Ujjat húznak az orosz medvével?

Albert Álmos polgármester a sepsiszentgyörgyiek támogatására számítva ezúttal közvitát kezdeményezett ebben a kérdésben. Szeretné, hogy „népakaratot\" sorakoztasson fel az elképzelés mögé, ezért felkéri a megyeszékhely lakóit: a következõ két-három hónapban minden rendelkezésükre álló fórumon fejtsék ki véleményüket a szovjet emlékmû elköltöztetésével kapcsolatban. „Arra vagyunk kíváncsiak, mit mondanak a lakók, elköltöztessük-e, vagy sem a szovjet hõsök emlékmûvét, s ha igen, hol lenne számára megfelelõ hely\" – mondta Albert Álmos, aki szerint javaslatokat írásban a városháza ügyfélfogadó irodáján is le lehet adni, vagy pedig a sajtóban közölni, lényeg, hogy minél többen fejtsék ki véleményüket.

A polgármester szerint a lakossági észrevételekkel nyomatékosítani lehetne az emlékmû elköltöztetésével kapcsolatos elhatározást. „Ez az emlékmû a sepsiszentgyörgyiek számára nem a legkedvezõbb korszakot idézi fel, ezért nem biztos, hogy a központi parkban van a helye. Ugyanakkor más városok és országok tapasztalata szerint minden korszak jeleit meg kell õrizni a történelem számára. Ezért már korábban kezdeményeztük, hogy az oszlopot a sepsiszentgyörgyi köztemetõbe költöztessük át, de javaslatunkat elutasították\" – mondta lapunknak Albert Álmos.

Évtizedes hadjárat

A szovjet emlékmû elköltöztetését nem elõször kezdeményezi a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. A városi tanács errõl már 1992-ben elfogadott határozatot, miszerint az emlékmûvet a városi köztemetõbe vinnék át. Az elképzelés azonban meghiúsult, mert nem volt rá pénz, ráadásul miután a szándékról tudomást szerzett, a bukaresti orosz nagykövetség ellenezte az intézkedést. Az emlékmû tetejérõl az 1989. decemberi rendszerváltozás után hamar levették a vörös csillagot, oldaláról pedig a márványtáblákat, mindezeket ma a Székely Nemzeti Múzeumban õrzik. Az oszlop ma diákok kedvenc gyülekezõhelye, falfirkák és különbözõ rendezvények plakátjai „díszítik\", a városnapokon pedig alpinisták használják mászófalnak. Néhány éve a bukaresti orosz nagykövetség Sepsiszentgyörgyre látogató és az emlékmû lebontása ellen tiltakozó képviselõit Albert Álmos azzal nyugtatta meg: az obeliszket nem lebontják, hanem átköltöztetik a hõsök temetõjébe.

A költöztetés az Erzsébet park jelenleg zajló korszerûsítésével vált újra idõszerûvé. A tervek szerint ugyanis jövõ tavaszig az ország egyik leglátványosabb parkját alakítják itt ki, sziklakertekkel, mesterséges tavakkal, szoborparkkal és sövénylabirintussal, a szovjet emlékmû helyére pedig üvegborítású kávéházat építenének. Czimbalmos Kozma Csaba alpolgármester viszont még a munkálatok márciusi elkezdésekor jelezte: az emlékmû elköltöztetése elé bürokratikus akadályok gördülnek, ugyanis a törvény szerint a katonai emlékhelyek költöztetését kormányhatározattal kell jóváhagyni. A városháza összeállította az ehhez szükséges dokumentációt, de a bukaresti székhelyû országos kegyeleti hivatal (ONCE) levélben tiltakozott a kezdeményezés ellen. Az ONCE a 2003/379. számú törvényre és a 2006-ban elfogadott román–orosz kormányközi emlékmû-egyezményre hivatkozva állítja: a Románia területén levõ idegen háborús emlékmûvekkel kapcsolatos bármilyen intézkedéshez kormányhatározat kell. Ennek kapcsán a Krónika érdeklõdésére a külügyminisztérium román-orosz kapcsolatokért is felelõs vezérigazgatója, Rãzvan Rusu elmondta: a sepsiszentgyörgyi önkormányzattól nem érkezett ilyen irányú megkeresés. Niculescu Tóni külügyi államtitkár ugyanakkor jelezte: nemcsak Sepsiszentgyörgyön, hanem másutt is ellenállásba ütköznek a hasonló kezdeményezések.

A kommunizmus emlékmûve

A sepsiszentgyörgyi szovjet emlékmûvet a város lakossága költségén állították az 1940-es évek legvégén. „Még most is õrzöm azokat a jegyeket, amelyekkel édesapám befizette a havi húszlejes hozzájárulást az emlékmû költségeihez\" – mondta lapunknak Kónya Ádám független városi tanácsos, az önkormányzat urbanisztikai szakbizottsága elnöke. A nyugalmazott muzeológus osztja azok véleményét, akik állítják: az Erzsébet parkban álló emlékmû a szovjet katonák hõsiessége álcája mögött voltaképpen a kommunizmus gyõzelmét hirdeti. Szerinte az oszlop ötsíkú törzse, valamint ötágú csillagot ábrázoló alapzata, de a magassága is azt igazolja, hogy a belváros minden épülete fölé emelkedõ, 1944 centiméter magas oszlopot azért építették, hogy a kommunizmus polgári és nemzeti értékek feletti uralmát hirdesse.

Sepsiszentgyörgyiek szerint az oszlop jelenléte azért sem indokolt, mert a második világháborúban a város területén egyetlen katona sem esett el, sõt harcok sem voltak, miután 1944 szeptembere legelején a magyar hatóságok kiürítették a várost. „Amikor 1944. szeptember 8-án a román és a szovjet katonák bejöttek Sepsiszentgyörgyre, ott már egyetlen magyar katona sem volt, és közigazgatás híján a városházán a helység ivóvízellátásért felelõs köztisztviselõje, Szopos Béla bácsi fogadta õket\" – elevenítette fel Kónya Ádám. Igaz viszont, hogy Sepsiszentgyörgytõl tíz kilométernyire délre, az akkori magyar–román határon, Illyefalva és Aldoboly térségében heves harcok voltak: a magyar katonák napokon át szívósan tartották magukat a szovjet–román túlerõvel szemben, a csatában mindkét oldalról veszteségek voltak. Az elesett román és szovjet katonákat a csatatér mellett, Aldobolyban, elkülönített sírkertben helyezték örök nyugalomra, emléküket pedig a sírjelek mellett obeliszk is õrzi.

Világszinten kényes téma

A szovjet emlékmûvek lebontása vagy elköltöztetése Kelet-Európa-szerte kényes kérdésnek bizonyul. Több helyen a hatóságok vagy a lakosság mint a kommunista diktatúra, valamint a szovjet megszállás jelképét távolítanák vagy költöztetnék el a szovjet emlékmûveket, az orosz diplomácia azonban minden ilyen próbálkozásnak ellenáll. 2006. november 4-én, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverésére indított szovjet támadás évfordulóján Budapesten több száz tüntetõ követelte a Szabadság téri szovjet emlékmû eltávolítását, ugyanezt követelte akkor a Magyarok Világszövetsége elnöke, Patrubány Miklós is. A tüntetõk „Bontsák le!\" feliratú transzparensekkel vonultak fel, az egyik tüntetõt pedig elõállították, amiért felmászott az emlékmûre.

Idén májusban nemzetközi vita robbant ki amiatt, hogy Észtország fõvárosában, Tallinnban elköltöztették a szovjet hõsöknek emléket állító Bronzkatonát, talapzata alatt pedig több mint tíz koporsót találtak. Ez dühödt tiltakozást váltott ki a lakosság mintegy 25–30 százalékát kitevõ orosz ajkú kisebbség körében, és több napon át tartó zavargások robbantak ki, amelyekben egy személy életét vesztette, és több mint százötven megsérült. Moszkva kemény hangon tiltakozott, az orosz fõvárosban dolgozó észt diplomatákat pedig fenyegetések érték. A történtek nyomán a NATO támogatásáról biztosította Tallinnt, felszólítva Oroszországot: haladéktalanul vessen véget a moszkvai észt diplomaták megfélemlítésének. Lettország, Litvánia és Lengyelország is szolidaritásáról biztosította Tallinnt, sõt olyan nyilatkozatok is elhangzottak, hogy ezekben az országokban is követik az észt példát. Ugyanakkor az észt–orosz emlékmûviszály az Európai Unió és Moszkva viszonyában is nyílt konfliktust okozott.

„Tallinn óta a szovjet hõsök emlékmûve világméretû, kényes kérdéssé vált\" – tette hozzá a Krónika érdeklõdésére Rãzvan Rusu. A román Külügyminisztérium vezérigazgatója szerint az észt fõvárosban történtek nyomán Oroszország az egész világon elkezdte feltérképezni a szovjet emlékmûveket, és a jelek szerint jottányit sem enged. Példaként említette: Ausztriában nem is volt kommunizmus, a szovjet csapatok pedig 1955-ben kivonultak onnan, Bécsben mégis áll a szovjet katona hatalmas szobra. „Oroszországban amúgy is igen erõs és mély a volt szovjet hadsereg hõsiessége iránti tisztelet, s bár a felvetett kérdéskörrõl lehet tárgyalni az orosz féllel, kevés esélye van a sikernek\" – tette hozzá Rãzvan Rusu.

Benkő Levente, Kovács Zsolt