Női kézilabda: irány Párizs!

Ehhez Magyarországnak az angolok mellett (kezdés ma délután 16,30 óra) a japánokat is meg kellene verniük, a svédek elleni győzelem ugyanis csodaszámba menne. A magyar női válogatott ugyanis nemcsak a skandináv kézilabdától (svéd, dán, norvég) maradt le jelentősen, hanem az élvonalt jelentő franciáktól, spanyoloktól, hollandoktól, németektől. És sajnos a sort lehetne folytatni.

Vova, ahogy kézis berkekben becézik a szakembert, női vonalon mindent megnyert az ifiknél, a felnőtt válogatottnál viszont már nem tudja ugyanazt az eredménysort produkálni. Ez pedig nem feltétlenül az ő hibája. A játékosok ugyanis nem játszanak olyan szinten, mint a korábbi magyar válogatott kerettagok.

Jelenleg a csapatban van két jó kapus (Bíró Blanka és Janurik Kinga), egy nemzetközi szinten közepes irányító (Vámos Petra), két-három kiváló szélső (Lukács Viktória, Schatzl Nadine, Márton Gréta), és ezzel nagyjából véget is ért a felsorolás. Lehet ugyan, hogy Simon Petra kiváló irányító lesz, de egy 18 éves lánytól nem várható, hogy húzóembere legyen egy felnőtt válogatottnak. Klujber Katrin a Ferencvárosnál számos jó mérkőzést játszott, ám a magyar átlövő a válogatottban nem mindig nyújtja ugyanazt a szintet, amelyet klubcsapatában. Rajta kívül sajnos nincs egyetlen nemzetközi szintet elérő átlövő és beálló sem. Márpedig kézilabdameccset beállók és főleg átlövők nélkül nem lehet nyerni.

(vagyis magyarul vereségre), a továbbjutás pedig a japánok elleni mérkőzés eredményétől függ majd. Ezt nyilván nemcsak ő, hanem a kerettagok, a szakemberek, a szurkolók, de valószínűleg a többi ellenfél is hasonlóan gondolja. Meglepő volt viszont a csapat egyik átlövőjének egy korábbi nyilatkozata. Kuczora Csenge ugyanis azt mondta néhány nappal ezelőtt, hogy a kvalifikációs torna nem teher a játékosok számára, hanem ajándék.

Nos, ez lehet, hogy valóban így van. Teher egy olyan csapat számára lenne, amelytől tudása alapján egyértelmű elvárás lenne a továbbjutás, az első két hely megszerzése. A jelenlegi tudás alapján viszont a második hely valóban nehéznek tűnik, hiszen a legutóbbi világversenyen a japánok rendkívül jó csapat benyomását keltették (a továbbjutásról döntő, utolsó mérkőzést pedig épp ellenük játsszuk). A decemberi világbajnokságon ugyanis a felkelő nap országainak lányai az európai csapatokkal kimondottan szoros eredményeket értek el: a németektől utolsó pillanatban egy góllal kaptak ki, a szerbeket és – óriási meglepetésre – a dánokat le is győzték. A lecke tehát fel van adva.

Ha a lányok Kuczora Csengéhez hasonlóan nem teherként fogják fel a tornát, hanem ajándékként, remélhetőleg nem görcsösen és sok hibával fognak játszani, hanem felszabadultan, a hazai pálya minden előnyét kihasználva. És akkor talán reménykedni lehet, hogy a női kézilabda-válogatott Tokió után ismét kijut az olimpiára.