagazinok továbbítottak e műfaj csodálóinak. Munzlinger Attilának mindig a legutóbbi fotója a kedvence. Mostanság az Oltárkőről készült az.

Régóta tanulja a csillagokat

„Édesapán neves fotóművész, természetfotós volt Marosvásárhelyen, úgy nőttem fel, hogy folyton kiállításokra jártunk, az otthonunk tele volt fotókkal. Tizenkét évesen kaptam az első saját fényképezőgépemet, én ebbe beleszülettem. Folyamatosan tanulom, akárcsak a csillagászatot.” Volt, amikor mellőzte a fotografálást, amikor két lánya kicsi volt, akkor inkább családi eseményeket örökített meg. Lányait is „rákapatta”, sőt a barátaik gyerekeinek házi fotótáborokat szervezett, amit mai napig emlegetnek.

Türelem kell a látáshoz

„Ha egy tiszta éjszakán kimész a házból, felnézel az égre, látsz néhány csillagot. Ha ott eltöltesz öt percet anélkül, hogy bármilyen fényforrásra ránéznél, többet látsz, másfél óra után pedig látod a Tejutat, a csillagködöket, három óra után a csillagok fényénél látod a lábad alatt a talajt. Az emberi szem alkalmazkodik, csak idő kell, hogy átálljon az éjszakai látásra” – mondta.

„A csillagokhoz kapcsolódunk ezerféle szállal” Fotó: Munzlinger Attila

Amikor megtanultad, mi hol van a csillagtérképen, akkor is látod, amikor nem látod. De igazából az a szép, amikor az élmény is társul, amit a naplementétől a teljes sötétségig megélsz a tájban, miközben figyeled az égi eseményeket.”
A rabló fényszennyezés

Légszennyezés, fényszennyezés rejtheti el az égboltot a szemlélő elől. A gyergyóremetei korszerű közvilágítást pozitív példaként emelte ki a fotós, majd mesélt a fényszennyezés hatásairól. „A fényszennyezés olyan, mint a porszívó, az élőlényeket felszippantja. Az ember nappali faj, évmilliókon keresztül éjszaka aludtunk. Az orvostudomány bizonyította, hogy a szorongásos szindróma, a depresszió, a krónikus fáradtság és egy csomó lelki nyavalya az éjszakai fény miatt alakul ki. Nem tudunk lenyugodni. Az éjszakai fényszennyezés elrabolja az embertől a csillagos ég látványát is. Pedig a csillagokhoz kapcsolódunk ezerféle szállal. A lelki egyensúlyhoz szükségünk van a természetre” – mondta. Hozzátette: két generációval ezelőtt a nagyapa tanította fiúunokájának az égboltot...

Nappal gyógyít, éjjel fotózva pihen

Napi akár negyven beteg után feltöltődést jelent az éjszakai táj a családorvosnak.

Más, amikor a rendelőben dolgozom, fogadom a betegeket és kart nyomok a jelenlegi rendszerrel, de amikor átállok fotós üzemmódra, az egészen más énemet hozza felszínre.”

Három éve 3300 beteg tartozik hozzá, felesége, Ildikó, aki szintén családorvos, besegít, de mint mondja, pihenésképpen kedvenc közeli helyein fotóz, összekötve az ember alkotta tájat a csillagos égbolt csodáival.

Ufót nem látott

Égitesteket fürkésző fotóssal beszélgetve adódott a kérdés, Munzlinger Attila szerint van-e élet a Földön kívül. „Kizárt, hogy a Föld az egyetlen kitüntetett bolygója az univerzumnak, Föld-szerű bolygó lakhatósági zónában, csak a mi galaxisunkban tízmilliárd kell legyen, s hát a 300 milliárd galaxisban, amiről tudunk” – fogalmazott. Az ufókra térve pedig elmondta, bár sok érdekes jelenséget látott, olyan repülő tárgyat nem, amit nem tudott volna beazonosítani. Az asztrológiához, a személyre szabott horoszkópokhoz úgy viszonyul, mint a görög mítoszokhoz, amelyeknek megvan a szépségük, de nem kell ezekre alapozni az életet.

A fotó mindig a készítőjéről mesél

A fotózás öncélú örömszerzés

Munzlinger Attila szerint akkor jó a fotó, ha igazi megéléssel alkotják, mert ezt megérzi a nézője. Szerinte

a jó kép mindig öncélúan készül, nem azért, hogy majd megjelenjen valahol, hanem mert örömét leli benne a fotós.

Mára már profi fotográfusokat indított el pályájukon, feltarisznyálva őket azzal, amit a képek csodálóinak sem árt szem előtt tartani: A fotós másként látja a környezetet, ezért többet lát. Fotósként legyenek jelen a pillanatban. A jó fotográfia megragadja a lényeget. A jó képek mindig egyszerűek. A fotó mindig a készítőjéről mesél.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS