Önerőből újították fel a marosszentannai óvodát

A tanintézet ugyanis több mint egy évtizede rendkívül rossz körülmények között, az egészségügyi szempontból illegálisan működött. Az önkormányzat eddig sem, ezután sem hajlandó az ingatlan javításába fektetni, hiszen az egyházi tulajdont képez. S bár a polgármesteri hivatal és a református egyház közötti bérleti szerződés 2012 elején lejár, a község vezetősége újabb óvoda építéséről sem gondoskodott.

\"Eddig hidegben, esőben, fagyban ki kellett járniuk a gyerekeknek a kert végi vécére, arról nem is beszélve, hogy még víz sem volt az épületben. Állandóan cipőt kellett cserélniük, de még így is behordták a sarat és a port. Az ideális megoldás új épület felhúzása és napközi létesítése lenne” - mondja lapunknak a Napsugár csoport óvónője, Jantovics Júlianna. A pedagógus örül a fürdőszoba elkészültének, de nem tudja, másfél év múlva mi vár a kiköltözni kényszerülő óvodára. Román tagozatos kolléganője, Adriana Bucur a szülők hozzáállását dicséri, mondván, hogy összesen huszonöten adták össze a korszerű mosdó és illemhelyek kialakításához szükséges pénzt, további tízen pedig kétkezi munkájukkal járultak hozzá a beruházáshoz. „Az ősszel hirdettük meg az akciót, és néhány hónap alatt bebizonyítottuk, hogy az önkormányzat támogatása nélkül is képesek vagyunk valamit elérni” - büszkélkedik a fiatal óvónő. Férje, a Maros megyei nagyközség alpolgármestere, Răzvan Bucur beismeri: az önkormányzat nem járult hozzá a munkálathoz, de erre nem is volt törvényes kerete, hiszen az óvoda épülete visszakerült a református egyház tulajdonába.

Péter Júlia lelkipásztor lapunk érdeklődésére kifejtette: szó sem lehet a bérleti szerződés meghosszabbításáról, hiszen a marosszentannai azon nagyon kevés erdélyi gyülekezetek egyike, amelynek az államosítás után még parókiája sem maradt. Ráadásul az 1948-ban elvett ingatlanok közül az óvoda használatában lévő tanítói lakáson kívül egyelőre semmit nem kaptak vissza. Erre az ingatlanra is csak több hónapos késéssel kapják meg a szerződésbe foglalt bért. „Az egyház ezért sem akart befektetni az épületbe. Ha fél évszázadon keresztül az államnak így jó volt, akkor ne tőlünk várja el, hogy renováljuk” - állítja Péter Júlia. A szülők, nagyszülők azonban további korszerűsítésekben reménykednek. „Bízom abban, hogy ezt a munkálatot újabb beruházás követi, mert ideje lenne járdát építeni, és az udvaron egy kis játszóteret is kialakítani” - mondja Kodó Rozália, aki ötéves unokájáért érkezett. Bár nagy udvar áll a rendelkezésükre, szép időben a gyerekek egyelőre csak egy piros-sárga-kékre festett, régi csúszdán játszhatnak.