Többnyelvűségtől védett műemlékek? – Nem alkalmazzák maradéktalanul a feliratozásra vonatkozó rendeletet

Utóbbit nemcsak akkor kell megvalósítani, ha az adott közösség arányaiban meghaladja a település lakóinak 20 százalékát, hanem három más esetben is. Például ha az említett ingatlan építéséhez, birtoklásához vagy használatához köze volt vagy van, de akkor is, ha az épület reprezentatív a közösség számára. Vagy pedig ha a megyei vagy a helyi önkormányzat egyszerűen a többnyelvűség mellett dönt.

Az előírások nem rendelkeznek semmiféle szankcióról, csupán annyit rögzítenek, hogy az önkormányzatok feladata a gyakorlatba ültetés.

Egyértelmű rendelet sok-sok kérdéssel

Aradon a bürokrácia útvesztőjébe került a táblaügy – magyarázta Bognár Levente alpolgármester, aki úgy tudja, a városi főépítésznél akadt el a folyamat. Mint mondta, az RMDSZ is, ő maga is próbálta szorgalmazni a miniszteri rendelet alkalmazását, azonban Radu Aurel Ioan Drăgan egyelőre nem találta meg a módját az ingatlanok kitáblázásának. Bognár szerint nem ez az egyetlen gond a műemlék épületekkel: ennél is bosszantóbb, hogy míg sok más erdélyi városban sikerül ezek homlokzatát felújítani, Aradon szinte egy helyben toporognak.

A szomszéd nagyvárosban, Temesváron szintén a formaságok miatt nem sikerül egyről a kettőre jutni. Mivel a városban a magyar és sváb kisebbségen kívül aránylag jelentős számú szerb és bolgár közösség is él, az önkormányzat nem tudja eldönteni, hány és milyen nyelven készítse el a feliratokat. „Ahol a többség-kisebbség arány fele-fele vagy nyolcvan százalék a húszhoz, egészen egyszerű a kérdés megoldása.

Mert azért a tábla sem lehet akkora, mint az épület fél homlokzata. Ugyanakkor az sem mindegy, mit írunk; történészekre lenne szükségünk ahhoz, hogy megfogalmazzuk a megfelelő szöveget. Ráadásul mi nem feliratozhatjuk a más tulajdonában lévő ingatlanokat, csak előzetes beleegyezés alapján” – sorolja az akadályokat Farkas Imre, a város RMDSZ-es alpolgármestere.

Felvetésünkre, hogy a 2021-es európai kulturális fővárosi cím azért mégiscsak bizonyos lépésekre kötelezné a Béga-parti települést, az elöljáró elmondta, hogy négy hónappal ezelőtt a városháza keretében sikerült létrehozni egy műemlékvédő bizottságot, amelynek feladatai között ez a kérdés is szerepel. Farkas hozzátette, most éppen egy telefonos applikációt próbálnak kifejleszteni, amelynek segítségével az érdekeltek több mindent tudhatnak meg egy-egy adott ingatlanról.

Hasonló a helyzet Nagykárolyban is, ahol Kovács Jenő polgármester szerint a kitáblázás előtt tisztázni kellene néhány fontos kérdést. Mindenekelőtt azt, mi számít műemléknek. Az elöljáró szerint

Példaként két ingatlant is említett: az egyiket az 50-es években húzták fel, ezért nem lenne helye a műemlékek listáján, a másik meg az egykori Aranyszarvas, amelyben a városháza működik. Az Ybl Miklós által tervezett és 1838-ban épült fogadóban 1846. szeptember 8-án ismerkedett meg és táncolt együtt először Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Csakhogy a műemlékvédelmi lajstromban az épület Pasărea de aur, azaz aranymadár néven szerepel.

– állítja Kovács Jenő. A polgármester viszont nem korrigálhat kénye-kedve szerint, annál is inkább, hogy a megyei művelődési igazgatóság sajátos módon értelmezi a törvényeket. „A Károlyi-kastély udvaráról kivágattam egy elszáradt fát, és négyezer lejre büntettek, mondván, hogy a fa műemlék volt. Most pereskedünk, hiszen az épület valóban műemlék, a fa pedig a dendrológiai park része volt, de semmiként nem számít műemléknek” – jelentette ki Kovács.

Meggyőzésre, kérlelésre van szükség

Erdély középkori műemlékekben egyik leggazdagabb térségében, Hunyad megyében is fittyet hánynak a többnyelvű feliratozásra. Némi előrelépés csupán a Corvinok vajdahunyadi kastélyában tapasztalható, ahol némelyik táblára felkerült a magyar nyelvű tájékoztató is. De ne keressünk magyar táblát sem Déva várában, sem a Kendeffyek, a Nopcsák, a Pogányok vagy az Ócskayak kastélyának falain. Az útmenti irányjelzők nemcsak hogy egynyelvűek, a Kendeffy-birtokot például Castelul Cândeştilorként tünteti fel. Az RMDSZ már két évvel ezelőtt megpróbált lépni az ügyben, azonban a polgármesteri hivatalokba küldött körlevél hatástalan maradt.

– panaszkodik Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. Az európai parlamenti képviselő azt ígéri, nem hagyja annyiban; párbeszédet készül kezdeményezni külön-külön mindenik érintett polgármesterrel. „Reméljük, hogy Déván, az új, nemrég megválasztott RMDSZ-es alpolgármester kézbe veszi az ügyet. A többi elöljárót én magam próbálom majd meggyőzni, hogy itt nemcsak egy kisebbségbarát jogszabályról van szó, hanem a turisztikai potenciál kiaknázásáról is” – mondja Winkler. Szerinte minden egyes román polgármestert meg kell győzni arról, hogy a magyar épített történelem eltüntetése semmiként nem szolgálja a település gazdasági érdekét.

Ennél sokkal meglepőbb a magyar Mária-kegyhelyek egyike, a máriaradnai ferences templom helyzete. A római katolikus egyház tulajdonában lévő híres Arad megyei búcsújáró hely, a csodálatosan restaurált basilica minor bejáratánál mindössze román, angol és német nyelvű réztábla tájékoztat az impozáns épület műemlék jellegéről.

A mulasztás okát sem ismerik

Gyergyószentmiklóson mindmáig nem kerültek ki a feliratok. A számos műemlékkel büszkélkedő kisváros 2016-ban választott polgármestere, Nagy Zoltán – aki szerint „nem kérdés a törvény betartása” – lapunknak megígérte, hogy utánanéz, mi az oka a mulasztásnak. Mint mondta, jelenleg éppen egy belső használatra szánt kézikönyv készül, amely lényegében a település értékesebb épületeinek a katasztere. Ezt afféle útmutatóként az ingatlantulajdonosoknak is kiosztják, hisz a tudatosító akciók nélkülözhetetlenek.

Nem ismeri a mulasztás okát Daniela Miheţ, Marosvásárhely főépítésze sem, aki lapunknak csak annyit volt hajlandó mondani a városból teljesen hiányzó táblákról, hogy a közterületekért felelős igazgató kollégáját, Florian Moldovant kérdezzük. Utóbbi arról biztosított, hogy a feliratok talán már szeptemberben kikerülhetnek a homlokzatokra, ehhez viszont a közbeszerzési eljárásnak gördülékenynek kell bizonyulnia.

Eddig harminc belvárosi ingatlan homlokzatát feliratozták, és látták el a táblákat QR-kóddal (okostelefonok által értelmezhető, leírásokat tartalmazó kétdimenziós vonalkód).

Nagyvárad is a pozitív példák közé tartozik. Itt egy korábbi rendelet alapján, és az RMDSZ szorgalmazására már évekkel ezelőtt kitették a háromnyelvű, román, magyar, illetve angol feliratú ismertető táblákat.

Zatykó Gyula polgármesteri tanácsos érdeklődésünkre elmondta, hogy a homlokzatfelújítások függvényében kerülnek ki a feliratok. A városháza azonban csínján bánik a táblákkal: esztétikai okokra hivatkozva nem akarják egy negyedik nyelvvel, például a némettel is „túlzsúfolni”.

Kézdivásárhelyen is már évekkel ezelőtt kikerültek a román, magyar és német nyelvű feliratok, ezek viszont aránylag kevés információt tartalmaznak az adott ingatlanról. Amint Bokor Tibor polgármester fogalmazott, a céhes város önkormányzata „a román állam által kiszabott táblákat” függesztette ki.