Napló az 1990 márciusi, vásárhelyi eseményekről

A Pro Minoritate folyóirat első száma 1992 nyarán jelent meg, a II. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idején. A kiadvány rendszeresen foglalkozik a határon túli magyarság politikai és kulturális életével, a szomszédos országok népeinek történelmével és törekvéseikkel, illetve folyamatosan igyekszik tágabb régiónk, Közép- és Kelet-Európa politikai helyzetének elemzésére. Kiadója a Pro Minoritate Alapítvány, amely évente nyári szabadegyetemeket szervez Erdélyben, a Vajdaságban és Szlovákiában, a közép- és kelet-európai népek közötti kapcsolatok erősítésének, a múltban gyökerező nemzeti konfliktusok oldásának szándékával.

2007-től a marosvásárhelyi származású Kósa András László vezeti a szerkesztőséget. A friss lapszámról szóló beszélgetést a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója, Hadnagy Miklós moderálta. Kósa jelezte, hogy a 2010-es tavaszi lapszámot a vajdasági autonómiastatútum és a Kárpát-medencei népesedési tendenciák témájának szentelik, nyáron a romániai magyar társadalmi rétegződéssel, intézményrendszerrel szeretnének foglalkozni. Ősszel a gazdaságfejlesztésre, vidékfejlesztésre, télen a határon túli színjátszásra, filmtörténetre fókuszálnak.

A most bemutatott lapszám kuriózuma az a naplórészlet, amelynek szerzője Virág György mérnök, a Maros Megyei Tanács volt elnöke. A naplórészlet az 1990-es esztendő első négy hónapjának történéseit eleveníti fel szubjektív szempontból. „Zavaros periódus volt az az időszak, senki nem tudta, mik az elvárások” – jellemezte sommásan az adott korszakot Virág, majd leszögezte: minden mondat úgy jelent meg, ahogyan akkor leírta, semmit nem változtatott az akkori reflexiókon. Mint mondta, sajnálja, hogy egyes eseményekről, emberekről nem írt többet annak idején. „Azóta sok mindenről módosult a véleményem, de ez mit sem változtatott a naplón” – összegzett.

Ungvári Zrínyi Imre, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára a MADISZ egykori elnökeként maga is az 1990-es események középpontjába került. Úgy véli, a marosvásárhelyi eseménysor az itt élő magyarság számára „az összefogás nagy tapasztalata volt”. S habár nem minden úgy alakult, ahogyan a magyar közösség szerette volna, az emberek megtapasztalhatták, hogy összefogva képesek befolyásolni a dolgok menetét.

„Vizsga volt. Később a boszniai, horvátországi eseményeket szemlélve azt kell mondanunk, hogy az, ami itt történt, jobb polgári szerveződés volt, nem eszkalálódott az erőszak, megtaláltuk a lehetőséget egyfajta részleges párbeszédre” – hangsúlyozta Ungvári Zrínyi. Úgy vélte, a marosvásárhelyi események, az azt követő történések nagymértékben hozzájárultak a demokrácia kiteljesedéséhez, és közvetve egész Európa konszolidálásához.

Az esemény zárásaként Novák Csaba Zoltán, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi fiókjának történésze értekezett az 1990-es eseményekről, annak előzményeiről azoknak a Romániáról szóló magyarországi külügyi jelentéseknek az alapján, amelyek nemrég kerültek ki a titkosítás alól.