Pusztulásra ítélt koronkai kastély

A koronkai kastély hamarosan Erdély elpusztult építészeti örökségének listáját fogja gazdagítani, amennyiben az ingatlan felújítása tovább késik – állapítja meg Keresztes Géza marosvásárhelyi műépítész, miközben a szinte két évszázaddal ezelőtt újjáépített kastélyt látogatjuk meg.

A szakember Csákány Dezső kollégájával az elmúlt három-négy év alatt mindent megmozgatott annak érdekében, hogy a Tholdalagi grófok egykori rezidenciája ne jusson a kerelőszentpáli, kisbúni vagy a maroskeresztúri kastélyok sorsára. Mint mondta, az épület új, francia tulajdonosától, és annak többnyire Romániában tartózkodó képviselőjétől számtalan ígéretet is kapott.

Mi több, a kastély melléképületeiben asztalosműhelyt működtető ProMobDecor céget vezető Alain Vigneau, Jean Claude Moscovici megbízásából már két ízben szaktanulmányt is rendelt, majd tervezési árajánlatot kért. Az idő teltével azonban mind a marosvásárhelyi műépítész, mind Nagy Márton helyi polgármester arra a következtetésre jutott, hogy a francia tulajdonos vagy komolytalan, vagy nem rendelkezik anyagi erőforrásokkal .

Be nem teljesített ígéretek

A Tholdalagi család külföldön élő leszármazottjai 2004-ben kapták viszsza az akkor már eléggé romos állapotban lévő kastélyt. A telekkönyvezést követően azonnal eladták annak a Geranco Kft.-nek, amely a 90-es évek elejétől a kastély gazdasági épületeit raktárnak és műhelynek használta. Amint Nagy Márton polgármester visszaemlékszik, a francia vásárló akkor azt ígérte, hogy három éven belül rendbe hozza a főépületet.

Még azt is megjegyezte, hogy majd a volt gazdasági épületekben berendezett asztalosműhelyben restaurált bútorokkal rendezi be a kastélyt. Az egykori istállókban ma is jól felszerelt műhely működik, a kastélyépület viszont használhatatlan, mondhatni életveszélyes. A környékbeli lakosok mindent elloptak, ami mozdítható volt, mennyezete több helyen beomlott.

„A tulajdonos csak ígérget és ígérget, de szerintem esze ágában sincs a kastélyt felújítani. Pedig, ha megtalálnánk a jogi útját és közös nevezőre jutnánk a felhasználási módot illetően, akár mi is beszállnánk bizonyos összeggel. Egy viszont biztos: tőlünk bontási engedélyt nem kap” – szögezi le a polgármester.

A kályha és a könyvek menekültek meg

Koronka régi várkastélyát János Zsigmond erdélyi fejedelem idejében, 1562-ben a fellázadt székelyek teljesen feldúlták. Több mint egy évszázaddal később, a birtok új tulajdonosa, Tholdalagi Mihály építette újra. Ezt toldotta meg Joseph Weixlbraun tervei alapján 1829-ben a gróf egyik leszármazottja, Tholdalagi Ferenc. Az U-alaprajzú épület ekkor ötvenméteres újklasszicista homlokzatot kapott.

A termeket korhű bútorok, tükrök, csillárok és szőnyegek ékesítették. Fehér porcelánkályhái közül az utolsót Keresztes Gyula, nyugalmazott marosvásárhelyi műépítész mentette meg, behozta a megyeszékhely házasságkötő termébe. A Tholdalagi-kastély könyvtára Erdély egyik legnagyobb tékájának számított, amelyet a vásárhelyi uraságok is szívesen látogattak. Az anyag egy részét ma a Teleki Téka őrzi.

A kastélyt valamikor százhúsz kataszteri hold lombhullató fákkal beültetett és mesterséges halastóval ellátott liget övezte. Ma földbuckák, sártenger, valamint a múlt rendszerben épült, szintén lehangoló képet nyújtó ipari létesítmény veszi körül. A 17. század fordulóján élő gróf Tholdalagi Mihály emlékét már csak a romok, a róla elnevezett iskola és a történelem őrzi. A „városiasodó” település új lakói talán nem is tudják, hogy Erdély fejedelmi korának egyik legtehetségesebb diplomatája földjén húzhatták fel kacsalábon forgó palotájukat.

Kutya-macska játék a tervezőkkel

A kastély restaurálása körüli vita hosszú évekre nyúlik vissza. Keresztes Gézának mindössze egyszer volt alkalma találkozni a tulajdonos Jean Claude Moscovici-val. A francia tulajdonos egy honfitársán keresztül tartja a kapcsolatot a műépítészekkel.

„Moscovici-nak soha nincs ideje Koronkával foglalkozni, ő mindig csak üzen. Az itteni emberével, Alain Vigneau-val már legalább tíz alkalommal találkoztunk és egyeztettünk. Csákány Dezső kollégámmal komplex szaktanulmányt és tervezési árajánlatot is készítettünk, és több ízben már-már úgy tűnt, nekilátnak a munkálatoknak, ám mindig valamilyen okból kifolyólag lefújták” – panaszkodik a műemlékvédő.

A Tholdalagi-kastély telekkönyv szerinti tulajdonosa, a Geranco Kft. 2005-ben egy temesvári tervezőirodához fordult. Amikor kiderült, hogy az illető cég nem rendelkezik egyetlen szakosodott tervezővel sem, megkeresték Keresztes Gézát és Csákány Dezsőt. A szaktanulmány és a tervezési árajánlat átvétele után a francia beruházó hosszú ideig nem jelentkezett. Az épület szinte napról napra degradálódott: helyenként beszakadt a teteje, egyre jobban fojt be az eső, mállott a vakolat.

„A tavaly tavasszal figyelmeztettem Vigneau urat, hogy ha sürgősen nem avatkoznak be, a kastély hamarosan összedől. Akkor ismételten, ki tudja hányadszor megígérte, hogy hamarosan elkezdi a rehabilitációját, és újabb árajánlatot kért a tervezésre” – idézi az elmúlt esztendő elején történteket Keresztes. A korábbi helyzethez képest a szakemberek most már kikötötték: ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a munkálatokat, ki kell támasztani a teljes  mennyezetet. A felek kapcsolatában újabb néhány hónapos szünet állt be, amikor a temesvári tervezők ismét megkeresték marosvásárhelyi kollégáikat.

„Megint ugyanaz a cég hívott fel és újból a segítségünket kérte. Már azt sem tudom, mennyire kell komolyan venni az egészet, csak azt látom, hogy amíg ez a kutya-macska játék folyik, a kastély a szemünk láttára megy tönkre” – elégedetlenkedik Keresztes Géza. Ez utóbbi megállapítással Alain Vigneau is egyetért.

A bútorkészítő cég ügyvezetője azonban pontosítani kíván; mint mondja, ő nem Moscovici megbízottja, csak annyi köze van hozzá, hogy az általa vezetett cég tőle bérli a műhelycsarnokot. „A kastély ügyében én csak közvetítő vagyok, pontosabban voltam. Őszintén szólva én is megelégeltem, hogy ingyen tolmácsoljak, aktákat fordítsak, hivatalosságokkal tárgyaljak. Az épület állapota miatt mindenki hozzám fordul, gondolván, hogy én tehetek róla” – vonja meg a vállát a román nyelven már szinte kifogástalanul beszélő Vigneau.

A ProMobDecor ügyvivője úgy tudja, hogy Moscovici nem zárkózik el a kastély restaurálási gondolatától, csupán nem találja az erre a célra szánt európai uniós forrásokat. Kívülállóként Alain Vigneau viszont úgy véli, hogy akár az önkormányzat is megvásárolhatná és megmenthetné a kastélyt.

Határozottabb fellépést várnak

Keresztes Géza szerint nemcsak a tulajdonos, hanem az önkormányzat is okolható a jelenlegi helyzetért. A nagyszebeni regionális műemlékvédelmi bizottság tagja szerint az érvényben lévő törvények alapján a polgármesteri hivatal nemcsak kötelezhette volna a tulajdonost az épület karbantartására, de a jogszabály áthágása esetén bírságot is kiszabhatott volna.

„Tudjuk, hogy nem egyszerű egy ilyen jellegű épület helyreállítása, a gazdasági válság a franciákat is érintette. Éppen ezért eddig nem akartunk büntetni, de amennyiben idén sem kezdenek hozzá a kastély feljavításához, kénytelenek leszünk bírságolni” – ígéri a polgármester. Keresztes szerint Nagy Márton és az önkormányzati testület erélyesebben is felléphetne.

„A műemlékvédelmi törvény értelmében a többszörös felszólítás után, ha nem történik érdembeli lépés, a helyhatóság javasolhatja az ingatlan államosítását. Én nem mondom, hogy a dolgoknak idáig kellene fajulniuk, de sokkal határozottabb kiállást várnék el a koronkaiaktól” – szögezi le Keresztes.