Segítenék a sérülteket

„Míg korábban kötelezték a vállalatokat, hogy alkalmazottjaik négy százalékát sérült személyek tegyék ki, addig az idéntől hatályba lépett 2006/448-as törvény sokkal enyhébben fogalmaz. Jelenleg elég ugyanis, ha egy vállalkozó évente egyszer megpróbál fogyatékos személyt alkalmazni, ám a tényleges foglalkoztatás már nem kötelező” – nyilatkozta a Krónikának Crina Pop, az egyesület elnöke. Mint elmondta, a munkáltatók kifizetődőbbnek találják, ha, a vonatkozó jogszabálynak eleget téve, száz alkalmazottanként havonta négy minimálbért átutalnak az államnak, semhogy sérült személyeket foglalkoztassanak. A törvény szerint ugyan a munkaerő-foglalkoztatási ügynökség két évig biztosítaná a minimálbért a fogyatékkal élő alkalmazottak számára, a társadalombiztosítási járulékot a cégnek kellene állnia. Nagyon sok munkáltató azért nem alkalmaz fogyatékkal élőket, mert úgy vélekedik, hogy nem képesek olyan teljesítményre, mint egészséges kollégáik.

A rokkantak többsége is inkább megelégszik a nyugdíjával, semhogy vállalja a napi hercehurcát a munkába járással. Sokuk ugyanis segítségre szorul abban is, hogy a város egyik pontjáról a másikra eljusson. A Mozgássérültek Egyesülete az amerikai nagykövetség által támogatott projekt keretében nemrég felmérést készíttetett, amelyből kiderül, a megkérdezett 400 mozgássérült közül mindössze 10 szeretne dolgozni. Ugyanakkor 200 munkáltató cégből egyetlenegy sem mutatott hajlandóságot arra, hogy fogyatékkal élőket foglalkoztasson.

Eközben az egyesület tapasztalata azt mutatja, ha egy sérült személynek egyszer már sikerült munkába állnia, a továbbiakban is igényli, hogy napi rendszerességgel eljárjon dolgozni, ugyanis sokkal jobban érzi magát a munkaközösségben, mint egy lakásba zárva. „Hetedik éve vagyok elárusító egy üzletben, és nagyon örvendek, hogy dolgozhatok – mondta el Mariana Sãlãjan, akit a legsúlyosabb rokkantsági osztályba soroltak be a szakorvosok. – Anyagilag is megéri, és egész nap emberek vesznek körül.” A közlekedés azonban sokak számára leküzdhetetlen akadályt jelent. „Öt évig dolgoztam, könyvelő voltam az édesanyám cégénél, viszont amikor a vállalkozás bezárt, nyugdíjaztattam magam” – magyarázta Otilia Mariºca, aki úgy gondolja, nincs esélye arra, hogy még egyszer munkát találjon. Mint elmondta, saját cégük székhelyére speciális járművel szállították el, és nem hinné, hogy ezt egy másik cégnél is biztosítanák számára.

A Mozgássérültek Egyesülete által kiképzett önkéntesek feladata az lesz, hogy ösztönözzék a cégeket, foglalkoztassanak fogyatékkal élőket, illetve segítsék a sérülteket a munkakeresésben.