A korabeli tárgyakkal és használati eszközökkel felszerelt kúriában akár lakni is lehetne
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
Az épített örökséggel való sáfárkodás nagy felelősség. A tanúságtevő helyek őrzésénél, és a jövő nemzedékre való testálásánál nincs nemesebb feladat. Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban az örökség védelme és konzerválása nem csak hóbort, divat vagy historizálás, de kötelesség is. Példa rá Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos tevékenysége, aki önerőből és pályázatokkal menti a hagyományos falusi kultúra értékeit.
2024. június 02., 19:252024. június 02., 19:25
2024. június 03., 07:482024. június 03., 07:48
Az Érmelléken mindenki hallott már Kéri Gáspárról és áldásos munkájáról. A székelyhídi fogorvos nemcsak hivatásáról, de néprajzi gyűjteményéről is híres, aki pontos nyilvántartást vezet a tájegység épített örökségéről. Összegyűjtött mindent, ami évtizedeken keresztül a hagyományos falusi kultúra részét képezte.
A gálospetri tájház és a szalacsi zsellérház után,
A korabeli tárgyakkal és használati eszközökkel felszerelt, szépen berendezett kúriában akár lakni is lehetne.
I. Dráveczky Gyula egyik leszármazottja, Dráveczky Pál halála után három fia közül Gábor örökölte az 1834 előtt épült kúriát. Gábor és felesége elhalálozását követően Kéri Gáspár 2012-ben megvásárolta az örökösöktől az udvarházat azzal a céllal, hogy tájházként mutasson be egy középbirtokos nemesi portát is. A 2011-ben létrehozott szalacsi tajház egy zsellér portát, a 2002-ben megnyitott galospetri pedig egy középparaszt porta hangulatát idézi.
A felújított gálospetri kúria eredeti szépségében
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
,,Az volt a célom, hogy minden társadalmi osztály kulturális örökségét bemutathassam. 2019-ben a sikeres GAL Bihor uniós pályázat révén lehetővé vált, hogy a helyreállítási munkálatok elkezdődhesenek, de csak 2022-ben sikerült befejeznem, mert műemléképület lévén nehezítette az engedélyek megszerzését.
Borovszky Samu Bihar vármegye és Nagyvárad című monográfiája szerint 1846-ban épült az udvarház, de az épület kert felöli homlokzatán megtaláltuk az 1829-es és 1834-es földrengés nyomait –más anyagból volt kijavítva a falazat, mint amiből a többi épült. Látszik a falon, hogy földrengéskor ez a rész rongálódott leginkább – fekete földből készült vályogból javították ki. A többi vertfal, a lábazat pedig tégla. Ráadásul a kommunista érában kisebbekre cseréltek két ablakot is az épületen” – fogalmazott az Erdélyi Naplónak Kéri Gáspár.
A nemesi lakot tehát I. Dráveczky Gyula építette (a családfa három Gyula nevet viselő Dráveczkyt tart számon), előbbi az 1848–49-es forradalomban alhadnagyként szolgált. A 130 holdas birtok lehetővé tette az úri életmódot, hogy cselédeket és szakácsnőt is alkalmazzanak, akik nevei fellelhetőek a házkönyvben.
Az épületen a 20. század elején történt nagyobb beavatkozás, amikor felszámolták a szabadkéményt, és az akkori kornak megfelelő nyilászárókat kapott a kúria öt kivételével, de így is megtartotta klasszicista jellegzetességeit.
Kéri Gáspár fogorvos az érmelléki faluturizmus építője
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
Az épület felújítója szerint a második, nem szakszerű, de kijavitható beavatkozás Dráveczky Pál halála után történt: a tetőt átalakították, zöldre festették a nyílászàrókat, a grádicsot felszámolták. Amikor megvásárolta, szerencsére lakott volt a ház, így ha nem is mindig helyesen, de konzerválodott kijavítható állapotban maradt, és a bútorok egy része is felhasználható volt.
,,A helyreállítási munkálatok több mint nyolvanezer euróba kerültek plusz az én közel három éves munkám jegyeit viselik” – tette hozzá Kéri.
Gönczy Pál népoktató emléktáblája a kúria kapuján
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
A Dráveczky család története 1077-ig nyúlik vissza. Ekkor I. László király (1046–1095) egyik ősüknek, Szkop Jánosnak adományozta Szigovitz (Csehország) várát. Az ős egyik leszármazottja a mohácsi vész után Szepes vármegyében telepszik meg és I. Ferdinándtól négy falut kap ajándékban, köztük Dráveczet is, ahonnan a későbbi családnév származik. A családnak ez az ága terjedt el Zemplén, Ungvár és Bihar megyékben is. Az Érmelléken Gálospetriben, Érolasziban és Köbölkúton voltak földbirtokaik és udvarházaik.
Sok temetkezési hely is erre utal az Érmelléken. Vannak régi temetkezőhelyek, ahol nagy magyar nemesi családok sírjai gazosodnak. Ezeket a kommunista államhatalom idején nem volt szabad gondozni, így a dudva, a rekettyés és folyondár őrzi az ősök álmát. A gondozatlan temetőrészek, ahol csak orgonabokrok és akácfasarjak nőnek, sok olyan sírt takarhatnak, amelyekről már nem is tud az utókor.
A báróságot szerző Drávezcky Gábor még Szepes vármegyében székelt, amikor 1779-ben Mária Terézia a főnemesi rangot adományozta neki. A leghíresebb ős azonban László volt, akinek Gálospetriben, valamint Köbölkúton is állt kastélya, illetve kúriája.
1829-ben óriási anyagi károkat okozó földrengések pusztítottak az Érmelléken és Nagykároly környékén, majd 1834-ben ismét. Az utóbbi epicentruma éppen Gálospetri környékén volt. Lakóházak, templomok, kúriák dőltek össze. Ekkor pusztult el a IV. Dráveczky László ezredes építtette négyhengeres bástyatornyos várkastély is. Vasvári Pál az 1848-as forradalom végén Kossuth parancsára szabadcsapatokat szervezett, többek között Érköbölkúton is. E csapat vezetését Dráveczky Lászlóra bízta. A szabadcsapatok zászlóinak avatására április 27-én, Nagyváradon került sor. Az ezredes kiváló diplomataként is hírnevet szerzett hazájának és családjának. Ede fiával közös sírban alussza örök álmát az érköbölkúti református templom kertjében.
A kúria udvar felőli patinás teraszát eredeti szépségében újították fel
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
2022-ben a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) 27. honismereti konferenciája – amit Érmihályfalván tartottak –, a gálospetri nemesi lak ünnepélyes falavatásával zárult.
A megnyitó ünnepségen jelen voltak a PBMET- konferencia belföldi és külföldi résztvevői, Dukrét Géza az emlékhely társaság elnöke, a Hajdúszoboszlói Olvasókör Egyesület képviselői, a Magyarországi Tájház Szövetségtől Páll István alelnök, az ICOMOS Magyarországi Nemzeti Bizottsága részéről Széphegyi László elnök, műemlekvédelmi szakmérnök, Gellért Gyula, a Partiumi Kuruc Hagyományőrző Egyesület elnöke, a helyi önkormányzat képviselői, Vajna Antal polgármester, a gálospetri református és katolikus lelkészek, valamint a falu lakossága és helyi iskola tanulói. Magyarországról ellátogatott Gálospetribe a felújitott kúriába Dráveczky Márta is, aki közeli rokonságban volt a családdal – mondta Kéri doktor.
Állandó kiállítás keretében tekinthetők meg a kúria romos állapotáról készült fotók a belső térben
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
A kúria bejáratánál emléktáblát állítottak Gönczy Pál (1817–1892) magyar pedagógusnak is, a magyar népoktatásügy kiemelkedő képviselőjének, aki az MTA egykori tagja volt. Tanítói pályáját a Bihar megyei Érköbölkúton kezdte. Itt rövid ideig tanító, majd a Sárossy családnál házitanító lett. Hosszabb időt Gálospetriben töltött ugyancsak házitanítóként, 1839-1844 között Dráveczky Gyula családjánál.
A falu és a környék örömmel fogadta az új létesítményt. Mondogatják is, hogy a település majd’ minden reszéről látható a létesítmény, mivel egy öt méter magas dombon áll.
Gálospetriben a kúria, a középparaszt porta és az öntöttvas kályhagyűjtemény, amely szintén Kéri tulajdona, előzetes egyeztetés szerint látogatható. Egyébként egész napos turisztikai ,,csomag” áll a látogatók rendelkezésére, amely a két Fráter-udvarház, a református és görögkatolikus templomok, valamint a millenniumi emlékmű megtekintésére épül.
Szalacson a tájház (zsellérház) bemutatása mellett a sajátos architektúrájú, négy különböző időpontban épült (1807, 1880, 1913, 1974) présháztípust is meg lehet nézni, majd a híres-nevezetes pincesori sétával, a 19. század eleji négylyukú kőhíd megtekintésével, a református és a római katolikus templomok bemutatásával zárul.
Gálospetriben, az elhagyott temetőrészben nyugszik az udvarházépítő Dráveczky Gyula
Fotó: Kéri Gáspár magángyűjteménye
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!