Ki fedheti fel a titkosszolgálatok titkait?

Erről a történetről csak úgy lehet érdemben beszélni, ha minden tényezőt egybevetve vizsgáljuk a román titkosszolgálat összes megfigyelési akcióját” – magyarázza a titkosszolgálat vezetőivel fennálló vita lényegét.

A hatmilliós becsült szám úgy jött ki, hogy a lehallgatási jegyzőkönyvek tömkelegének áttanulmányozása után kiderült: esetenként mintegy száz embert is megfigyeltek egyetlen ügy kapcsán, más esetben 28 személy ellen rendelt el teljes körű megfigyelést a bíró, így a parlamenti szakbizottság szakértői által összesített jegyzőkönyvek alapján jött ki a 20 személyes átlag, amit beszoroztak a 311 ezer lehallgatási engedéllyel.

„Ez a szám nem pontos, hiszen becsült adat: lehet akár félmillióval több vagy kevesebb, de a hibahatárokat beleszámítva is rémisztő a végeredmény: Románia kilencmillióra tehető aktív lakosságának a kétharmadát figyelték meg tíz év alatt” – sommázza a bizottsági jelentés lényegét a magyar képviselő, aki – George Orwell 1984 című regényére utalva – orwelli történetnek minősíti a román titkosszolgálat ténykedését.

Hány magyart hallgatnak le?

Magyar újságíró számára az egyik fontos kérdés, hogy ebből a hatalmas tömegből vajon milyen arányban vesznek részt a megfigyelt magyarok. Félelmeink nem alaptalanok, hiszen a SRI 2015-ös jelentésében hangzott el először, hogy a romániai magyar autonómiatörekvés nemzetbiztonsági kockázat. De ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen már a 90-es évek elején kiszivárgott információk szerint a SRI-nek igen fejlett „magyar részlege” lehet. Ezt Csoma Botond sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja, azt viszont elmondta: a bizottság tagjaival ellátogattak a SRI különböző épületeibe, ahol konkrétan rákérdezett az erdélyi magyarságot érintő számos tisztázatlan ügyre. Például arra, hogy az erdélyi magyarság azon törekvései, amelyek túlmutatnak a jelenlegi alkotmányos berendezkedésen, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek-e. A SRI vezetői azt válaszolták: amennyiben ez csak óhajként nyilvánul meg, akkor illeszkedik a szabad véleménynyilvánítás jogkeretébe, és ilyen értelemben nem képez nemzetbiztonsági kockázatot. Hasonló választ kapott a Kulcsár-Terza József háromszéki képviselő által benyújtott székelyföldi autonómiatervezet kapcsán is.

A megfigyelt önkormányzati képviselők ügyére reagálva a hírszerzés vezetői előbb úgy fogalmaztak, hogy elsősorban a határ menti megyék tisztségviselőit figyelik nemzetbiztonsági alapon, nehogy a migrációs válság kapcsán embercsempészekkel kerüljenek kapcsolatba. Amikor a képviselő rákérdezett, hogy az ország belsejében mit figyelnek a polgármesteri hivatalokban, a SRI-tisztek azt válaszolták: elsősorban az idegen országok hírszerzéseinek ténykedését. „E magyarázkodásokra válaszolva mondtam azt, hogy sok esetben a megfigyelés indokolatlanul történt, és a titkosszolgálatnak egy célja volt: ürügyet találni a választott tisztségviselők meghurcolására” – fogalmazott Csoma Botond.

Egymásnak ellentmondó állítások

A SRI-t ellenőrző bizottság célja, hogy ellenőrizze a román hírszerzést, nem lépi-e túl a hatáskörét, illetve alkotmányos keretek között fejti-e ki tevékenységét.  Mivel e rémisztő lehallgatási hírekről az utóbbi tíz évben semmiféle nyilvános állásfoglalás nem jutott ki a szakbizottságból, most mindenki felkapta a fejét. Csoma szerint titkos jellegéből fakadóan egy titkosszolgálatot még azokban az országokban is nehéz ellenőrizni, ahol a demokrácia nagyobb hagyományokkal rendelkezik. Amerikában sem könnyű dolog a CIA munkáját felügyelni. A román hírszerzésről napvilágot látott legfrissebb adatok azonban azt mutatják: a SRI önjáróvá vált, ami alaptalanul és jogtalanul korlátozza sok állampolgár jogait. Az már eleve elgondolkoztató, hogy a lehallgatást jóváhagyó bírók fenntartások nélkül elfogadják a legtöbb megfigyelési kérést. A képviselő szerint ez több kérdést is felvet, és alapot adhat az olyan mendemondáknak, mi szerint az ügyészségek és bíróságok tele vannak titkos ügynökökkel, akik két helyről kapnak fizetést. De nemcsak az igazságszolgáltatásban dolgoznak titkos ügynökök, hanem többek között a sajtóban is. Csoma Botond Daniel Dragomir egykori SRI-ezredes szakbizottsági meghallgatására hivatkozva mondta, hogy a volt titkosszolgálati vezető szerint a romániai médiában vannak titkosszolgálati ügynök-újságírók, és olyanok is, akik nem ügynökök, de privilegizált kapcsolatot ápolnak a hírszerzéssel. Ennek fejében megtudnak bizonyos információkat, amit megírnak, vagy a hírszerzés javasol nekik rendszerint manipulációról szóló témákat. A nyugati demokráciákban is vannak beépített ügynökök a sajtóban, de ettől még nem sérül az állampolgároknak a pártatlan tájékoztatáshoz való joga. Csoma Botond ellenőrizné a volt SRI-ezredes azon állítását, hogy ez az újságírói hálózat egy azóta feloszlatott Facebook-csoporton keresztül tartotta-e a kapcsolatot a román hírszerzéssel.

Érdemes tehát minden nyilatkozatot és döntést ebből a hatalomtechnikai szempontból is megvizsgálni és értelmezni” – fogalmaz az ellenzéki politikus. A végrehajtó hatalom két pólusát, a kormányt és az államelnöki hivatalt a két egymással szemben álló politikai szekértábor képviselői – Liviu Dragnea és Klaus Johannis – irányítják. Toró szerint a Dragnea vezette erőcsoport a kormány és a parlament rendelkezésére álló eszközökkel próbálja maga alá gyűrni azokat az intézményeket is, amelyek felett jelenleg nem rendelkezik korlátlan hatalommal. A SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság az egyik eszköz erre, elnökének, a Dragnea emberének számító Claudiu Manda képviselő nyilatkozata a hatmillió lehallgatottról ennek a csatának része – vélekedik Toró, aki szerint ez a számháború nem a valóságról, hanem a hatalmi érdekekről szól. „Nem hiszek a Claudiu Manda által bedobott hatmillióban. Ennek egyrészt technikai korlátjai vannak, másrészt ha tökéletlenül is, de valamelyest mégis létezik egy jogállami keret és pontosan az egymással vetélkedődő hatalmi csoportok nem engedik annak teljes mértékű semmibevételét. Persze, nem emberjogi vagy erkölcsi megfontolásokból, hanem az ellenfél túlhatalmának megakadályozása érdekében. Ezért veszélyes az egyközpontú, úgymond önmagát ellenőrző hatalmi struktúra. Másrészt nem hiszem el a SRI hivatalos adatsorát sem, bármilyen körmönfont módon csomagolják is azt. A valós számok valahol a kettő között vannak. Ha nem is milliós, de azért százezres nagyságrendben” – fogalmazza meg fenntartásait Toró T. Tibor volt parlamenti képviselő.

Az örökzöld magyar kérdés

A hatalom megszerzésére, gyakorlására és az ebből eredő, akár személyes gyarapodást is eredményező érdekek érvényesítésére irányuló politikai küzdelem végletesen megosztotta a román politikai elitet és ennek megfelelően a SRI belső struktúráit is. Van azonban egy kérdés, amelyben ez az áthidalhatatlannak tűnő törésvonal áthidalható: ez a magyar kérdés és ezen belül főleg a székelyföldi magyar tömbrégió helyzete, amelyet mindkét tábor az egységes nemzetállam létét érintő veszélyforrásként kezel – summázza Toró. Ennek a román homogén nemzetállam-rezont meghatározó problémának lett írásos bizonyítéka a SRI 2015-ös jelentése, ami igazából semmi újat nem hozott, hiszen ennek létezéséről addig is sokan meg voltak győződve.

„Minden olyan törekvésünk, amely a román államhatalmat gyakorlók szerint esélyt ad megmaradásunknak, megerősödésünknek, a politikai, kulturális és etnikai asszimilációs folyamatok megfordításának, azt el kell lehetetleníteni. Ez állandó a román nemzetpolitikában. A változás csak ennek intenzitásában van, és az elmúlt években ennek erősödését éreztük mindannyian” – fogalmaz a néppárti politikus.

Ezt akkor érezte a saját bőrén, amikor a 2015. novemberi párizsi terrortámadás után az EU tagállamaiban, így Romániában is sajátos terrorelhárító intézkedéseket foganatosítottak. Ennek ürügyén külön akciótervet dolgoztak ki az erdélyi autonomisták megfigyelésére is. Az addig formalitásnak számító határátlépési ellenőrzés egyes személyeknél – így az ő esetében is – sokszor félórákat vett igénybe, mert a határőröknek jelenteniük kellett az ellenőrzést elrendelő hatóságnak – vélhetően a SRI illetékesének. „Mivel ismerem az eljárási rendet, elég gyorsan átláttam, miről van szó. Egy idő után derültem a szegény határrendőr igyekezetén, hogy – az előírásnak megfelelően – hihetően leplezze az amúgy titokban tartandó ellenőrzést. Tudomásom szerint nem én voltam az egyetlen, akivel ez előfordult, sőt, egyesek esetében mind mai napig ez a gyakorlat”. Toró szerint ebbe nem szabad beletörődni, mert az autonómiaharcot nyílt, demokratikus és békés eszközökkel vívják, ezért egyik legfontosabb fegyverük a nyilvánosság.

Politikamentes igazságszolgáltatást!

Az igazságszolgáltatás, a titkosszolgálatok, valamint a politikum egyes szereplőinek az összefonódásáról szóló forgatókönyvekre reagálva Toró úgy véli: nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a román igazságszolgáltatás intézményesen politikai ellenőrzés alatt működik. Kétségtelen, vannak befolyásolható vagy zsarolható bírák és ügyészek, akiktől nem idegen a politikai megrendelésre való cselekvés, de ez így nem igaz a rendszer egészére. Az igazság inkább az, hogy a rendszer gyenge pontjait kihasználva a Dragnea vezette jelenlegi kormánykoalíció megpróbálja intézményesíteni az eddig eseti szinteken létező politikai befolyásolás lehetőségét.

„A SRI ilyen mértékű összefonódása a nyomozóhatósággal nem egészséges, főleg ha ez ellenőrizetlen és átláthatatlan. Tudom, naivitásnak tűnik, de legalább törekedni kellene a kérdés depolitizálására, továbbá a titkosszolgálatok valós ellenőrzésére. Ez még a nyugati demokráciákban sem egyszerű mutatvány, hát még nálunk, ahol ennek éppen ellenkező hagyománya van” – fogalmaz Toró, aki úgy véli, megvan a sajátos Dâmboviţa-parti bája annak, hogy báránybőrbe bújva azok kiáltanak farkast, akik eddig gátlástalanul garázdálkodtak a nyájban. Azok tűzik zászlójukra az igazságszolgáltatás függetlenségét, akik folyamatosan azon munkálkodnak, hogy önmaguk védelmében politikai befolyásukat kiterjesszék rá. Toró sajnálatosnak tartja, hogy a magyarság szavazataival megválasztott egyes képviselők a szükséges igazságügyi reformok mellett olyan intézkedéseket is cselekvően támogatnak, amelyek nem szélesítik, hanem inkább szűkítik a jogállami keretet, és nem növelik, hanem inkább ellehetetlenítik a korrupció elleni fellépést. Hogy ezt meggyőződésből vagy önös érdekből teszik, az eredmény szempontjából mindegy. Erre a választónak kell majd reagálnia.

Az autonomisták kiemelt megfigyelése

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke többször is megtapasztalta a román titkosszolgálat és más belügyi szervek éberségét. Még februárban kérte a belügyminisztertől, hogy töröljék az autonómiakövetelések hangadóit a nyilvántartott személyek listájáról. Beadványára március végén kapott választ, amelyben közölték, nem szerepel a határrendőrség nyilvántartásában. A levél ugyanakkor kitér a következőre is: a határellenőrzés során nemcsak az úti okmányok hitelességét vizsgálják, hanem az országos adatbázisban is ellenőrzik, hogy az adott személy nem jelent-e fenyegetést a közbiztonságra, az állambiztonságra, a közegészségre vagy a tagállamok nemzetközi kapcsolataira. Izsák ezt elhárító válasznak tartja, de tény, hogy amióta levelét elküldte, többé nem tartóztatták fel az országhatáron.

„Ennek számtalan jele van. A rendezvényeink szervezésekor kapcsolatba lépünk a hatóságokkal, ők rendszerint olyan iratcsomóval érkeznek, amelyek idézeteket, részleteket tartalmaznak a dokumentumainkból gyakran általuk vagy a megfigyelő szervek által készített fordításban”.

A harmadszorra elutasított székelyföldi autonómiatervezet kapcsán úgy fogalmaz: ha a román álláspont nem is tartalmazza a nemzetbiztonsági kockázat minősítést, de minden csúsztatást, minden félreértelmezést ez az állítólagos kockázat indokol.

Az SZNT megfigyelésére nemcsak belföldön, hanem külföldön is van kapacitása a román titkosszolgálatoknak. Erről szól egy dél-tiroli történetük. „A Dél-Tiroli Akadémián tartottam előadást hét évvel ezelőtt. Az előadás előtt egy nappal a bolzanói csendőrség civil ruhás tisztje érdeklődött felőlem és az egész Székely Nemzeti Tanács küldöttsége felől, neveket akart tudni, lakcímet, és hagyott a titkárságon egy névjegykártyát. Elmentünk a csendőrségi laktanyába, megkerestük a tisztet, átadtuk névjegykártyáinkat, és meghívtuk a másnapi előadásra. Mindannyiunknak az volt a benyomása, hogy ezt a kiemelt érdeklődést diplomáciai eszközökkel Bukarest gerjesztette, hiszen a dél-tiroliaknak is szokatlan esemény volt. Az akadémia adminisztrációja szerint ez náluk még nem történt meg, bár a világ minden tájáról fogadnak előadókat”.