Nem létező kocsiba szóló jegy, késés, üzemképtelen klíma: nem kellemes kaland manapság Nagyváradtól Csíkszeredáig vonatozni

korábban írtuk

Kolozs megyében valamivel gyorsabban halad a Kolozsvár–Nagyvárad-vasútvonal felújítása, mint Biharban

Ha nem is túl gyorsan, de haladnak a Kolozsvárt Nagyváraddal, illetve a határral összekötő vasútvonal felújítási munkálatai – derül ki a Román Vasúttársaság (CFR) által közölt adatokból.

Először északnak, Érmihályfalva felé, majd ott kell átszállni az eredeti, Nagyváradot átszelő útvonal helyett az érmelléki kisvároson, majd Szatmár és Szilágy megyén keresztül Kolozs megye irányába forduló szerelvényre, amely Désnél csatlakozik be a Budapestről a Székelyföld felé haladó vonatok eredeti útvonalába.

Van persze alternatíva is: a Koronával, amelyre a változatosság kedvéért Nagykárolyban kell két órát várakozni – mindezt az izgalomfaktor fokozása érdekében este tíztől nagyjából éjfélig, hiszen éjszakai járatról van szó.

Bár ezen legalább van étkezőkocsi. Mi azonban inkább nappal utaztunk, így a Hargita mellett döntöttünk. Amihez – mint már említettem – előbb Érmihályfalvára kellett eljutni. Ez Nagyváradról nem akkora ördöngösség –

A szerelvény amúgy két kocsiból áll – felszálltunkkor magamban mosolyogva konstatáltam, hogy biztosan rajta felejtették egy korábbi „bevetése” nyomán azt a feliratot, amely szerint Nyírábrányon és Budapesten keresztül Bécsig megy.

Aztán az 1 óra 20 perces utazás végén

– és tulajdonképpen még örültünk is neki, mert kiváló szórakozást biztosított a kétórás várakozás első felében. Végig nézhettük ugyanis, amint lecsatlakoztatják a mozdonyt, hogy a néhány perccel utánunk Nagybányáról beérkezett, szintén kétkocsis szerelvénnyel összekapcsolva, majd egy, Magyarország irányából érkezett – naná, hogy két kocsiból álló – szerelvény MÁV Startos mozdonyát elé fogva elinduljon Budapest, majd Bécs irányába.

Mindezt végig nézni egész jó „moziélményt” jelent a várakozás első órájában. Főleg úgy, hogy a burleszkfaktor is befigyelt:

Aki végül mégsem ragadt Érmihályfalván, mivel rádión értesítették a mozdonyvezetőt, aki mintegy háromszáz méter után megállította a szerelvényt, hogy bevárja a lóhalálában loholó, pórul járt kollégát…

Ezt követően azonban a maradék egy órában maradt a tömény unalom, ugyanis még resti sincs – hiába jegyeztük meg, hogy azért a pénzért a román és a magyar vasúttársaság is biztosíthatná a továbbiakban is a minőségi szórakozást a rostokolni kénytelen utazók számára.

Érvényes jegy fantomhelyre, puhára főzött utasok

De ha izgalomra vágytunk, akkor mégiscsak megkaptuk – igaz, már a szerencsére késés nélkül befutó Hargitán. Amelyre azonban nem lehet azonnal felszállni, mivel előbb a határőröknek végig kell „bogarászniuk” a Budapestről érkező vonatot. Ami két okból sem tartott hosszasan: egyrészt mert alig ült rajta utas, másrészt meg a változatosság kedvéért ez is csak két kocsiból állt.

És itt jött a kellemetlen meglepetés:

A jegypénztáros hölgy viszont készségesen kioktatott, hogy akinek a 429-es kocsiba szól a jegye, az a 427-esre szálljon, mivel a másik kocsi Marosvásárhely felé megy majd tovább.

Szerencsénkre nem a mi fülkénkbe nyitott be, hanem a szomszédosba – de ettől még nem volt kevésbé kellemetlen élmény végighallgatni a vitát, amelyben az egyik fél arra hivatkozott, hogy ő kifizette a jegyet, és azt mondták, hogy ebbe a kocsiba szálljon, a másik viszont azzal, hogy ő konkrétan ebbe a kocsiba és erre a helyre választotta ki a jegyet.

A helyzet abszurditását csak fokozta, hogy mindkettejüknek igaza volt, hiszen kiderült:

Végül az odahívott kalauz oldotta meg a helyzetet, aki felkérte a nem létező kocsiba szóló érvényes jeggyel rendelkező utasokat, hogy menjenek át egy másik fülkébe, majd ő gondoskodik róluk. Bennünket ez azért nem nyugtatott meg, ezért jeleztem a kalauznak, hogy mi is hasonló helyzetben vagyunk. Ő pedig meglepően készségesnek bizonyult: közölte, hogy jelzi a központi szolgálatnak, osszák újra a helyjegyeket a valós helyzetnek megfelelően.

Nemsokára pedig érkezett is az sms – mivel online váltottunk jegyet, a telefonszámunkat is megadtuk –, hogy

Ráadásul első osztályra – nem mintha ennek bármi jelentősége lett volna, hiszen már eleve az első osztályú kocsiban ültünk. Vagyis ez jól végződött, de ha nem kapunk új helyjegyet, nagy gond valószínűleg akkor sem lett volna, mivel annak ellenére sem volt sok utas, hogy

Egy másik, nem kevésbé kellemetlen probléma azonban nem oldódott meg ilyen hamar. Kiderült ugyanis, hogy a klímaberendezés nem működik – jobban mondva bizonyos időközönként néhány másodpercre beindult ugyan, de ez nagyjából annyit segített, mint halottnak az aszpirin.

A kalauz erre csak a vállát tudta vonogatni, hogy

Esély arra, hogy a helyzet megváltozzon, legfeljebb Dés után kínálkozott, ahol a dízelmozdonyt elektromosra cserélték. A dési megállót követően ez a probléma is megoldódott – legalábbi egy időre. Szeretfalvánál ugyanis ismét leállt a légkondi, majd utána igencsak rapszodikusan működött, így aztán gondoskodtak róla, hogy az utazás nagy része alatt olyan érzésünk legyen, mintha konzervdobozban, lassú tűzön főzött gőzgombócok lennénk.

Zombimozdonyok és a Sztalker miliője

Egyébként az utazás során a festői természetes táj mellett

Székelyhíd, Érmihályfalva, Nagykároly és Zilah vasútállomása mellett a raktárépületek, a műhelyek és egyéb ingatlanok szinte háborús állapotokat idéznek. Csak azért nem mondom azt, hogy a környékükön le lehetne forgatni Tarkovszkij Sztalkerjének a folytatását, mert a Sztalker egyes helyszínei hawaii-i luxusüdülőnek hatnak a román vasút infrastruktúrája mellett.

A gördülőállomány sincs sokkal jobb állapotban,

Viszont annak ellenére, hogy úgy néznek ki, mintha a leselejtezett járművek ócskavastemetőjéből szöktek volna ki, még úgy-ahogy mozognak.

Végül a közel 14 órás utazás nyomán némileg megtörve, alaposan kifáradva, ám számos élménnyel gazdagabban vergődtünk le a vonatról a csíkszeredai állomáson. De azért azzal a megjegyzéssel, hogy ebből az élményből egyszer bőven elég volt.

És már nagyon várjuk, hogy elkészüljön a Nagyvárad és Kolozsvár közötti szakasz felújítása.