A gagauzok nem kérnek Romániából

Népszavazást írt ki február 2-ra a Gagauz Autonóm Tartomány 35 tagú parlamentje, a Népgyűlés (Halk topluşut). A referendumon arra kell választ adnia amintegy 150 ezer szavazóképes gagauz polgárnak, hogy a Moldovai Köztársaság függetlenségének felbomlásával az autonóm terület kilép-e a moldáv államkeretből, és ezzel független állammá válik.

A chişinăui fennhatóság alatt álló, az autonóm terület fővárosában, Komratban működő járásbíróság elutasította a Népgyűlés referendum-kiírását, törvénytelennek minősítve azt. A bírói érvelés szerint az ország egyetlen régiója sem kérheti különválását a Moldovai Köztársaságtól: erre a moldáv alkotmány nem ad lehetőséget. Ezzel szemben a gagauzok azzal érvelnek, hogy a terület autonóm státusát kimondó, törvényerőre emelkedett 1994-es autonómiastatútum egyik cikkelye világosan fogalmaz: amennyiben a Moldovai Köztársaság – függetlenségét elveszítve – Romániához csatlakozna, a Gagauz Autonóm Tartomány kérheti függetlenedését az országtól. A törvény elfogadásakor a chişinăui parlament ígéretet tett arra, hogy a gagauzok által kért klauzulát bevezetik az ország alaptörvényébe, ez azonban ma is hiányzik a Moldovai Köztársaság alkotmányából. Sem a komrati gagauz parlament, sem a tartomány végrehajtó szerve, a gagauz kormány – élén Mihail Formuzal báskánnal (kormányzóval, portrénkon)  – nem fogadták el a bíróság döntését, és folytatják az előkészületeket a február 2-i referendum megszervezésére. A „szakadár” gagauzok akcióját Chişinău nem nézi tétlenül: a moldáv főváros legfelsőbb ügyészsége bűnvádi eljárást indított a népszavazást szervező gagauz vezetők ellen.

A Románia-barát moldvai kormánykoalíció nagyobbik pártja, a Demokrata Párt tiszteletbeli elnöke, Dumitru Diacov a Szabad Európa Rádiónak adott interjújában úgy fogalmaz: „engem egyaránt aggaszt a Băsescu-féle álláspont – aki az egyesüléssel akarja számunka elhozni a boldogságot, illetve az erre válaszlépésként adott gagauz autonómiareferendum”. Traian Băsescu folyamatosan visszatérő moldáv–román egyesülési elképzeléseit azonban a Moldovai Köztársaság elnöke, Nicolae Timofti is támogatná, legalábbis erről nyilatkozott december elsejei bukaresti látogatásán a román közszolgálati televízióban.

A moldvai kormányzó pártok háza táján azonban távolról sem egyértelmű a Romániával való egyesülés szándéka, mint ahogy – a közvélemény-kutatások tanúsága szerint – a lakosság többsége is az ország függetlenségének megőrzése mellett az európai uniós integrációt látná szívesebben. A két világháború közötti román megszállásra emlékező gagauzok azonban nem várnak tétlenül: a választásokra készülő Népgyűlésben nem csak a Romániával való egyesülés gondolatát utasítják el, hanem – az utcai tüntetések nyomására – a szovjet utódállamok által életre hívott Vámunióhoz csatlakoztatnák Gagauziát. Közben a választások előtti kemény politikai harc idénye is elkezdődött a tartományban: tavaly ősszel a Népgyűlés menesztette Mihail Formuzal kormányzót, akit többek között azzal vádoltak meg, hogy nem lépett fel erélyesebben a Gagauziát térdre kényszerítő moldvai gazdasági intézkedések ellen. Kormányzói feladatait a választásokig ügyvezetőként ellátó Formuzal a moldvai kormánypártot, a demokratákat vádolja beavatkozással. A kormányzó szerint legmagasabb szinten is tetten érhető Chişinău keze, amely mindent elkövet az autonóm tartomány gazdasági ellehetetlenítéséért.

Az autonóm régió története

A Gagauz Autonóm Tartomány története a Szovjetunió bomlásának idejére nyúlik vissza. 1990 és 1994 között a gagauz közbeszéd a független Gagauz Köztársaságról szólt: a térségbeli nagy átrendeződések idején a gagauzok más lehetőséget nem láttak céljaik kivívására. Chişinău és Gagauzia székhelye, Komrát között az első években semmiféle párbeszéd nem folyt. A moldvai parlament és a kormány azt mondta: önálló Gagauzia nem létezik, így nincs miről tárgyalni. Hasonló elutasításra talált a transznisztriai orosz közösség önállósodási törekvése is, ahol ez véres háborúba torkollott. Két évvel ezelőtti gagauziai riportutunk során gaguz politikusok elmondták: számukra elfogadhatatlan volt a háborús forgatókönyv, és ezt egyértelművé tették Chişinău számára is. A moldáv politikusok tanultak a transznisztriai példából, és kétoldalú tárgyalássorozat végén az akkor uralmon levő kormánypártok – a pro-román pártok kemény tiltakozása ellenére – 1994-ben törvényben ismerték el Gagauzia autonómiáját.

Az immár húsz éve önálló döntéshozó és végrehajtó szervvel rendelkező Gagauz Autonóm Terület az éppen hatalmon levő moldvai kormánypártok viszonyulása miatt hol barátibb, hol ellenséges viszonyban áll Chişinăuval. Az autonóm terület gazdasági boldogulása sokban függ a régióba érkező és az onnan útra induló áruk és szolgáltatások vámilletékétől, amit a moldvai főváros oszt vissza Komratnak. Az autonóm tartomány által kezelt helyi adók és illetékek mellett ez a régió legfontosabb pénzforrása, e körül van a legtöbb vita. Hiába szabályozza a visszaosztást a Chişinăuban megszavazott autonómiastatútum, Formuzal kormányzó szerint a tartomány még egyetlen évben sem kapta meg az őt megillető teljes összeget.

Az autonóm terület lakóinak 86 százaléka gagauz: az 1848 négyzetkilométeren elterülő Gagauzia 3 városában és 23 falujában összesen 164 ezer ember él. Többségük fő tevékenysége a mezőgazdaság: gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztés, bortermelés és állattartás a régió legfontosabb jövedelemforrása. A főleg törökországi befektetéssel felépült élelmiszer-ipari vállalatok immár feldolgozzák a helyi nyersanyag jelentős részét, és a régió az eddiginél sokkal több készterméket exportál.

Török eredetű nép lévén, az ortodox vallású gagauzok Törökországgal ápolják a legszorosabb kapcsolatot: a török államfők az elmúlt két évtizedben többször is ellátogattak Gagauziába. A második fő külföldi partner Oroszország, amely több régiójának egyetemén tanulhatnak ingyenesen gagauz diákok. Gagauzia fővárosában, Komratban is működik egyetem: a moldvai oktatási minisztérium finanszírozásában működő gagauz egyetemen orosz, gagauz és román nyelven folyik a mintegy kétezer diák oktatása.

Az autonóm Gagauzia mind gazdaságilag, mind kulturálisan sajátos utat járt be az elmúlt két évtized alatt, a nehéz moldvai gazdasági helyzet miatt azonban az autonóm területen sem jobb az életszínvonal, mint az ország más részein.  A gagauz vezetők tovább gyengítenék a Moldovától való gazdasági függőséget: az esetleges román csatlakozástól való félelmen túl a mostani népszavazásnak ez az egyik legfontosabb tétje.