Több mint kétezer gyerek kapott meglepetéscsomagot a parajdi sóbányában

A dévai Szent Ferenc Alapítvány és támogatói jóvoltából az idén is több mint kétezer árva és rászoruló erdélyi gyermek részesülhetett egy „cipősdoboznyi szeretetben”.

A hatalmas gyermektömegre való tekintettel, az utolsó pillanatban megérkezett ajándékokat idén is a parajdi sóbányában adták át a kicsiknek. Böjthe Csaba atya és az általa kezdeményezett Cipősdoboznyi szeretet elnevezésű akció ebben a válságos évben is mozgósította a magyarországi és erdélyi támogatókat.

Utolsó pillanatban befutott ajándékok

Alig néhány perccel a sóbányában felállított színpadon zajló ünnepi műsor befejezése után több száz gyermek lepte el a kijárat előtti teret, mások a lépcsőn várakoztak. A nagy hangzavart időnként csak a hatalmas tumultusban előrenyomult nebulók kapudöngetése törte meg. „Még egy pár perc türelem!” – próbálták nyugtatni a bezárt fakaput ostromoló gyerekeket a valóságos manókként dolgozó felnőttek.

Négyen-öten az éppen az utolsó pillanatban befutott kamionról emelték le a raklapnyi ajándékot. Együtt cipekedtek az alapítvány önkéntesei, a távolról érkezett sofőrök, a bánya alkalmazottai és a helyi polgárőrök. A sürgölődő asszonyok közben a felcímkézett dobozokat sorolták: „Nyolc-tíz éves fiú, ez megy a fal mellé, tizenkét esztendős lány, ezt tegyétek a másik oldalra, öt-hat éves fiú, oda a másik halomba” – hangzottak fel a röptében adott utasítások. A csarnok, ahol mindenki tette a maga dolgát, hirtelenjében egy hatalmas játékbolt raktárára hasonlított.

Nem az oklevélért, hanem a nemes célért

A Szent Ferenc Alapítvány Erdélyszerte több mint ötven gyermekotthont működtet. Nem mindenünnen jöttek el a gyerekek, de az ajándék az otthon maradottakhoz is eljut – közölte Csaba testvér, az alapítvány vezetője. „Tavaly sem jutott egyből mindenkinek, de aztán a Jóisten úgy adta, hogy tudtuk pótolni. Meglátja, most is így lesz, senki nem megy haza üres kézzel, ajándék nélkül” – bizakodott és biztatott az atya.

Böjthe Csabának volt is oka a derűlátásra: a hiedelem ellenére a gazdasági válság nem igazán nyomta rá a bélyegét az idei adakozó kedvre. Soltész Miklós, a Fidesz – KDNP országgyűlési képviselője személyesen hozta el a Budapesten és környékén összegyűjtött csomagokat. Egy nappal korábban a csángóföldi magyarfalusi gyermekeknek is juttatott belőlük. „Annyi gond és baj van Magyarországon is, de úgy csináljuk, hogy Csaba testvér árváira is oda tudjunk figyelni” – fejtette ki lapunknak.

Csaba atya szerint örvendetes, hogy egyre több székelyföldi vállalkozó is szívügyének kezdi érezni azt, amit a ferences pap tesz. Van olyan üzletember, aki minden eladott kenyér árából 0,01 lejt utal az alapítvány számlájára. Más egy kisbusszal és egy kazánnal ajándékozta meg az árvákat. Egy székelyudvarhelyi cég építőanyaggal segíti a célt.

„Olyan is akadt, aki a felújított farkaslaki házát ajánlotta fel az alapítványnak. Eleinte azt hittem, hogy az illető viccel, mert csak nem fog egy házzal megajándékozni!” – mesélte Böjthe Csaba, aki a karácsonyi rendezvény keretében köszönő oklevelet szeretett volna átnyújtani Albert Gézának és a többi olyan székelyföldi támogatónak, akik idén is az árvák és rászorulók mellett álltak. A mecénások közül egyik sem jött ki a színpadra, mert, amint az egyik vállalkozó lapunknak mondta, ő nem az oklevélért, hanem a célért adakozott.  

Gyereköröm a bányában

A kis Istit és Irénkét még a csomagosztás előtt kérdeztük. Mint kiderült, a kisfiú már másodszor részesül sóbányai angyaljárásban, és neki a tavalyi ajándék is óriási örömöt okozott. „Én a tavaly három plüssjátékot kaptam és cukorkát, de ebből a macit és a kis Mikulást odaadtam a barátaimnak, mert ők nem lehettek itt. Cserében kaptam egy tábla csokit, de a pap bácsi is megdicsért, azt mondta, hogy jószívű gyermek vagyok. Biztos a Jézuska is elosztotta volna az ajándékokat” – magyarázta az ötéves Istike, miközben az idei cipősdobozára várt. Mint mondta, neki teljesen mindegy, idén mit küld az Angyal, a lényeg számára az, hogy ennyi gyerek között itt játszhat a bányában.

„Azért jó lenne egy kisautó, mert a meglévőre az egyik társam véletlenül rálépett” – tette hozzá. Irénke, aki egy környékbeli faluból érkezett, elsősorban a testvéreire gondolt. Hogy mivel tudná megajándékozni, ez kizárólag a cipősdobozban található jóságoktól és finomságoktól függött. „A kicsinek mindenképpen egy babát szeretnék adni, a nagyobbiknak egy színes meséskönyv is jó lenne. Én meg egy új fogkefét szeretnék magamnak” – sorolta szerényen, majd megkérdezte: hány perc alatt ér a bányába az Angyal?