A romániai fogyasztónak tényleg csak „takarmánygyümölcs” jut?

Ehhez képest sok hazai hipermarketben ezeket az alulméretezett, silány gyümölcsöket első osztályúként árulják – figyelmeztetett a főfogyasztóvédő, hozzátéve, hogy az európai előírások szerint a 45 mm-nél kisebb átmérőjű citrom emberi fogyasztásra alkalmatlan, mégis gyakran találkozni apró, száraz citromokkal a hazai boltokban.

Uniós minőségi előírások: elvben nincs különbség Kelet és Nyugat között

Az Európai Unió közös piaci szabályai elvileg garantálják, hogy ugyanaz a minőségi kategória valamennyi tagállamban ugyanazt jelentse. A friss gyümölcsökre vonatkozó egységes uniós piaci standardok meghatározzák a forgalmazható kategóriákat és a minimális méreteket. Például a citrusféléknél az előírt legkisebb méret citrom esetében 45 mm, narancsnál 53 mm átmérő (a gyakorlatban a régebbi normákat követve a kereskedők 60 mm alatt általában már nem tekintik étkezési minőségűnek a narancsot).

korábban írtuk

Öt nap alatt több mint 7 millió lejre büntetett a fogyasztóvédelem

Országszerte több mint 7 millió lej értékben rótt ki bírságot az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC) a december 15. és 19. között végzett ellenőrzések nyomán.

Az ezeknél kisebb gyümölcs normál friss áruként nem kerülhetne a boltokba – legfeljebb feldolgozásra vagy takarmánynak adják el. Elvileg tehát egy első osztályú narancsnak ugyanazokat a kritériumokat kell teljesítenie Romániában is, mint mondjuk Németországban.

Az elmúlt években több közép-kelet-európai ország panaszkodott arra, hogy a náluk forgalmazott élelmiszerek és italok összetétele vagy minősége elmarad a nyugati verzióktól, még ha a márka és a csomagolás ugyanaz. Az úgynevezett „kettős élelmiszer-minőség” jelenségét több vizsgálat is igazolta.

Például egy 2017-ben készült összehasonlító teszt kimutatta, hogy a Romániában kapható Fanta üdítőital kevesebb gyümölcslevet tartalmazott, mint a nyugati piacon árult változat (mindössze 5 százalék narancslé volt benne, szemben a spanyol verzió 8 százalékával), és bizonyos termékekben gyengébb minőségű összetevőket használtak, de nem feltétlenül alacsonyabb áron. Az ügy odáig fajult, hogy több keleti tagállam közös uniós fellépést sürgetett a „kétsebességes Európa” ezen tünete ellen, a gyártók pedig kénytelenek voltak magyarázkodni. Az EU végül módosította is a fogyasztóvédelmi irányelveit, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősüljön, ha egy cég ugyanazon márkanév alatt jelentősen eltérő minőségű terméket forgalmaz különböző országokban – hacsak ezt objektív okok nem indokolják. Fontos azonban megjegyezni, hogy az uniós élelmiszer-szabályozás elsősorban a biztonságra és a pontos címkézésre koncentrál, a termékek minőségét közvetlenül nem írja le. Így a friss zöldség-gyümölcs esetében is a kategóriák betartatása az egyes tagállamok ellenőrző hatóságain múlik.

Trükköző kereskedők és „leselejtezett” áruk

Hogy akkor mégis miként kerülhetnek a polcokra az előírásoknak nem megfelelő, fent bemutatott termékek? Paul Anghel szerint hosszú, de érdekes út vezet idáig. Szakértők rámutatnak, hogy a nagy áruházláncok beszerzési gyakorlata és a laza hatósági ellenőrzés egyaránt ludas lehet.

Az is előfordul, hogy a nyugati piacokon már eladhatatlan (méret vagy minőség miatt szelektált) tételeket leakciózva átirányítják Kelet-Európába. A hazai vásárlók árérzékenységére apellálva a kereskedők úgy gondolhatják, a vevők inkább megveszik az olcsóbb, de kisebb/nem tökéletes darabokat is, mintsem hogy drágábban kínált, szebb gyümölcsöt kelljen kifizetniük – főleg, ha nincs összehasonlítási alapjuk.

Emiatt a hatóság több üzlet ideiglenes bezárását is kezdeményezte, és a szabálysértő gyakorlat abbahagyását írta elő. Az ANPC akkori közleménye szerint tipikus probléma volt a „leértékelt vagy vegyes kaliberű gyümölcsök forgalmazása a címkén feltüntetettnél alacsonyabb minőségi kategóriában”. Vagyis pontosan az, amiről most a főfogyasztóvédő beszélt a citrusfélék kapcsán.

De a jelenség nemcsak a citrusféléket érinti. Sok vásárló panaszkodik például a Romániában kapható banánok és mangók minőségére is – ezeket is említik a városi legendaként terjedő, a „takarmánygyümölcsről” szóló elmélet példáiként. A legtöbb hazai üzletben csak úgynevezett „no-name” banánt találunk, azaz nem tüntetik fel a termelő márkáját. Ezek íze gyakran jellegtelen, mintha „fű” lenne – szemben a néha felbukkanó Dole vagy Chiquita márkájú banánokkal, amelyek édesebbek, aromásabbak.

korábban írtuk

Kinek higgyünk a piacon? – Friss zöldségek és gyümölcsök bevizsgálása Romániában

A friss zöldségek és gyümölcsök nyári idényében visszatérő kérdés, honnan érdemes megbízható minőségű árut vásárolni. A Krónika által megkérdezett szakemberek szerint olyan helyi termelőket érdemes keresni, akiket ismerünk, és akiknek bízunk a munkájában.

Mi ennek az oka, ha egyszer a banán ugyanaz a gyümölcs mindenhol?

A nagy világmárkák szigorúbb minőségellenőrzést alkalmazhatnak: például csak a megfelelő érettséggel betakarított fürtöket vásárolják fel, gyorsabban és precízebben hűtve szállítják a gyümölcsöt, kontrollált körülmények között érlelik utólag (etilénkezeléssel). Ezzel szemben az olcsó, márkajelzés nélküli banán sokszor a kisebb termelőktől felvásárolt vegyes minőségű tételekből származik, amelyeket olykor túl korán szüretelnek le, hogy bírják a hosszú utat – így aztán hiába sárgulnak be, kemények és ízetlenek maradnak.

Nem véletlen, hogy a világelső Dole cég kifejezetten a minőségre építette romániai kampányát (is): „Minden banán Dole szeretne lenni” – hirdették, utalva arra, hogy a Dole márka etalont kíván teremteni. A vállalat elsőként lépett közvetlenül a román piacra a gyümölcsipari multik közül, és célul tűzte ki, hogy a romániai banánfogyasztás negyedét saját termékeivel fedezze. Ez arra utal, hogy a hazai banánpiacon addig főleg a kétes eredetű importáru volt meghatározó, amit egy erős minőségi márkával kívántak felváltani.

Miért nem jut nekünk „igazi” narancs és mangó?

Felmerül a kérdés: ha léteznek jobb ízű gyümölcsfajták és prémium minőségű tételek, miért nem találkozunk ezekkel gyakrabban a romániai boltokban? Vegyük például a narancsot. Európában a legjobb minőségű, legédesebb narancsokat hagyományosan Spanyolországban termelik – Valencia és Andalúzia ültetvényeiről kerülnek ki a lédús navel narancsok és a híres vérnarancsok. Spanyolország az EU legnagyobb narancstermelője és exportőre (utána következik Olaszország és Görögország). Ám a spanyol narancsot jó áron el lehet adni Nyugat-Európában, így a legszebb, legfinomabb tételek jellemzően oda kerülnek.

(valamint közel 10 százalék Németországból, ami valójában a nyugati áruházláncok németországi elosztóközpontjaiból tovább szállított import narancsot jelenti).

A görög narancs alapvetően nem rossz – sőt a hazai piacon megszoktuk az ízét –, de általában valamivel savanykásabb és vékonyabb húsú, mint a dél-spanyol vagy éppen marokkói narancsok. Egyes áruházak időnként kínálnak spanyol narancsot is, de gyakran csak a kisebb (olykor zöldes héjú) darabok jutnak el hozzánk, míg a nagy, édes narancsokat nyugaton értékesítik.

Törökország az egyik fő EU-n kívüli citrusexportőrnek számít, termékei olcsóbbak, viszont sok panasz érkezik velük kapcsolatban: vastagabb héjúak, kevesebb levet adnak, és a növényvédőszer-maradványokkal is akadt gond (2020-ban egy időre be is tiltották a török citrom importját az uniós piacon a megengedettnél magasabb peszticidszint miatt).

A romániai árérzékeny piacon viszont a diszkontláncok inkább a török (vagy néha egyiptomi) citromot kínálják, mivel azzal tudják alacsonyan tartani az árat. A különbség érzékelhető: aki kóstolt már

• Amalfi-parti olasz citromot vagy
• spanyol Primofiori citromot, az tudja, hogy
• az itthoni „fapados” citrom íze és illata össze sem hasonlítható azokkal.

Csakhogy ennek a fajtának a zamatvilága nagyon szegényes: enyhén édeskés, alig aromás, nincs meg benne az a jellegzetes trópusi illat és íz, amiért az emberek a mangót szeretik. Cserébe viszont a strapabíró héj és kemény hús miatt a szállítást, raktározást jól bírja, hetekig „szép marad” a polcon. Gyakran extrém korán szüretelik (még éretlenül, mert utóérő gyümölcs), de ha túl korán szedik le, előfordul, hogy soha nem is érnek be rendesen, megmaradnak fanyarul.

Nálunk ellenben – kevés kivétellel – nemigen lehet más fajtát kapni, hacsak valaki külön gourmet importból vagy szezonban repülővel szállított indiai vagy pakisztáni mangót nem szerez be aranyáron. Így aztán a romániai fogyasztók többsége számára a „mangó” egy fura, ízetlen gyümölcsöt jelent, holott a nemzetközi piacokon rengeteg édes, lédús mangófajta létezik.

Paul Anghel éles hangú kirohanása nyomán sokan remélik, hogy a hatóságok szigorúbban fogják venni a friss árura vonatkozó minőségi előírások betartását. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok (mint például alacsonyabb osztályú termék első osztályúként forgalmazása) elvileg már most is büntethetők – csak épp élni kellene ezzel a joggal. A tudatosabb vásárlói magatartás is sokat segíthet: ha a vevők visszautasítják a láthatóan selejtes vagy apró gyümölcsöket, a kereskedő kénytelen lesz javítani a kínálaton. A román fogyasztóvédelmi hatóság vezetőjének szavaival élve: „ne hagyjuk, hogy Románia Európa szemeteskukája legyen, ahol mindent le lehet borítani”. A cél az, hogy ami a címke szerint első osztályt képvisel, az valóban ugyanazt a minőséget jelentse Marosvásárhelytől Madridig.

korábban írtuk

Szigorú bírságok a vissza nem vett hibás termékek miatt – Új fogyasztóvédelmi törvény lép életbe

Nicușor Dan államelnök kihirdette azt a jogszabályt, amely nagy bírságot szab ki azokra a vállalatokra, amelyek nem hajlandók kicserélni a vásárló által az üzletben vagy az online boltban megvásárolt, és minőségileg nem megfelelőnek bizonyuló terméket.