Románórák másképp Nagyszalontán

„Szükség van arra, hogy a diákok a mindennapi beszédet is megtanulják a tananyag mellett. Gyakran meg sem mernek szólalni románul” – magyarázta el a Krónikának a pedagógus, aki 25 évig tanított a hajdúvárosi Arany János Gimnáziumban. Megtudtuk: nem minden magyar tagozatos gyerek jár az ingyenes „különórákra”, de legutóbb egy ötödik és egy hatodik osztályból huszonkilencen is összegyűltek. Köztük olyanok is vannak, akik valóban nehezen beszélik az állam nyelvét, de sok a tehetséges diák is.

A magyar gyerekek nehézkes román nyelvtudása egyébként a tanárnő szerint elsősorban annak tudható be, hogy bár ismerik román anyanyelvű iskolatársaikat, főleg csak egymás közt barátkoznak, így nincs lehetőségük a mindennapi életben gyakorolni a nyelvet. „Szalontán az a tapasztalatunk, hogy a román gyerekek hamarabb tanulnak meg magyarul, mint a magyarok románul, ennek pedig fő oka az, hogy számukra ez nem kötelező” – vélekedik Pelok Gabriella.

Az órák alapvetően úgy folynak, mint bármelyik idegennyelv-különóra: a tanárnő különböző témákat vet fel, amelyben beszélteti a gyerekeket. Volt már szó a húsvéti készülődésről, a vakációs tervekről, vagy éppen arról, mit tennének a diákok, ha sok pénzük lenne. „Arra is gondoltam, legközelebb bemegyünk egy üzletbe, ahol a román elárusítóval kellene társalogniuk” – mondta a pedagógus.

Szerinte ugyanis a nyelvtanulás alapja, hogy a diáknak legyen bátorsága megszólalni, ezért, bár a beszédben ejtett hibákat természetesen kijavítják az órán, senkit nem nevetnek ki, ha vét. Mivel az iskolai tankönyvek szövegei sokszor igen nehézkesek, az elvárások pedig hatalmasak, a tanárnő azt tervezi, beszerez néhány, magyar turisták számára készített egyszerű nyelvkönyvet.

Pelok Gabriella hangsúlyozta: a foglalkozás nem az iskolai románórák és tanárok ellen irányul, hanem épp segíteni hivatott nekik, hiszen sokszor kiderül, hogy például alapvető nyelvtani vagy irodalmi kifejezéseket sem értenek a diákok, a román anyanyelvű tanár pedig nem tudja ezeket lefordítani nekik.

Törekszik arra, hogy az iskolában nem tanult szövegeket is megismertessen a diákokkal, nemrég például mesét olvasott nekik, de olyat, amely nem szerepel a tankönyvben. Az egy hónapja folyó foglalkozásokon a részvétel ingyenes, s a tanárnő is pusztán szívességből okítja a résztvevőket.