Kincses Előd 1989-ben óva intette Tőkés Lászlót attól, hogy ellenállást tanúsítson
Kincses Előd Tőkés László védőügyvédje volt az 1989-es romániai forradalmat megelőző események előtt. A kilencvenes évek elején öt és fél évig száműzetésbe kényszerült marosvásárhelyi jogász leginkább a szekuritátés elhurcolástól féltette az egykori temesvári református lelkészt.
2018. december 17., 08:272018. december 17., 08:27
2018. december 17., 12:172018. december 17., 12:17
– Tőkés László ügyvédjeként miként emlékszik vissza a 29 évvel ezelőtti decemberi eseményekre? A kilakoltatás előtt álló lelkipásztor hogyan tudott kapcsolatot tartani védőjével?
– Tőkés László Marosvásárhelyen élő testvérbátyja, a neves fizikatanár, Tőkés András révén kaptam meg a fellebbezési eljárásra vonatkozó ügyvédi megbízást. A temesvári tárgyaláson való személyes megjelenésemet a Maros Megyei Ügyvédi Kamara elnöke óvatosságból engedélyeztette Maria Bobu igazságügy-miniszterrel, Nicolae Ceauşescu bizalmi emberének, Emil Bobunak a feleségével. Mivel az akkori ügyvédi törvény tiltotta azt, hogy a védőügyvéd elmenjen az ügyfél lakására, csak a második temesvári tárgyalás után találkoztunk, méghozzá a lelkészi lakásban. Akkor már Tőkés László olyan fenyegetettségben élt, hogy a tárgyalásra sem jöhetett el.
– Hogyan jutott el a lakására, és miről beszélgettek?
– Egy irat becsatolását rendelte el a bírónő, és ezután mehettem el a református templom épületében levő lakásra. Beszélgetésünk során – amelyet teljes terjedelmében rögzített a Szekuritáté – óva intettem Tőkés Lászlót attól, hogy ellenállást tanúsítson, ha elrendelik a kilakoltatását, mert
Jól sejtettem, hogy a kilakoltatást nem bízzák végrehajtóra, hiszen Tőkéséket a Szeku hurcolta el Szilágymenyőre. Azóta is foglalkoztat, hogyha Tőkés László megfogadja a tanácsomat és nem áll ellen, hogyan alakultak volna a temesvári történések.
– Mekkora mozgástere volt a nyolcvanas években egy jogásznak, aki a rendszer szemében kényelmetlen perek vádlottjainak védelmét vállalta el?
– Ha az ember legyőzte a félelmét és elvállalta a peres képviseletet, nyílt atrocitások nem érték. Egyetlen alkalommal futott végig a hátamon a hideg. Az államellenes propaganda miatt előzetes letartóztatásba helyezett Pál Béla ditrói matematikatanárt képviseltem a Bukarestben (!) tárgyaló kolozsvári katonai törvényszéken. A rendszerre jellemző módon a súlyos beteg tanárt elhurcolták, és fogva tartásáról családja több mint egy hónapig semmilyen értesítést nem kapott. A tárgyalás szigorúan titkos volt, csak a láncra vert vádlott, a szekusok és a hadbíróság tartózkodhatott a tárgyalóteremben. Az ügyiratot csak szigorú felügyelet mellett tanulmányozhattam, és a tárgyaláson elkobozták a jegyzeteimet. A kolozsvári katonai főügyész a tárgyalás után kedvesen megkérdezte tőlem, hogy van-e családom. Igenlő válaszomra annyit mondott: „Gîndiţi-vă la ea”! („Gondoljon rá!”)
– Hogyan ítéli meg a 29 évvel ezelőtt kirobbant rendszerváltó események során elkövetett atrocitások kivizsgálásának ügyét?
– Nincs igazi politikai és jogászi akarat a romániai forradalom idején történtek feltárására. Az Emberi Jogok Európai Bírósága arra kötelezte Romániát, hogy Ion Iliescuékat helyezzék vád alá, elsősorban a bányászjárások miatt. Ez meg is történt, de mint tudjuk, a mindenkori román vezetés igen találékony, ha ki akar játszani egy olyan kötelezettséget, amelyik nem tetszik neki. Most azt találták ki, hogy több mint háromezer tanút fognak kihallgatni, holott harminc is bőven elég lenne a bűnösség megállapításához.
A jóval fiatalabb Petre Romannak és Gelu Voican Voiculescunak származhat pechje az ítélethirdetésből.
Fotó: MTI
– Az 1990-es marosvásárhelyi etnikai pogrom, a fekete március után ön volt az első romániai politikai menekült, aki Magyarországra távozott. Nem tartott attól, hogy az Iliescu-rendszer emberei utolérik?
– Arról nem tudok, hogy a kiadatásomat kérték volna, de a marosvásárhelyi lakásomra rendszeresen érkeztek idézések. Annyi bizonyos, hogy tartottam a szekus bagázstól, és amikor 1990 decemberében egy bécsi összejövetelen a román nagykövetség alkalmazottja meghívott a diplomáciai kirendeltségre, jobbnak láttam elkerülni a látogatást, mégsem hinném, hogy úgy jártam volna, mint a Szaúd-Arábia törökországi konzulátusán meggyilkolt Dzsamál Hasogdzsi újságíró. Az egyéves évforduló alkalmából rendezett Restauration elnevezésű bécsi konferencián Victor Rebengiuc nagy román színész arról beszélt, hogy a román demokraták legjobb fegyvertársa a román televízió magyar adása.
– A zavaros kilencvenes évek derekán térhetett haza Marosvásárhelyre. Mekkora szerepe volt ebben Teodor Meleşcanu jelenlegi külügyminiszternek, aki önnel együtt végezte a jogi egyetemet?
– Amikor öt és fél év után az európai emberjogi bírósághoz fordultam azzal, hogy Románia megsérti a méltányos eljárás és a szülőföldön való tartózkodás jogát, azt közölte velem a Maros megyei táblabíróság ügyészsége, hogy „a meg nem kezdett eljárást befejezték”. Mivel lejárt az útlevelem, az akkor is külügyminiszterként dolgozó Teodor Meleşcanuhoz fordultam, aki arra utasította a budapesti nagykövetséget, hogy állítsanak ki részemre konzuli útlevelet. Ennek segítségével jöhettem vissza és fogadhattam idehaza a szívműtéten átesett édesanyámat. Most is fájdalmat okoz, ha arra gondolok, hogy imádott édesapánk temetésén nem vehettem részt.
– Lát-e esélyt arra, hogy az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményeket kivizsgálják?
– Már az utolsó lépéseknél tartunk. Menyhárt Gabriella nagyváradi ügyvéd – miután minden itthoni fórumot kimerítettünk – két hónapja az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Az eljárásban tanúként szerepelnék.
Sajnos sokan elfelejtették azt, hogy a Zsil-völgyi bányászokat a Marosvásárhely közeli Székelykocsárdról fordították vissza, mivel sikerült lebeszélnünk a székelyudvarhelyi, székelykeresztúri, csíkszeredai székelyeket arról, hogy a március 19-ei magyarellenes atrocitások megismétlését meggátolandó beutazzanak Marosvásárhelyre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
2016 óta több mint 900 külhoni magyar óvoda és bölcsőde épült vagy újult meg a magyar kormány támogatásával, ebből több mint 500 Erdélyben. Összeállításunkban néhány konkrét megvalósítás révén mutatjuk be a támogatás jelentőségét.
Antikommunista román hősre, a Ceaușescu-diktatúra elleni tiltakozásként önmagát felgyújtó Liviu Corneliu Babeșre emlékeztek hétfőn az erdélyi Brassópojánán.
Nemcsak lopott személygépkocsival, hanem Nyugat-Európából eltulajdonított kerékpárral is le lehet bukni. Szatmárnémetiben egy Ausztriából származó biciklit sikerült lokalizálni a rajta elhelyezett helymeghatározó eszköz segítségével.
Erdélyi személyek is Dubajban rekedtek a háborús közel-keleti helyzet miatt.
Tiltással nem megy, ezért szabályozással és jó példával kell óvnunk gyermekeinket a digitális világ csapdáitól. Erről szólt az előadás, amelyet Mircea Miclea pszichológus, akadémikus, volt tanügyminiszter tartott a tordaszentlászlói református templomban.
Legalább másfél, de akár több év is eltelhet, amíg ismét sikerül építőt találni a kolozsvári körgyűrűnek, amelynek botrányos kivitelezési szerződését pénteken mondta fel egyoldalúan a polgármesteri hivatal.
A brassói nemzetközi repülőtér februárban utasrekordot döntött: 38 373 utas vette igénybe a járatokat, ami 140%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
Kolozsváron is fontolóra veszik a játéktermek betiltását, miután korábban több polgármester is jelezte, hogy bezáratja az általa vezetett településen működő ilyen létesítményeket.
Nyíltan felsorakozott a Demokratikus Koalíció (DK) mögé Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének egykori elnöke, aki egyetért Dobrev Klára ellenzéki alakulatával, hogy a határon túli magyaroknak nem kellene szavazniuk az anyaországi választáson.
A hegyimentők sikeresen kimentettek három ukrán állampolgárt, akik szombaton eltévedtek a Máramarosi-havasokban, több mint 1600 méteres magasságban – közölte vasárnap a Facebook-oldalán a Máramaros megyei Salvamont.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!