Szembenézés a kommunizmus bűneivel

– Az Erdélyi Unitárius Egyház Főtanácsa még 2001-ben kötelezővé tette az egyházi hivatalokra és tisztségekre jelölt személyeknek az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel való esetleges kapcsolataikról szóló nyilatkozat megtételét. Tavaly decemberben pedig már arról határoztak, hogy megkezdik a tulajdonképpeni átvilágítást, kikérik a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól a vonatkozó iratcsomókat. Hogyan halad a folyamat?
– Az elmúlt hét évben a különböző egyházi hivatalok és tisztségek betöltésére jelölt személyek kötelező módon nyilatkoztak a választó testületeknek az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel való esetleges kapcsolataikról, valamint az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel, hatóságokkal vagy politikai szervezetekkel való együttműködésükről. Az egységes mintaűrlap alapján, írott formában benyújtott nyilatkozatot a jelöltek minden egyes választás alkalmával felolvasták, és a benne foglaltak valósághűségéért mindenki lelkiismereti felelősséget vállalt. Az esetleges együttműködés bevallása senkit nem zárt ki a megválaszthatók köréből, azonban a választóknak lehetőséget kínált a nyilatkozat tartalmának figyelembevételére.

Az Erdélyi Unitárius Egyház Főtanácsa a 2008. december 5-i ülésén újabb határozatokat fogadott el az átvilágítási folyamat kiteljesítéséről, valamint az államvédelmi szervek egyházi életbe való beavatkozásának feltárásáról. Eszerint az egyházi főhatóságnak a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) kérvényeznie kell az 1945 és 2008 között főhatósági és egyházköri szinten megválasztott egyházi tisztségviselők megfigyelési, illetve együttműködési iratcsomóját, valamint az államvédelmi és titkosszolgálati szervek által üldözött, meghurcolt és megfigyelt egyházi emberek iratgyűjteményét.

– A kért anyagok körülbelül hány százalékát bocsátotta az egyház rendelkezésére a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács?
– A szóban forgó főtanácsi határozatok végrehajtását előkészítő bizottság az első körben ötven személy iratcsomójának a tanulmányozását kérvényezte. A helyszíni (bukaresti) kutatásra kijelölt személyek a következő napokban (augusztus 10–13. között) szembesülnek először azokkal az iratokkal, amelyeket testület rendelkezésükre bocsát. Jelenleg még nem ismerjük ezek tartalmát, mennyiségét, és az igényléshez viszonyított százalékos arányukat sem.

– Mikorra valósulhat meg a teljes átvilágítás?
– Teljesnek minősíthető átvilágításra – az idő múlása és az emberi gyarlóság miatt – földi viszonyok között nehezen kerülhet sor. Hitünk szerint az emberi lelkek és a történelem ura majd halálunk után sort kerít a végső igazságszolgáltatásra. Addig is igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni egyházunk közelmúltjának tisztázásáért. Legalább ennyivel tartozunk a kommunista rendszer áldozatainak, ugyanakkor a múlt hibáinak tárgyilagos feltárása történelmi tanulságul szolgálhat a jelen és a jövendő egyházának.

– Mi történik azokkal a lelkészekkel, akikről egyértelműen bebizonyosodik, hogy együttműködtek a kommunista titkosszolgálattal?
Ahogy eddig is történt, az esetleges együttműködés ténye nem teszi lehetetlenné az illető jelölt megválasztását, azonban a választókat valamilyen mértékben biztosan befolyásolja. Eddigi egyházi döntéseinkben és terveinkben nem szerepel olyan átvilágítási bizottság felállítása, amely egyénre szabott együttműködői, besúgói bizonyítványokat állítana ki.   Az egyházi irattárba kerülő iratcsomókat a kutatócsoport nem boszorkányüldözésre használja, hanem történelemírásra.

– Mekkora támogatottságnak örvend egyébként az átvilágítás az egyházon belül? Értesüléseink szerint Balázsi László füzesgyarmati lelkész több ízben is bírálta a kezdeményezést. Mekkora ellenkezésről, illetve ellenzékről lehet beszélni?
– Amennyiben az egyházi átvilágítás a kezdetektől maradéktalan támogatásnak örvendett volna, akkor nem kellett volna tizenegy évet várnunk annak határozatba foglalására. Ez a kérdés ma is sokaknak borzolja a kedélyét, pedig a belkörű átvilágítás legenyhébb válfaja nem a személyes leszámolásokat célozza, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolást kívánja biztosítani. Enélkül elképzelhetetlen az egyház erkölcsi megtisztulása és megújulása. Amúgy a szóban forgó határozatokat a 142 tagú főtanács ellenszavazat nélkül fogadta el.
Az említett lelkész vonatkozó megnyilvánulásaira nagymértékben jellemző az általánosítás és a személyeskedés. Feltételezni merem, hogy nem ismeri kellőképpen egyházunk átvilágítási folyamatának jelenlegi helyzetét és közeljövőbeli terveit. Állításaitól függetlenül mi ragaszkodunk a tárgyilagossághoz és a méltányossághoz, mert az egykori nyilatkozat-aláírók általános gyűlöletét és a személyes bosszúvágyat emberi és szakmai szempontból sem tartjuk elfogadhatónak.

– Az Erdélyi Unitárius Egyház Főtanácsa ugyanakkor elrendelte egy kutatócsoport létrehozását, amelynek feladata az államvédelmi és titkosszolgálati szervek 1945 és 1989 közötti egyházi életbe való beavatkozásának feltárása. Melyek a főbb célkitűzések? 
– Az ősszel létrehozandó kutatócsoport célja az egyházi közelmúlt (1948–1989) kutatása tudományos igényességgel. Működtetését az Egyházi Képviselő Tanács biztosítja, azonban kutatási tervét és szakmai munkamódszerét maga alakítja ki. Az előkészítő bizottságunk az első rendbeli bukaresti tapasztalatok elemzése nyomán szintén megfogalmazza szakmai javaslatait a majdani kutatócsoport számára.