Tömény giccs vagy művészet? Megosztják a váradi közvéleményt a Szent László tér környékére javasolt street art alkotások

a Szent László (ma Egyesülés) téren, a görögkatolikus püspöki palota közelében Rimanóczy Kálmán nagyváradi építésznek állítanának emléket egy falfestménnyel, néhány lépéssel arrébb, a városháza közvetlen közelében, a Körös partján kialakított promenádon pedig több street art alkotást is felvonultatna.

– adott hangot értetlenségének a Krónika megkeresésére a szakember. Hangsúlyozta: műemléki környezetről van szó, és nem lehet arra hivatkozni, hogy valamikor ezeken a falakon vagy rakparton a bolthajtást utánzó vakolatdíszeken is reklámok voltak.

„Ez nem lehet érv arra, hogy akkor most azt csináljunk vele, amit akarunk. Főleg amikor iszonyatos mennyiségű pénzt fordítanak arra, hogy ez a főtér tetszetős legyen. Az elmúlt száz évben ez védett övezetté vált, és a reklámok vizuális nyelve is teljesen megváltozott” – szögezte le Zuh Deodáth.

„Az, hogy a főtérre milyen jellegű állandó muráliákat tennénk, az ugyanolyan kardinális kérdés, mint az, hogyan néznek ki a köztereink, mit kezdünk a közös örökségünkkel” – fogalmazta meg.

Emlékeztetett: a város lakosainak egy része érdekesnek tartja a falfestéseket, és támogatja azok megvalósítását.

Vagyis kell egy olyan független testület, amely dönt a hasonló kérdésekben. És hogyha a műemlékek esetében a műemléki felügyeletnek különböző szervei ezt a feladatot be tudják tölteni, akkor bizony ebben a helyzetben is hasonlóan kellene eljárni. Itt már nem arról van szó, hogy egy, a külvárosi vagy egy külváros felé forduló, ott éktelenkedő tűzfallal valamit kezdjünk-e vagy sem” – fejtette ki a szakember, utalva a már elkészült két street art alkotásra.

„Önmagában csak az, hogy valami változik, nem üdvözlendő. Próbáljuk megnézni egy kicsit a dolognak a tartalmát, meg azt, hogy vannak-e ennek valamilyen sztenderdjei. Olyan világban élünk, ahol azok, akik a sztenderdekről beszélnek, egyre inkább elveszítik a hitelüket, és ez részben azért történhet meg, mert átcsúszhat a rendszeren néhány ilyen kezdeményezés, amire gondolkodás nélkül azt mondják, hogy jó ötlet, próbáljuk megcsinálni. Pedig nem jó ötlet, és ezt valahogy tudatosítani kellene. Ha pedig tényleg elkötelezzük magunkat a köztéri muráliák mellett, akkor ezt a folyamatot tényleg végig kell vinni valamilyen egyeztető fórumon, vagy legalább egy független bizottságon, ami erről véleményt tud mondani” – húzta alá Zuh Deodáth.

Példaként említette, hogy például egy zárt térben megrendezett tárlat esetében a kiállítónak vagy az intézménynek abszolút magánügye, hogy mit állít ki, ráadásul annak láthatósága mind térben, mind időben korlátozott.

és azt kellene valahogy az emberekkel megértetni, hogy ez nem úgy működik, hogy kezdeményezek valamit, ami nekem tetszik, és ha valaki azt mondja rá, hogy ez aggályos, akkor majd azt feleljük, hogy az ellenző a fejlődés, a kreativitás és az újdonság kerékkötője. Az újdonság önmagában nem érték, csak akkor, hogyha tudjuk, mit csinálunk, és tényleg tudunk valami olyasmit tenni, ami legalább az emberek többsége számára értékelhető” – magyarázta a filozófia- és eszmetörténész.

„Például mit keres ott a színház épülete? Azt például fel nem tudom fogni, merthogy az idősebb Rimanóczy cége volt ugye a kivitelező, de ahhoz tervezői szinten a Rimanóczyaknak nem volt közük” – mutatott rá.

A Körös-parti sétányra tervezett alkotások látványtervét eközben sokan borzasztóan giccsesnek tartják. Ennek kapcsán Zuh Deodáth úgy vélekedett: „a giccs is egy nehéz dolog, de ez nem giccs, hanem a véleményem szerint egyszerűen egy nagyon amatőr művészeti teljesítmény. Persze majd azt is fogják mondani, hogy túl elitista vagyok”.

– jelentette ki. Úgy véli, lehetne jobban csinálni, vagy egyszerűen nem oda csinálni, „és majd utána el lehet gondolkodni azon, hogy esetleg behúzódunk-e a központba is a zseniális ötleteinkkel”.

„Ez digitálisan újrakevert változata Alfonz Mucha létező szecessziós zsáner-nőalakjainak. Ez még persze önmagában nem baj, de hol a hozzáadott érték? Persze nyilván, ez olyan téma, amelyről hosszan lehetne vitatkozni. De miért nem indulunk ki egy olyan álláspontból, ahol az eredetiség kapcsán nem merülnek fel aggályok? Miért nem lehet legalább megpróbálni, hogy valami mást tegyünk, mint amit egy egyszerű internetes kereséssel és egy jobb minőségű mesterséges intelligencia programnak az előfizetős változatával el tudunk érni?” – fogalmazott a szakember.

Egyrészt, hogy hol engedélyezik, milyen helyekre tervezik őket, és hogy milyen folyamatok útján választják ki azokat a kompozíciókat, amelyek végül engedélyezésre és megfestésre kerülnek.

Zuh Deodáth beszélt egyúttal arról is, hogy ha már a jelenlegi gazdasági helyzetben valamire pénzt kellene fordítani a főtéren, akkor inkább a Moskovits Adolf és fiai-féle bérháznak a holdas templom felőli részén kellene befejezni a tűzfal felújítását. „És ott van egy csomó olyan műemlék a városban, amelyeknek a helyreállítása a köz és a turizmus igényét egyaránt valósan szolgálná, nem úgy, mint ezek” – szögezte le.