
Az újjáépített óteleki kikötő a megyei tanács látványtervén
Fotó: Facebook/Alfred Simonis
Csaknem hat évtizeddel a felszámolása után újjáépítenék az egykori óteleki kikötőt a Bega-csatornán. A Temes megyei önkormányzat ambiciózus terve szerint az egykori vízi csomópont nemcsak a bánsági folyami hajózásnak adhat új lendületet, hanem a térség egyik meghatározó turisztikai és kulturális központjává is válhat. Kozma István, az óteleki civil szféra képviselője a Krónikának azt nyilatkozta: üdvözlendő a kikötőépítési terv, de a helyi vállalkozói réteg még nem „érett meg” az idegenforgalomban rejlő lehetőségek kiaknázására.
2026. november 21., 13:252026. november 21., 13:25
Temes megye hosszú távú fejlesztési stratégiájának része az óteleki kikötő újjáépítése, ami az infrastruktúra-fejlesztés mellett a bánsági örökség, a hagyományok és a gasztronómia népszerűsítése terén is potenciált jelent – közölte a minap Alfred Simonis tanácselnök. Az önkormányzat vezetője szerint a projekt különösen fontos annak ismeretében, hogy 2028-ban a Bánság viselheti az Európai Gasztronómiai Régió címet.
„Az óteleki Bega-kikötő újjáépítésével olyan turisztikai és kulturális vonzerőt szeretnénk létrehozni, amely új lehetőségeket nyit a térség számára. Közel egy évszázaddal ezelőtt Ótelek rendelkezett a Bega egyik jelentős kikötőjével, ahol személy- és áruszállító hajók egyaránt megfordultak. Emellett egy román–szerb folyami határátkelőhely kialakítását is tervezzük a vízi közlekedés kiszolgálására” – nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek Simonis. A megyei önkormányzat már megkezdte az előkészületeket a beruházás megvalósítására.
A létesítmény a község külterületén, a Bega-csatorna északi partján épülhet meg. A következő időszakban elkészül a tervezés, valamint a szükséges tanulmányok is. A megyei tanács nemcsak közlekedési infrastrukturális beruházásként tekint a kikötőre, hanem határ menti kulturális-idegenforgalmi központként is, amely közvetlen kapcsolatba kerülhet az EuroVelo 13-as kerékpárúttal, az úgynevezett Vasfüggöny-emlékútvonallal, Európa egyik legismertebb nemzetközi kerékpáros túraútvonalával.

Időszakos határátkelő nyílik Románia és Szerbia között a Bánságban, a Bega-csatorna partján kiépített, Temesvárt Nagybecskerekkel (Zrenjanin) összekötő kerékpárúton – közölte pénteken a román határrendészet.
A Szerbiával közösen megvalósuló határon átnyúló program keretében új kerékpáros útvonalakat alakítanak ki, miközben a határ menti térség történelmi és kulturális látnivalóit is népszerűsítik.
Ótelek a Bega-csatorna utolsó romániai települése a szerb határ előtt. A 15. században a Teleki család birtoka volt, a török hódoltság alatt viszont teljesen elpusztult. A 18. század utolsó évtizedében telepítették újból, a trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Párdányi járásához tartozott.
Az 1968-as romániai közigazgatási átszervezéskor Újvár községhez csatolták, amelyből 2004-ben népszavazás útján – a szomszédos, egykor sváb, ma már teljesen román nemzetiségű Jánosföldével együtt – kivált az akkor még magyar többségű falu, amelynek 2020-ig magyar önkormányzati vezetői voltak (a fiatalok elvándorlása a 2005-ös nagy bánsági árvíz, majd a koronavírus-járvány után vált erőteljesebbé).
A kikötőparancsnokságot 1937-ben hozták létre. Az első két esztendőben az itt megforduló éves áruforgalom elérte a 250 ezer tonnát, de a személyszállítás is jelentős volt a következő időszakban: 1944-ben mintegy félmillió utast szállítottak a Begán közlekedő hajók. A második világháború súlyos csapást mért a vízi közlekedésre, a forgalom jelentősen visszaesett, az áruszállítás 1958-ban megszűnt (felváltotta a vasúti, majd fokozatosan a közúti fuvarozás), és 1967-ben a személyszállító hajókat is kivonták a forgalomból.
A Bega-csatorna hajózhatóvá tétele a Bánság gazdasági fejlődésének egyik meghatározó vállalkozása volt. A 18. században megkezdett vízrendezési munkálatok nemcsak Temesvár árvízvédelmét és a környék mocsaras területeinek lecsapolását szolgálták, hanem egy olyan vízi közlekedési útvonalat is létrehoztak, amely csaknem két évszázadon keresztül fontos szerepet játszott a térség áruszállításában.
A bánsági hajózás történetével Jancsó Árpád vasúti és hídépítő mérnök A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója című könyvében, Szekernyés János helytörténész a Bega hajózhatóvá tételének 280. évfordulójáról szóló visszatekintésében, Szekernyés Irén újságíró pedig több újságcikkben foglalkozott.
A Bánságban berendezkedő Habsburg-adminisztráció már a 18. század elején felismerte, hogy a vidék gazdasági hasznosításának egyik legfontosabb feltétele a vízfolyások szabályozása. A Bega és a Temes összevissza kanyargó medrei, valamint a hatalmas mocsárvidék akadályozták a közlekedést, ugyanakkor rendszeres árvizeket okoztak. Mercy Ferenc gróf irányításával 1718-tól kezdődtek meg a jelentősebb munkálatok. A Bega medrét szabályozták, Temesvár és a későbbi Nagybecskerek irányában pedig hajózásra alkalmas csatornát alakítottak ki. Az első hajó 1732-ben érkezett meg Pancsováról Temesvárra.
A csatorna azonban kezdetben nem biztosított egész évben megfelelő hajózási feltételeket: száraz időszakokban kevés volt benne a víz. A problémát a Temes és a Bega összekapcsolásával oldották meg. A Kastély (Coșteiu) közelében kialakított, mintegy tíz kilométeres tápcsatorna a Temes vizét vezette át a Begába, míg a másik összekötő csatorna a fölösleges vizet vezette el. Ezzel olyan összetett vízügyi rendszert hoztak létre, amely egyszerre szolgálta a hajózást és az árvízvédelmet.
A 19. század folyamán tovább fejlesztették a vízi közlekedést. A vízhozam szabályozására duzzasztógátakat és zsilipeket építettek, így nagyobb hajók is közlekedhettek. A 19. század második felében már jelentős forgalmat bonyolítottak le: 1866-ban például 186 hajó összesen 2128 utat tett meg a Begán.
A Bega–Temes-csatorna egyszerre szolgálja a hajózást és az árvízvédelmet
Fotó: Facebook/Bega–Temes Hajócsatorna Önálló Ügyvitelű Vállalat
A mai értelemben vett modern hajózási csatorna kiépítéséről a magyar állam a századfordulón döntött. Az Alsó-Bega Temesvár és Nagybecskerek közötti szakaszán kotorták a medret, négy új vízlépcsőt építettek, ezekhez duzzasztóművek és hajózsilipek tartoztak. A Temesvár és a Tisza közötti hajózást lehetővé tevő rendszer a 20. század elejére készült el.
A Bega ekkor már nem csupán a mezőgazdasági termények szállításának útvonala volt. Temesvár iparosodásában is fontos szerepet játszott: a város gyárai számára szükséges berendezések, alapanyagok, illetve az ipari termékek egy része is vízi úton érkezett, illetve távozott. A csatornán személyszállító hajók is közlekedtek.
A Bega hajózásának történetében különösen érdekes fejezetet jelentett a helyi kistermelőket kiszolgáló személy- és áruszállítás. A csatorna menti falvak lakói számára a hajózás olcsó és kényelmes lehetőséget biztosított arra, hogy a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, illetve a háztáji gazdaságokban nevelt szárnyasokat eljuttassák a temesvári piacokra.
A falusiak által csak puttyogónak nevezett kishajó lényegében egyfajta vízi autóbuszként működött, amelyen az utasok mellett a gazdák portékája is helyet kapott. A hajó hajnali négy óra körül indult megrakottan Ótelekről, és a két közbeeső zsilipnél, Magyarszentmártonnál és Románszentmihálynál történő várakozással együtt reggel fél nyolc tájban érkezett meg Temesvár józsefvárosi kikötőjébe. Innen már csak rövid út vezetett a városrész terménypiacára. A gazdák visszaútra sem üres kézzel tértek haza: a piaci bevétel egy részét iparcikkekre költötték, amelyeket kosaraikban vittek vissza a falvakba. A hajó délután két óra körül indult vissza, így a termelők még aznap hazajuthattak.
A vízi közlekedés nem csupán Ótelek lakóinak jelentett előnyt: a Bega menti más települések gazdái is igénybe vették, és a temesváriak között is akadtak, akik szívesebben választották a hajót, mint a vasutat.
A Bega vízi közlekedésének hanyatlásában a második világháború után kialakult politikai helyzet is meghatározó szerepet játszott. A trianoni határok már korábban megnehezítették a Temesvár és a Tisza, illetve a Duna felé irányuló hajóforgalmat, a Románia és Jugoszlávia közötti politikai feszültség pedig végül ellehetetlenítette a nemzetközi hajózást.
A Bega romániai szakaszán azonban még ezt követően is közlekedtek hajók. A helyi személy- és áruszállítás az 1960-as években fokozatosan leépült, a személyszállító hajókat 1967-ben vonták ki a forgalomból. Ezzel véget ért a „puttyogó” korszaka is, amely évtizedeken keresztül összekötötte a folyó menti falvakat Temesvárral. A hajózás megszűnése után a Bega temesvári szakaszán még az 1980-as, 1990-es években is volt sétahajózás, ám a csatorna később eliszaposodott.
Temesváron menetrend szerint közlekednek a kishajók a Begán
Fotó: Facebook/Temesvári Tömegközlekedési Vállalat
A Bega-csatorna az elmúlt évtizedben vált ismét hajózhatóvá, miután jelentős kotrási munkálatokat végeztek, valamint újjáépítették a románszentmihályi vízügyi csomópontot és helyreállították az 1909-ben épült zsiliprendszert.
Szerbiában a Tisza–Duna hajózási rendszerhez kapcsolódik, amelyen keresztül a Duna–Majna–Rajna-csatornán át akár az Északi-tengerig is el lehet jutni. Az óteleki kikötő újjáépítése így nemcsak a helyi közösség számára jelenthet új lehetőségeket, hanem a román–szerb vízi összeköttetés fejlesztésének egyik kulcsfontosságú állomása is lehet.
Az óteleki kikötőről és a hajnali hajóutakról kevesen őriznek emléket. Kozma István, a helyi értékeket népszerűsítő Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület elnöke is csak az idősebbek elbeszélései alapján tudta felidézni a begai hajóutakat. „Én fiatalabb koromban hajót csak egyszer láttam itt, amikor a Pelikánt levitték a tengerre” – kezdte, majd hozzátette, hogy a volt kikötő területén rendelkezik egy telekkel, ahol az egyesület az immár hagyományos Gasztromajálist szokta megszervezni évente.
Régen a Bega és a hajózás fontos szerepet játszott a helyiek életében. „Az utak, főleg tavasszal, nem voltak járhatók, még a ráfos kocsi is alig ment be Temesvárra vagy Becskerekbe. A Bega-csatorna azért volt csinálva, hogy elszállítsák a gabonát, a bárók elvigyék Bécs felé, vagy akárhova a világba a gabonát. Közutak nem voltak, vasút se, amikor a hajóutat már megcsinálták. Úgyhogy itt az emberek hajnalba felkeltek, hozták az uborkát meg mindent, amit termeltek a kertekben, és a hajóval vitték be a városba. A közszállítást a hajó jelentette. Az ótelekiek ismert uborkatermesztők voltak, mindenki ismerte a temesvári piacon az óteleki uborkát” – mesélte Kozma István.
Fotó: Facebook/Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület
A Bega-csatorna újbóli hajózhatóvá tétele, a temesvári tömegközlekedési vállalat által vásárolt vaporettók üzembe helyezése óta sem indult meg a menetrendszerinti járat a megyeszékhely és Ótelek között, csak alkalmanként érkeznek szervezett turistajáratok.
„Azt mondták a vállalatnál, hogy annyi vendéget hoznak, amennyit csak akarunk, csak szervezzünk rendezvényeket. De sajnos a helyiek nem nagyon nyitottak még a turizmus felé. Régóta járok a megyei tanácshoz különböző konferenciákra, és egy 2013-as rendezvényen egy hölgy a turisztikai irodától azt mondta, hogy eljön az idő, amikor újra beindul a hajózás a Begán, de az ótelekiek nem lesznek rá felkészülve. Sajnos igaza lett. A mai napig sem hajlandók vállalkozást építeni arra, amit kínálni tudnak: ki egy tál bográcsost, ki egy kávét, más malacsimogatót vagy egyebet” – sajnálkozott.
Jelenleg a Kozma István által vezetett egyesület próbálkozik ezen a téren újításokkal: pályázati forrásokból bérelhető kerékpár-, ATV- és vízibicikliflottát szereztek be, a következő kiírásokon pedig egy kis turistahajó megvásárlására pályáznak. Gasztrokulturális rendezvényeiken kívül a tájház és az iskolamúzeum is kínál érdekességeket az Ótelekre látogatók számára, úgyhogy az elnök szerint egy kis fantáziával és ráfordítással ki lehetne használni a kikötő újjáépítése kínálta lehetőségeket, nehogy távolabbról érkező befektetők fölözzék majd le a hasznot.
A rendezett közterek, a fenntartható településfejlesztés és a helyi közösség összefogása hozta meg az elismerést Csíkszentmártonnak, amely a Virágos Magyarország verseny egyik határon túli fődíjasa lett. Potyó Judit polgármester nyilatkzott a Krónikának.
Mesterséges intelligenciával (MI) készült videók százezres reakciókat gyűjtenek a közösségi oldalakon, a felvételek idilliként mutatják be a kommunizmus éveit.
Romániai munkavállalási engedélyek és vízumok megszerzését ígérte szudáni állampolgároknak egy Bihar megyei férfi, aki 13 ezer dollárt vett át az ügyintézésért, ám semmit nem tett az engedélyek megszerzéséért. Három szudáni útlevelét is visszatartotta.
Egy korszak véget ért, hivatalosan is elkezdődött a nagyváradi állatkert elköltöztetésének folyamata – tájékoztatott pénteken a városháza sajtóosztálya.
Még mintegy három hónapig nem használhatják az autósok a Torda és Szászsebes közötti autópálya megrepedt szakaszát, amelyen jelenleg is zajlanak a javítási munkálatok – közölte pénteken az Országos Közúti Infrastruktúra-kezelő Társaság (CNAIR).
November 26-án, 13 órától tartja soros ülését a Maros Megyei Tanács. A 18 határozattervezet között költségvetés-kiigazítás, útfejlesztés, közszállítás és a marosvásárhelyi repülőtér működését érintő kérdések is szerepelnek.
Rendkívüli ülést tart november 20-án, 14.30 órától a Maros Megyei Tanács. A testület a megyei kórház napelemes és energiatároló beruházásának finanszírozási pályázatáról dönthet. Az ülést élőben közvetítik a Facebookon.
Újabb részletek derültek ki a több mint egy éve körözött Emil Gânj szökésének körülményeiről. A volt élettársa meggyilkolása miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt férfit a gyanú szerint egy Kolozs megyei testvérpár is segítette a rejtőzködésben.
34 millió eurós beruházással modern központtá alakítják át az egykori petrillai szénkitermelő központot, de a Krónikának nyilatkozó Hunyad megyei RMDSZ-elnök szerint ettől még nem lesz eldorádó.
A katonai tűzoltóknak az elmúlt 24 órában 24 megye 81 településén és Bukarestben kellett beavatkozniuk a viharok okozta károk elhárítására és a közösségek megsegítésére.
szóljon hozzá!