Tőkés együtt harcolna a váradi premontreiekkel a visszaszolgáltatásokért

Mint arról már beszámoltunk, a váradhegyfoki premontrei rendi prépostság több, a restitúciós törvény alapján járó épületet és telket nem kapott még vissza az államtól vagy az állami vállalatok jogutódaitól. Ezek között van a rend Váradszentmártonban álló rendháza is. A tudós rend váradi apátja februárban határozta el, hogy európai emberjogi fórumokhoz fordul, miután a romániai legfelsőbb semmítőszék indoklás nélkül visszautasította a restitúciós kérelmet.

Az épület jelenleg a Sanifarm gyógyszerforgalmazó vállalat tulajdonában van. A cég már egy évvel ezelőtt meghirdette eladásra a szentmártoni római katolikus templom szomszédságában álló palotát, ám mindeddig nem akadt vevőre. Műemlék épületről lévén szó, az önkormányzatnak elővásárlási joga volt, és bár eleinte úgy tűnt, élni is kíván vele, végül visszalépett.

A község polgármestere akkor lapunknak azt mondta, azért tett le vásárlási szándékáról, mert újabb érdeklődő akadt, aki igen magasra ugrasztotta az árat, ám mint később kiderült, a Sanifarm nem tudott sem az új vásárló megjelenéséről, sem a polgármester pálfordulásáról. Az apát már akkor biztos volt benne, hogy a községi elöljáró azért visszakozott, mert a fülébe jutott, hogy a rend Strasbourghoz fordul – csakhogy, mint mostanra kiderült, az Emberjogi Bíróság sem segít a premontreiek gondján. Az apátkanonok tegnap kijelentette: nem adja fel a harcot, és egy másik ügyben folyó perhez kapcsolva újrakezdi a visszaigénylési procedúrát.

Mint arról lapunkban is beszámoltunk, Fejes Rudolf Anzelm február óta kéthetente bocsátott a sajtó rendelkezésére egy-egy okiratot, amely követelésének megalapozottságát támasztja alá, ezek közül az utolsót mutatta meg a tegnapi szentmise után. Az 1959-es ingatlanleltárban a kolostorként megjelölt szentmártoni rendház még a premontreiek tulajdonában áll, a Belügyminisztérium pedig bérleti díjat fizet érte. Ez azért különös, mert állítólag a palotát 1948-ban államosították. Az apát egyebek közt emiatt is biztos benne, hogy a kommunista hatalom számos okiratot meghamisított, visszadátumozott. A maroknyi szentmártoni gyülekezet folytatja télen elkezdett imatüntetését: vasárnaponként azért imádkozzák az Úrangyalát, hogy kérjék Istent: segítsen ártalmatlanná tenni ellenségeiket.

Testvéri együttérzését és szolidaritását fejezte ki tegnap a kanonoknak és az egész gyülekezetnek Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület leköszönt püspöke, európai parlamenti képviselő is. Tőkés Pál apostolnak a rómaiakhoz címzett leveléből idézett: „Mert reménységben tartatunk meg; a reménység pedig, ha Láttatik, nem reménység; mert a mit Lát valaki, miért reményli is azt?”

A Trianon és a kommunizmus ejtette sebeknek be kell gyógyulniuk, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem mondhatjuk, hogy az egész csak történelem – jelentette ki Tőkés László. Hangsúlyozta: Pál apostol azzal vigasztal, hogy az Istent szerető emberek számára a rossz is bármikor jóra fordulhat. Megjegyezte azt is, hogy bár a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ügye sokkal kisebb horderejű, mint a premontrei rendház vagy a szintén a rend tulajdonában álló nagyváradi főgimnázium épülete, az RMDSZ abban sem támogatta az egyház erőfeszítéseit. Tőkés László végül azt mondta, reméli, hogy legközelebb a rendház ügyének rendeződése okán tartott örömünnepen találkozhat a szentmártoni hívekkel, és megígérte, hogy az Európai Parlamentben képviseli és segíti az ügyet.