Vállalja múltját a besúgónak nyilvánított egykori esperes

Mint ismeretes, a Krónika szeptember 24-i számában számoltunk be arról, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) újabb erdélyi magyar egyházi személyiségekről állapította meg: együttműködtek a kommunista titkosszolgálattal. Az átvilágítók besúgónak nyilvánították többek között Seres Géza angyalkúti lelkészt, az Aradi Református Egyházmegye, valamint Sipos Miklóst, a Szatmárnémeti Németi Egyházközség lelkipásztorát, a Szatmári Református Egyházmegye volt esperesét.

Seres Géza a Nyugati Jelennek elmondta: 1975-ben a kolozsvári teológia hallgatójaként kereste meg a titkosszolgálat, kapcsolattartó tisztje pedig „a szekták elleni közös fellépésre” szólította fel. „A szekták terjedése közös ügy, nem szerencsés, hogy kikezdik a történelmi egyházakat, tehát elterelte a lényegről a szót, semmi utalás nem történt a tulajdonképpeni céljukra” – emlékezett vissza beszervezése körülményeire a leköszönt egyházfő az Aradon szerkesztett napilapnak.

Seres elmondta, nagykárolyi szolgálata idején, 1975–1980 között 18 jelentést írt a Szekuritáténak, közülük sokat a tartótiszt diktálása alapján, ezekben azonban a szektákról szó sem esett, általában a magyar közösségekben történő eseményekről érdeklődtek a szekusok. „Tudomásom és meggyőződésem szerint senkinek nem akartam ártani, egyszerűen vártam a lehetőségre, életem legfőbb gondja volt a kiugrás, a tőlük való megszabadulás” – állítja a lelkész, aki szerint híveiről nem kellett jelentést írnia, inkább a „kollégáiról”. Hozzátette: tevékenységét nem titkolta, olyan eset is volt, hogy felfedte magát.

Seres Géza szerint 1980-ban már ellenszegült, emiatt a Szekuritáté „kivette a nyilvántartásából”, ám a továbbiakban állandó megfigyelés alatt tartották. Miután a Krónika feltárta besúgói múltját, Seres Géza levelet írt a CNSAS-nak, amelyben „feltárta a félrevezetéssel történt beszervezését”, továbbá kérte az 1980 utáni üldöztetése nyilvánosságra hozatalát, a testülettől azonban azt a választ kapta: a forradalom alkalmával a jelzett időszakra vonatkozó iratok elvesztek.

A volt egyházfőnek meggyőződése, hogy a kommunizmus idején minden végzős teológust megkeresett a Szekuritáté, ugyanakkor elítéli azokat, akik a CNSAS-tól kapott bizonylat alapján tisztának tartják magukat, noha köztudott, hogy besúgók voltak.

„Én vállalom a múltamat, de szerintem e kényes kérdésnek jobb lenne alaposabban, nagyobb körültekintéssel, becsületesen utánanézni. Azt sem tartom etikusnak, hogy nem adták ki az 1980 utáni meghurcoltatásaimról szóló anyagokat, amelyekből egyértelműen kiderülne az igazság” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Seres.