Plébánosválasztás Csíksomlyón

Július elején közel tízezer támogató aláírással nyomatékosított beadványban fordultak az érsekséghez, amelyben a döntés megmásítását kérték, hogy Gergely István a plébánosuk maradhasson, az érsek azonban figyelmen kívül hagyta a kérelmüket.

A hívek nem nyugodtak bele az elutasításba, fellebbeztek az áthelyezési határozat ellen, és plébánosválasztó gyűlést is összehívtak, amelyen az egyházközség szavazati joggal rendelkező tagjai igennel vagy nemmel válaszolva dönthettek: akarják-e, hogy Gergely István maradjon a plébánosuk. Egy 1936-ban keltezett, az akkori gyulafehérvári püspök, Majláth Gusztáv Károly által kibocsátott levél alapján ugyanis bizonyítottnak látják az egyházközség plébánosválasztási jogát.

A gyűlést annak ellenére hívták össze, hogy az érsekség többször figyelmeztette őket: a kánonjog szerint nem jogosultak plébánosválasztásra, ilyen jellegű próbálkozásaik törvénytelenek. Az 1983-ban érvénybe lépett új kánonjogi törvény ugyanis minden korábbi kiváltságot eltörölt, és csak az érseknek van joga plébánosokat kinevezni.

A csíksomlyói főutcán, a Szék útján is közel százan álltak szerdán este, az ablakba kitett hangszórón követve az eseményeket, mert nem fértek be a plébánosválasztásra összehívott gyűlésnek helyet adó faluház nagytermébe. Eva Maria Barki bécsi ügyvéd – aki az egyházközség másfél száz tagjától kapott megbízás alapján képviseli a közösséget az érsekséggel szemben – rövid jogi előadásában biztosította a hallgatóságot: a közösség plébánosválasztói joga nem szűnt meg a II. vatikáni zsinat által elfogadott új, 1983-ban kihirdetett kánonjogi törvényekkel sem. Ezért az összehívott gyűlés törvényes, a szavazatok alapján hozott, a Gergely István maradásáról hozott döntés érvényes lesz.

„A plébánosválasztás Európa más országaiban is létező gyakorlat, ma is alkalmazzák például Svájcban, de a skandináv államokban sem ismeretlen. Magyarországon először 1224-ben, az Andreanumban foglalták írásba, ebben II. András magyar király a betelepülő szászoknak is biztosította ezt a jogot, amely a székely–magyar közösségekben gyakorlat volt” – mondta Eva Maria Barki. Az 1983-ban megjelent, új kánonjog paragrafusaira is bőven hivatkozó fejtegetést türelemmel végighallgatták a gyűlés résztvevői, csak az utcán kint álldogálók közül unta el a dolgot egy középkorú férfi, aki inkább imádkozott volna, de őt is csendre intették.

Tiszti vállalná

A közel félórás előadás után Péter Tivadar megyebíró, az egyházközség világi vezetője a szavazócédulák átvételére szólította a falusfeleit. A hallgatóság szavazás előtt egyetlen kérdést kívánt tisztázni: vállalja-e Gergely István – aki nem volt jelen a gyűlésen –, hogy továbbra is a plébánosuk legyen. „Az egyháztanács nevében megkérdeztük erről a plébános urat. Ő azt válaszolta, hogy amennyiben a törvény megengedi, és a közösség is akarja, vállalja a további szolgálatot. Az ügyvéd asszony az előbb elmondta, hogy jogosan dönthetünk, így hát csak rajtunk áll, marad-e plébánosunk Gergely István” – válaszolt a kérdezőnek a megyebíró.

A szavazócédulákat zárt borítékban, házszám szerint vehették át a családfők, akik pedig szerdán nem tudtak elmenni, a szomszédok, ismerősök vitték haza a lepecsételt borítékot. Csütörtökön a szavazóurnával felkeresték az öregeket, mozgásképteleneket is, és azok is szavazhattak, akik nem voltak jelen a gyűlésen. A szerda esti szavazás listák alapján, személyi igazolvány felmutatásával történt, egyetlen kérdést tettek fel többször is, a pozitív válaszban reménykedve, a szervezőknek: vajon lesz-e eredménye a szavazásnak, maradhat-e Tiszti?

Érseki üzenet

A szavazás lebonyolítása közben, már sötétedés után érkezett a gyűlésterembe Boros Károly felcsíki főesperes. „Nem magamtól jöttem, el kell mondanom önöknek az érsek úr üzenetét” – kért szót a szervezőktől. A jelenlévők egymást csendre intve hallgatták végig Boros Károlyt. „Mindannyiuknak tudnia kell, hogy az érsek úr szerint plébános nélkül nem érvényes az egyházközség gyűlésének összehívása, tehát nem törvényesek az itt hozott határozatok sem, mert nincs jelen a kinevezett papjuk. Másrészt az új egyházi törvénykönyv szerint nincs plébánosválasztási joga a közösségnek. Most pedig, kérem, engedjenek elmenni, kötelességem volt átadni az üzenetet, azt sem bánom, ha lehurrognak vagy megvernek” – mondta Boros Károly.

Utóbbi szavait nevetéssel és tapssal fogadták a jelenlévők. „Magát szeretjük, pap bácsi, magát tapsoltuk meg, nem azt, amit mondott” – mondta a mosolyogva távozó esperesnek egy férfi. A szavazás folytatódott, Eva Maria Barki az esetlegesen felmerült kételyek eloszlatására megismételte: a közösségnek joga van plébánost választani, a gyűlés törvényes.

Ügyvédi érvek

„Elvi kérdés a választási jog, erről nem szabad lemondani – fejtette ki a Krónika kérdésére válaszolva az ügyvédnő. – Az autonómia sajátos, évszázadok óta létező formája, ettől megfosztani a közösséget bűn, nemcsak jogi hiba. Nem értem, hogy ezt miért nem látja az erdélyi püspökség. Bár az is igaz, ha megnézzük az augusztusi áthelyezések listáját, jobbára a nemzeti, a magyar érzelmű papokat mozdították el.” Szerinte nemcsak az egyházi törvénykönyv biztosította lehetőséget tagadta meg a közösségtől, az áthelyezés formai kritériumait sem tartotta be a püspökség. „Gergely István áthelyezéséről mindössze levelet, nem határozatot küldtek, amelyről a pecsét és a hivatalos okiratoknál kötelező második, ellenjegyző aláírás is hiányzik. A július 27-én keltezett levelet ráadásul már júniusban elküldték, és a rajta szereplő egyetlen aláírás is olvashatatlan” – sorolta az áthelyezésről szóló irat érvénytelensége melletti érveit Eva Maria Barki.

Urnanyitás: maradjon a plébános

Bár csütörtöki lapzártánkkor még zajlott a mozgóurnás szavazás, az előzetesen bejelentettekkel ellentétben a szavazás befejezése előtt felnyitották azt az urnát, amelybe szerdán este dobták be voksaikat a hívek. A 449 szavazat közül 440 Tiszti maradása mellett kardoskodott, 4 érvénytelennek bizonyult, és mindössze 5 erősítette azt az álláspontot, hogy Gergely István plébánosnak az érseki áthelyezésnek kellene eleget tennie.