Visszatérő történelem

A négyzet alakú, négy sarokbástyával ellátott, mintegy harminctermes épületet és a hozzá tartozó közel 15 hektáros kastélyparkot az utolsó tulajdonos oldalági leszármazottja, a Kanadában élő Barcsay Tamás egyetemi tanár igényelte vissza. Jogi képviselője, Eckstein Ottó ügyvéd kérdésünkre elmondta, amikor 2002 februárjában ügyfele nevében benyújtotta a visszaigénylési dossziét, azt gondolta, egy év alatt megtörténik a restitúció. Ehelyett hét éve tologatják az aktákat. Megjegyezte, menet közben többször is megváltoztatták a törvényeket, és a politikai széljárás is állandóan befolyásolta a folyamatot. A baloldali kormányok idején leállt, a jobboldaliak idején általában felgyorsult a restitúció.

Először arra hivatkozva utasították el a kérvényt, hogy a kastélyban közintézmény működik. 2002-ig ugyanis a gyermekvédelmi hatóság használatában állt az épület, mely elméletileg árvaházat működtetett benne. Amint a Ziua de Cluj egy korábbi cikkében írta, a gyakorlatban jó ideje csak raktárként használták a kastélyt, melyet 2002 szeptemberében egy kormányhatározat utalt a megyei önkormányzat felügyeletébe.
Eckstein Ottó elmondása szerint neki kellett felhívnia a megyei hatóságok figyelmét arra, hogy a közintézmény immár elköltözött az épületből, és a törvény értelmében az már természetben is visszaszolgáltatható.

Legutóbb az lehetetlenítette el a folyamatot, hogy a telekkönyvi hivatalból eltűnt a kastélykert egyik parcellájának a telekkönyve. Az ügyvéd azzal érvelt, hogy a parcella nyilvánvalóan a kastélykert része, és azt kérte, bizonyítsa be a megyei tanács, hogy ő a telek tulajdonosa. Ilyen bizonylatot azonban a tanács sem tudott bemutatni. Eckstein Ottó elmondta, ügyfele arra is felhatalmazta, hogy tegyen feljelentést a telekkönyvet eltulajdonító ismeretlen tettes ellen, erre azonban egyelőre nem került sor. Időközben ugyanis belátták, a kastély és a kastélykert nagyobbik része a vitatott 713-as helyrajzi számú parcella nélkül is visszaszolgáltatható. Az ügyvéd elmondta, Barcsay Tamás erről a parcelláról sem mondott le, ezért tovább folytatódik a jogi küzdelem. Le kellett viszont mondania a kastély egykori istállójáról, mely az E60-as országútról is látható. Ez ugyanis időközben törvényes úton került magántulajdonba.

A gyalui várkastély első írásos említése 1439-ből való. Kezdetben a váradi, majd az erdélyi püspökséghez tartozott, de az évszázadok során számtalanszor cserélt gazdát, hosszabb-rövidebb ideig megannyi erdélyi nemesi család birtokolta. 1541. december 29-én Fráter György ebben az épületben kötött megállapodást a habsburgokkal, hogy a magyar korona és az ország egésze Ferdinándra száll, ha az kiűzi a törököt az országból. A terv azonban kudarcot vallott: Magyarország három részre szakadt. A négyzet alakú épület második emeletét 1836-ban bontották le. 1861-ben tűzvész pusztította el a tetőzetet. A helyreállítás során temették be az épületet körülvevő várárkot, és ekkor alakították ki a kastélyparkot is. A Bánffy-család tulajdonába került épületen 1911-ben végeztek legutóbb jelentős átalakításokat. A kastélyt 1948-ban Barcsay (született Bánffy) Katinkától vette el az állam.