Régmúlt idők nosztalgiája bálidő végén

Ilyenkor rendszerint a tehetősebbek segítik a szegényebbeket, hogy ők is részt vehessenek a rendezvényen. „Célunk a közösségépítés, annak elérése, hogy akik a templomban együtt vannak, azok megismerjék egymást a vidám pillanatokban is” – fogalmazott Puskás Attila örmény vikárius. Idén 142 személy bálozott, az egyházi nyilvántartó szerint Gyergyószentmiklóson jelenleg 615 örmény származású ember él.
A gyergyóiak ma is dolgos, szorgalmas, kissé fukar embereknek tartják az örményeket, olyanoknak, akik a munkából is, de a mulatásból is szeretik derekasan kivenni a részüket. A városban keringő mendemondák szerint arra is volt példa a múlt század elején, hogy egyik örmény kereskedő egy éjszaka alatt elkártyázta teljes vagyonát. Az örmény közösség legidősebb tagja, a 94 éves Hegyesi Alíz, viszont másként emlékszik az eseményre: szerinte inkább az volt örmény, aki elnyerte a vagyont. Mint mesélte, az örmények annyira jó kereskedők voltak, hogy hajdanán a város elöljárósága olyan törvényt vezetett be, miszerint az örmények csak kilenc óra után mehettek ki a piacra az áruikkal, hogy a székelyek is eladhassák portékáikat. „A kereskedelmet és az ipart az örmények honosították meg Gyergyószentmiklóson. Mindig szorgalmasabbak voltak a helybélieknél, és hiába hozták ezt a törvényt, jobb árat ajánlottak a gazdáknak, az árut pedig elvitték más helységbe, és ott adták el” – fűzte az elmondottakhoz. Felelevenítette, hogy a múlt század elején Gyergyószentmiklóson farsang idején minden szombaton bált szerveztek a különféle közösségek: külön az örmények, a cigányok, a zsidók és a különböző egyletek. Ezeknek az összejöveteleknek rendszerint karitatív jellegük volt, ugyanis a bevétel bizonyos százalékát a szegényeknek ajánlották fel. „Eljártunk egymás báljaira, az aszszonyok csodálatos süteményeket készítettek, nem akármilyen száraz kekszeket szolgáltak fel. Amíg élt a nagyanyám, Mélik Istvánné, mindig elkészítette a hagyományos örmény süteményt, amit az itteniek örmény puliszkának neveztek. Az igazi neve hádájék, száz tojásból készült, a kalácshoz hasonló, csodálatosan finom” – nosztalgiázott Hegyesi Alíz, aki az idei bálra már nem tudott elmenni.