Hirdetés
Somogyi Botond

Somogyi Botond

Trump és Venezuela: ki sem lóg a lóláb...

2026. január 03., 20:252026. január 03., 20:25

2026. január 03., 20:332026. január 03., 20:33

Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja. Az Amerikai Egyesült Államok ugyanis megtámadta Venezuelát.

Trump első mandátuma idején még elmondhatta magáról, hogy a béke követe. Ugyanis Amerika kivonta csapatait Afganisztánból, tető alá hozta az Ábrahám-egyezményt, amely részben garantálta a Közel-Keleten, hogy Izrael és a rivális arab országok békében éljenek egymással. És különben is: Trump elmondhatta magáról, hogy hosszú-hosszú évtizedek után ő az első amerikai elnök, aki nem indított háborút egyetlen ország ellen sem.

Nos, ez utóbbi állítás már rá sem igaz. Második mandátumában nem az első eset, amikor az USA támadást intéz más ország ellen.

Tavaly júniusban az amerikai légierő és haditengerészet több iráni nukleáris létesítményt támadott (Fordow, Natanz és Iszfahán) lopakodó bombázókkal és Tomahawk-rakétákkal. Ez volt az Egyesült Államok első ilyen közvetlen katonai beavatkozása az iráni–izraeli konfliktusban. Az USA most pedig Venezuelát támadta meg.

Igaz ugyan, hogy Donald Trumpnak tavaly a Thaiföld és Kambodzsa közötti határvitában sikerült diplomáciai sikert elérnie, és a felek az ő közvetítésével tűzszüneti és békeegyezményt kötöttek (a vezetők 2025 októberében hivatalosan is aláírták a Kuala Lumpur-i békeszerződést az ASEAN-csúcstalálkozón), ám az orosz–ukrán háborút nem tudta lezárni úgy, ahogy azt az elnökválasztási kampány során megígérte.

Persze lehet, nem is akarja. Merthogy a háború rendkívül jól jön az USA-nak.

Tovább gyengül Európa, ráadásul Trump javaslatára a NATO-tagországok költségvetésükből több pénzt költenek a fegyverkezésre. Ergo az amerikai fegyvergyárak tovább erősödnek. Az általuk gyártott töméntelen fegyvert ugyanis valahova el kell adni (Ukrajnának, illetve uniós országoknak, ahonnan a fegyverek egy része ismét az ukrán–orosz fronton köt ki), valahol ki kell próbálni. Nos, most épp egy dél-amerikai országon van a sor. Úgy látszik, ott már rég nem volt háború.

Persze az indok meg is van: a kiterjedt drogkereskedelmet kell visszaszorítani, illetve Nicolas Maduro elnök zsarnokságát kell megakadályozni. Ráadásul Maduro a korábbi diktátor, Hugo Chavez politikáját folytatja, azaz szoros viszonyt ápol Kínával, Oroszországgal, Iránnal és Kubával. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Maduro hatalomra jutását követően az országban az árak évről évre tízezres, majd milliós százalékos mértékben nőttek. A rossz gazdálkodás, a korrupció miatt az élelmiszerek hiánycikké váltak. Az elnök aláásott intézményeket, korlátozta a parlament hatalmát és elnyomta az ellenzéket. Közben az erőszakos bűncselekmények száma rendkívül megnövekedett, a fegyveres bandák és kábítószer‑kereskedelem erősödött, az egészségügyi rendszer részben összeomlott. Ennek következtében pedig több millió venezuelai hagyta el az országot.

Szóval valóban van miért rendet tenni az országban. De hát miért éppen Venezuelában?

Hiszen nem csak ott zsarnokoskodik diktátor, nem csak ott virágzik a drogkereskedelem, nem csak ott ölt óriási méreteket a szegénység. Ez sajnos érvényes elég sok országra a világon Latin-Amerikától Ázsián át (lásd többek között Észak-Koreát) majdnem az összes afrikai országig.

Ja, hogy Venezeula óriási olajkészletekkel rendelkezik, és a világ egyik leggazdagabb országa kőolajban? A legfrissebb adatok szerint kb. 300 milliárd hordó (2025‑ös becslés) tartaléka van, amely a legnagyobb a világon, még a szaúdi olajkészletet is meghaladja. Ennek biztosan semmi köze ahhoz, hogy hétvégén az amerikaiak Caracast bombázták. Mint ahogy annak idején az afrikai országok közül csupán Líbiát támadták, amely kimutatások szerint Afrika legnagyobb olajkészletével rendelkezett, és a világ olajban leggazdagabb tíz országa közé tartozott.

Ki sem lóg a lóláb...

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Páva Adorján

Páva Adorján

Mindennapi kenyerünket felzabáló drága világunk

Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Reális veszély Románia leminősítése, a bóvli kategóriát valamennyiünk pénztárcája megsínylené

Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nyugdíjasok a túlélő üzemmódon túl: hogyan teremtsünk méltó és aktív időskort?

Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump iráni háborúja és Erdély

Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Merre mozdul el a román–magyar viszony, és milyen szerep jut ebben az RMDSZ-nek és a fekete-tengeri gáznak

Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.

Páva Adorján

Páva Adorján

Tönkreautózás: leteszi a slusszkulcsot a kisember?

Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.

Balogh Levente

Balogh Levente

A PSD instant karmája helyett hatalomhoz ragaszkodó kormánypártok

Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.

Hirdetés