Mindkét esetben a munkaadó és a munkavállaló közötti hatékony kommunikáció, az egymás felé nyitás, az elvárások és a kínálat pontos tisztázása jelentheti a megoldást.

A hiányos oktatási rendszer is felelős

A két fél eltérő álláspontja közelítésének fontosságára hívta fel a figyelmet Szabó Árpád székelyudvarhelyi közgazdász, egyetemi tanár, a menedzsmenttudományok doktora. Lapunknak elmondta, folyamatosan kapcsolatban áll a vállalkozókkal és az egyetemen tanuló fiatalokkal is, és azt tapasztalja, hogy nem kommunikálnak egymással megfelelően. A munkaadók részéről nagy a bizalmatlanság a fiatalokkal szemben, úgy látják, nincsenek tisztában képességeikkel, tudásukkal és lehetőségeikkel.

– magyarázta a közgazdász. Szerinte mindkét oldalnak meg kellene tanulnia hatékonyan kommunikálni, időben tisztázni az elvárásokat és az ajánlataikat. Így nem utólag döbbennének rá, hogy „én nem ezt gondoltam erről a munkakörről”, vagy „én nem ezt a tudást, nem ezt a hozzáállást vártam el ettől a fiataltól”. Szabó Árpád úgy véli, a vállalkozóknak meg kell tanulniuk „kezelni” a fiatalokat, lekötni a figyelmüket, úgy meghatározni a munkaköri leírást, hogy azt kihívásként éljék meg, kibontakoztathassák kreativitásukat.

Másrészt egyetemi oktatóként azt tapasztalja, hogy évről évre csökken a fiatalok érdeklődése a szakma iránt. „Ez egyrészt az oktatási rendszer hibája, sokan úgy fejezik be az elemi iskolát, hogy szövegértési nehézségeik vannak. Ha ilyen hiányossággal, hátránnyal indulnak, nehéz tovább építkezni. Aztán ezt továbbgörgetve a fiatalok fele nem megy át az érettségin, akik sikeresen záróvizsgáznak, azok közül is sokan éppen csak a vonal fölé jutottak, ötös-hatos átlaggal végeznek. Úgy tapasztalom, egyre általánosabbá válik az érdektelenség” – magyarázta Szabó Árpád.

Ők nehezebben összpontosítanak és állnak meg a saját lábukon, a mindennapi élethez kapcsolódó dolgokat nehézségként élik meg. Az oktató ugyanakkor úgy véli, akik a világhálóról, a filmekből szerzik ismereteiket, gyakran elvágynak az országból, azt hiszik, külföldön olyan az élet, mint a filmekben. Aztán azzal kell szembesülniük, hogy ott sem lehet szakmai tudás nélkül érvényesülni, sőt a nyelvtudásra is szükség van. „A tanulást, a munkát nem lehet megspórolni” – szögezte le Szabó Árpád.

Kovászna megyében a népesség-nyilvántartó hivatal, a tanfelügyelőség és a polgármesteri hivatalok adatbázisát összevetve mintegy négyezer ilyen fiatalt azonosítottak. Az illetékesek abban bíznak, hogy a hároméves futamidejű projekt során sikerül mind a négyezer fiatallal felvenni a kapcsolatot, jó részüket pedig be tudják vonni a munkaerőpiacra. Ez azt feltételezi, hogy naponta legalább hat-hét személy kerüljön be a nyilvántartásba, ezt az ütemet viszont egyelőre nem sikerül tartani.

Azzal próbálják ösztönözni a fiatalokat, hogy a fizetés mellett még megkaphatják az egyszeri támogatásként megítélt ezer lejes foglalkoztatási juttatást is. Egyébként a munkaerő-elhelyező ügynökség nyilvántartásában jelenleg több mint 600 munkanélküli fiatal szerepel, a többség nehezen vagy nagyon nehezen alkalmazható, elsősorban azért, mert még a nyolc osztályt sem végezte el.

Kelemen Tibor úgy látja, ha a fiataloknak készpénzre van szükségük, elmennek napszámba két-három napra, megkeresnek 160–240 lejt, majd továbbállnak. Ez viszont a munkaadóknak jelent hátrányt, mert nem tudnak hosszabb távra tervezni. A cégvezetők sok esetben azt is felajánlották, hogy saját gépkocsival beszállítják a faluból dolgozni a fiatalokat, de ez sem járt sok eredménnyel.

Sokan tervezgetik, hogy majd elmennek külföldre, de nem tudják pontosan, hogy ez mivel jár. Azzal is hárítottak, hogy szüleik sem dolgoztak soha hivatalos munkahelyen, mégis elboldogultak.

– hangsúlyozta Kelemen Tibor. Az igazgató szerint a mentalitással, a hozzáállással is sok gond van: nemcsak a fiatalok, de a szüleik is gyakran úgy érzik, hogy például az inasképzés lealacsonyító, „az ő gyerekük többre képes, többet érdemel”. Ezért a többség inkább elméleti iskolában tanul, viszont nem szerez képesítést, szakértelmet, így nehezebben talál jól fizetett munkát. Holott az inasképzés jó lehetőség a szakképzetleneknek, hogy elsajátítsanak egy mesterséget, és közben fizetést is kapnak érte.

A fiatalok egy része nem bírja a napi kötöttséget, amit egy meghatározatlan időre szóló munkaszerződés feltételez, de erre is van megoldás, például a távmunka. Sokan nem akarnak kimozdulni szülőhelyükről, ilyenkor a vállalkozás helyben nyithat munkapontot, vázolta Édler András. Hozzátette, érthető, ha valaki nem akar az otthonától 50 kilométerre költözni, hiszen akkor a lakhatás, az étkezés megszervezése is külön ügyintézést igényel, gyakran az ingázásra sincs lehetőség, nincsenek megfelelő időpontban járatok, vagy hiányzik az összeköttetés. Ilyen esetben Édler szerint a vállalkozónak kell megoldást találnia.

A szakember szerint hatékonyan lehetne mozgósítani azokat is, akik pályakezdőként külföldön próbáltak szerencsét, majd néhány év után szívesen hazatérnének, mert megtapasztalták, hogy a határon túl sincs „kolbászból a kerítés”. Ezek a fiatalok jellemzően széles látókörűek, külföldön megtanultak dolgozni, elsajátították az ottani munkamorált, nem húzzák az orrukat, ha túlórázni kell vagy ha a munkaidő alatt valós teljesítményt várnak el tőlük.

Néhány évvel ezelőtt még az alacsony fizetések akadályt jelentettek, mára már csökkent a bérkülönbség. Viszont ők már megfelelő munkakörülményeket, motivációt, megbecsülést várnak el a munkájukért” – részletezte a vállalkozói szövetség elnöke. Leszögezte: mind a két féltől elvárható, hogy megváljon a rossz beidegződésektől és közelítse a másikhoz álláspontját.