Szakértői háttérre lenne szüksége az oktatásnak – hasznos a nagyváradi pedagógus-továbbképző, de oktatásfejlesztés is kellene

Kelemen Hunor szövetségi elnök akkor elmondta: a 2011-ben elfogadott oktatási törvény közel hét éve biztosít lehetőséget kisebbségi továbbképző központok létrehozására, az RMDSZ javaslatára három éve folyamatosan anyagi forrást is sikerül elkülöníteni a magyar intézetre a román költségvetésből, az állami bürokrácia azonban mindmáig ellehetetlenítette ezt a kezdeményezést.

A nagyváradi központ előnyei

„A Nagyváradon megalakuló központnak éppen a határmentiségéből fakad az előnye, ugyanakkor ebben a térségben volt leginkább hiányos a magyar pedagógus-továbbképzés” – érvel Szabó Ödön parlamenti képviselő. Az RMDSZ oktatásért felelős szakpolitikusa a Krónikának kifejtette, bár a Székelyföldön működik a pedagógus-továbbképzés, egy civil szervezet finanszírozása esetleges, ugyanakkor a közoktatás finanszírozása a román állam feladata.

– részletezte a politikus. Felidézte, hogy amikor a központ megalakítása 2011-ben bekerült az oktatási törvénybe, mindenki üdvözölte.

Szerinte Székelyföldön egy ilyen központ nem hiányzik annyira, hiszen az ottani pedagógusházak tulajdonképpen magyar képzőközpontként működnek, ám a Partiumban, a szórványban, Kolozsváron csak egy-egy magyar szakember dolgozik ezekben a pedagógusházakban, miközben például Nagyváradon több magyar él, mint bármelyik székelyföldi városban, ugyanannyi a pedagógus- és a diáklétszám. Szabó Ödön azt is elmondta, Nagyváradnak előnye, hogy a határ menti programokból uniós forrásokat lehet lehívni a központra, másrészt, ha anyaországi szakembereket vonnak be a működésébe, itt ez elérhetőbb.

A nagyváradi politikus kifejtette, oktatásfejlesztési központ megalakítását is lehetővé teszi az oktatási törvény, ez a következő lépés. „Az is benne van az oktatási törvényben, hogy az oktatáskutatási intézetben legyen kisebbségi szakosztály. Mindenki tudja, hogy felállítottuk a prioritást, első volt az önálló pedagógus-továbbképző központ megalakítása, de ehhez is hét év kellett. Kérdést intéztem az oktatási miniszterhez ebben az ügyben, egyeztetünk még, remélem, a következő évben megoldódik a probléma” – mondta Szabó Ödön.

Oktatásfejlesztő intézményes
háttérre lenne szükség

Eközben Fóris-Ferenczi Rita, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának egyetemi docense, valamint Péntek János nyelvész-
professzor az oktatásfejlesztési központ fontosságára hívta fel a figyelmet. A szakemberek – akik az elmúlt évtizedekben részt vettek a tantervfejlesztés munkálataiban, és több szakelemzést is írtak a romániai kisebbségi oktatás helyzetéről – úgy vélekednek,

„Még 1989 előttről örököltük, hogy az oktatásban nem tartották fontosnak a szakmai hátteret, a kutatásokat és az erre alapozott fejlesztést, hiszen ideológiai központú volt a rendszer, így nem is alakult ki a szakmaiság és a kutatás kultúrája” – fejtette ki lapunknak az egyetemi docens. Kitért arra is, hogy Romániában a bukaresti Neveléstudományi Intézet (ISE) biztosítja a tantervfejlesztés szakértői hátterét. Aztán megalakult az Országos Értékelési és Vizsgáztatási Központ (CNEE), amely az értékeléssel és a mérésekkel foglalkozik: a vizsgák kimeneti követelményeivel, a záróvizsga és az érettségi vizsga előkészítésével, tételszerkesztéssel, a tanári versenyvizsgákkal stb.

– mondta Fóris-Ferenczi Rita. Úgy fogalmazott, nem arról van szó, hogy a tanárok nem értenek hozzá, de ez külön szakma: a tételek szakszerű összeállításához szükség van monitorozásra, elemzésekre, majd a tervezett tételek kipróbálására, standardizálására, ezzel szakértőknek kellene foglalkozniuk. „Ebben a helyzetben nem hibáztatható a minisztériumi szakfelügyelő vagy bárki, akinek az éppen adódó feladata az, hogy tételeket biztosítson például a magyar nyelv és irodalom érettségire, mert olyan méretű, jellegű munkát kellene koordinálnia, amit szakértői háttér nélkül nem lehet, másfelől pedig a gyakorló tanárokat sem lehet arra kényszeríteni, hogy érettségi tételeket szerkesszenek, mert ez nem az ő dolguk” – fogalmazott a szakember.

Hozzátette, olyan oktatásfejlesztési intézményes háttérre lenne szükség, ahol főállású szakemberek – akik beleássák magukat a tantervfejlesztésbe vagy a docimológiába, – kutatásokra alapozva foglalkoznának a kimeneti követelményrendszerek tantervekhez igazodó kidolgozásával, a tételsorokkal, azok standardizálásával, hogy az érettségi ne lehessen évről évről megismétlődő botrány. „Amikor Kötő József volt az oktatási államtitkár, kidolgoztuk annak az intézménynek a tervét, amely mindezeket a kisebbségi oktatás számára biztosíthatja még akkor is, ha az országos gyakorlat nem e szerint működik.

szóval szakértői hátteret biztosítanak. Az országos rendszer jelenlegi működése tökéletes biztosítéka annak, hogy ne lehessen jól csinálni. De ha már országosan rossz, s mint a nagyváradi központ kapcsán kiderült, igenis külön kormányrendelettel lehet intézményeket létrehozni, miért ne lehetne valami olyat, amire ténylegesen nagy szükség lenne?” – tette fel a kérdést a szakember.

Párhuzamos intézmények
jönnek létre

Fóris-Ferenczi Rita kifejtette, évekkel ezelőtt többen együtt dolgoztak egy oktatásfejlesztési intézmény tervén (1999-ben és RMDSZ-es felkérésre 2017-ben), de a kezdeményezés elakadt. „Az kellene legyen a cél, hogyha már az oktatásfejlesztés az egész romániai rendszer szintjén nem működik jól, akkor legalább a magyar kisebbségi oktatásban tartalmi kérdésekben, vagy amihez mi hozzá tudunk nyúlni, működjék rendesebben. Most lesz a továbbképzés céljára egy háttérintézmény. De minek, ha már a továbbképzés rendszerét jól kiépítette a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége? Mi célja, tétje, funkciója lenne párhuzamos intézmények létrehozásának, amikor mindannyian tudjuk, hogy milyen hiányok pótlására lenne égető szükség? Mert a továbbképzés egy dolog, az oktatásfejlesztés, tantervfejlesztés, kimeneti vizsgakövetelmények, tételek szerkesztése teljesen más” – mutatott rá Fóris-Ferenczi Rita.

Péntek János nyelvészprofesszor – aki az oktatásfejlesztési központ tervezetének szintén kidolgozója volt – úgy nyilatkozott, a nagyváradi pedagógus-továbbképző központ megalakulása több kérdést is felvet.

– fogalmazott lapunknak a nyelvészprofesszor. Hozzátette, miközben minden országban a szakminisztériumnak van szakmai háttérintézete, romániai magyar oktatási vonalon ilyen nincs. „Ennek az intézménynek a megvalósítása 1990 óta mindig elhal valahol, ezért történtek a tételfordítási botrányok is. A tanterveket is amatőrök készítik gyakorlatilag. Például én magam voltam tantervbizottsági elnök, de én is amatőr vagyok, hiszen nem az én szakmám, hogy tantervet készítsek” – mutatott rá a professzor. Hozzátette, a magyar oktatásban nincs szakmai intézményes háttér, nincsenek szakértők, akik valóban hozzáértőként dolgozzanak.

A romániai magyar pedagógus-továbbképzésről szólva azt mondta, a Bolyai nyári egyetem több mint 25 éve működik, mindenféle továbbképzések zajlanak Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredában is módszertani központokat működtet a pedagógus-szövetség, ezek elsősorban szintén továbbképzéssel foglalkoznak.