Partiumi autonómia: „még nem késő lépni”

– Már tavaly több ízben is szóba került a partiumi autonómia. Ennek népszerűsítésére és előkészítésére a nyáron megalakult a Partiumi Autonómia Tanács is, Tőkés László pedig a napokban hirdette meg 2014-et a partiumi autonómia évének. Hogyan képzelik el ezt az autonómiát a gyakorlatban?

– Az elmúlt években a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy éppen az Erdélyi Magyar Néppárt által meghirdetett programokban felvázoltuk az elképzeléseinket. Akár a partiumi önrendelkezésről, a romániai régiósításról, akár a föderális Romániáról beszéltünk, lényegében ugyanannak a koncepciónak az egymásra épülő szintjeiről volt szó.

A jövő Romániáját föderális államként képzeljük el, s ez már magában hordozza az alkotó részek autonómiáját, ezek pedig a valós identitással bíró történelmi alapokon megszervezett, de modern NUTS2-es szintnek (Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrájának második szintje) megfelelő közigazgatási régiók lennének. Ezek sorában úgy gondoljuk, hogy mindenképpen létjogosultsága lenne a partiumi régiónak is. Az egyes régiók az aszimmetrikus regionalizmus elve alapján a saját igényük szerinti eltérő hatáskörökkel bírnának.

– A térség önrendelkezését célzó törekvések nem új keletűek, 2008-ban ön alapította Érmihályfalván a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottságot is. Milyen megfontolásból?

– Ez a szülőföldem. 2000-től foglalkozom a Partium területének kutatásával, elsősorban a regionális, a demográfiai és a közigazgatási vonatkozások tekintetében. Maga a témaválasztás is abban a meggyőződésben gyökerezett, hogy az ország jelenleg is létező fejlesztési régiói egy elhibázott döntés eredményei, és ezzel a döntéssel kijelölték számunkra a semmibe vezető utat. Kétségtelen, hogy az ország regionális politikáját új alapokra kell helyezni. Kutatói munkásságon kezdetétől nyilvánvaló volt számomra, hogy elvesztegetett idő lenne a hatályos felosztás szerinti „műrégiót” kutatni, és nem is ismerek senkit, aki magát északnyugati régióbeliként határozná meg.

Első perctől kezdve a Partiumi-régió kérdésköre és ennek a tudományos alaposságú meghatározása foglalkoztatott. A munka előrehaladtával pedig egyre inkább az járt a fejemben, hogy vajon a térségben élőkben és különösen a partiumi megyék vezetőiben miért nem merült fel a regionalizmus igénye. Úgy éreztem, hogy még nem késő lépni.

– Az ötlet népszerűsítése már elkezdődött, de milyen volt a fogadtatása és milyen most a támogatottsága?

– Ez egy kicsit felemás dolog. A dolog természeténél fogva a regionalizmus és az önrendelkezés a helyi elképzelések, adottságok, közösségek előtérbe helyezését jelenti. Lehet-e ennek negatív a fogadtatása? Ugyanakkor megvannak a „fékek” is, főleg a fejekben. A Partium irigylésre méltó geostratégiai és régióképződési adottságokkal bír, de a történelmi alapú regionális „tudata” még mindig gyenge. Az önrendelkezésnek itt szintén nem voltak történelmi előzményei. Szintén fékező hatású a bietnikus közeg, a közös regionális tudat és összetartozás-érzés hiánya. Ezek legyőzése a következő idők fő feladatát képezi.

– A PAT júliusi alakuló ülésén kidolgoztak egy ütemtervet az első félévre, abban többek között a Partium határainak meghatározása, továbbá a régió jelképeinek kidolgozására vonatkozó pályázati kiírás megszervezése szerepelt. Ezeket sikerült megvalósítani?

– Elkészült az éves ütemtervjavaslatunk. A következő PAT-ülést követően tájékoztatjuk a sajtót is ezekről a kérdésekről.

 – Melyek lesznek a következő lépések? Az idén számíthatunk esetleg a partiumiak nagy menetelésére?

– Jelképes értelemben mindenképpen. Követendő példaként tekintünk a székelyföldi mozgalomra, de fáziskésésben vagyunk hozzájuk képest. Tervezünk nagyobb rendezvényeket, hamarosan részletekkel is szolgálunk majd.

 – A helyi román értelmiségiek közül már többen is hangot adtak annak, hogy pártolják a régió autonómiáját. Van-e ennek súlya a PAT szempontjából, illetve össze lehet-e hozni az embereket, vannak-e olyan elképzelések, hogy közösen gyakoroljanak nyomást Bukarestre?

– Mindenképpen. Regionális autonómiát képzelünk el szimmetrikus kétnyelvűséggel. A Partiumban a románok többségben vannak, itt nélkülük nem lesz autonómia. Én nagy reményt fűzök a román autonomista mozgalomhoz, ami Erdély-szerte most bontogatja a szárnyait. Arról nem tudok, hogy partiumi szervezetet mikor hoznak létre, abban bízom, hogy mostantól felgyorsulnak az események.

 – A romániai politikai viszonyok ismeretében mennyi reális esélye van a partiumi autonómia megvalósulásának olyan körülmények között, hogy a székelyföldi autonómia ügyében gyakorlatilag évek óta semmi előrelépés nem történt?

– Ne válasszuk el élesen egymástól a különböző régiókban felmerülő igényeket. Hiszem, hogy hamarosan nem csak a székelyföldi és a partiumi mozgalomról hallunk majd, és nem is csak a magyar közösség részéről merül fel az önrendelkezés igénye. Ezek a mozgalmak egymás erősítik, miközben mindannyian a saját szülőföldünkért dolgozunk. Ha nemcsak regionálisan, hanem országosan is lesz tömegbázisa ezeknek a mozgalmaknak, akkor előrelépés is lesz.