„Nagy baj történhet a Mátyás-szoborral”

– Nem jó jel a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálási kilátása szempontjából, hogy a felújítás tervét kidolgozó szakembergárda nevében előbb megtagadta, később pedig csak feltételekkel írta alá a főtéri munkatelep átadásáról szóló jegyzőkönyvet. Miért?
– Mert a műemlék tulajdonosa, a polgármesteri hivatal nem tartja be a törvényeket. A városháza képviselői a mai napig nem mutatták fel a kataszteri hivatal által hitelesített geodéziai, valamint a szoborcsoport geometriáját térben rögzítő háromdimenziós fotogrammetriai felmérést. Az alkotás pontos helyét és méreteit meghatározó dokumentumok hiányában a munkálatok majdani befejezésekor nem lehet ellenőrizni: eredeti helyén és eredeti méreteiben áll-e a szobor. Ezenkívül a munkatelep átadásán nemhogy a közbeszerzési eljáráson győztes cég részéről nem volt jelen minősített szakember (építész, építőmérnök, kő- és bronzrestaurátor), de még a városháza is csak olyan ellenmérnökkel – vagyis a megrendelő megbízásából a minőséget ellenőrző szakemberrel – képviseltette magát, aki az alkotás építményrészéhez ért ugyan, a bronz- és kőszobrászathoz viszont nem.

– Ön ugyanakkor már a közbeszerzési eljárás kiírása és elbírálása kapcsán is szabálysértéseket vélt felfedezni.
– Előre kell bocsátanom, hogy Romániában sajnos ugyanaz a versenyszabályozási törvény rendelkezik arról, ki árulhat virágot, ki szállíthat kavicsot és ki restaurálhatja a Mátyás-szobrot. Miközben a civilizált Európában mindenütt külön szabályok vonatkoznak a képzőművészeti, épített örökségi értékekre, nálunk nem tesznek különbséget a virágárus, a sóderszállító és a köztéri szobor felújítója között. Ebből fakad, hogy tisztázatlan például a szerzői jog kérdése is. Épületek esetében természetesen fel sem merül, hogy ne az építészé, hanem a kőművesé legyen a szerzői jog – Kós Károly építésztervezőként annak idején be is perelte az építtető tulajdonost amiatt, hogy nem tartotta be a tervét, mondván: neki joga van azt látni, amit eltervezett, és nem valami csúf szamárságot. Szobrászok esetében viszont más a helyzet: itt az alkotónak az ujjában van a mestersége. A Mátyás-szobor esetében azonban nem tisztázott, kié a szerzői jog: a normális gyakorlat az lenne, hogy aki a szoboralakok felújítási tervét készítette, annak legyen döntő szerepe a kivitelezésben is. Tehát nem lett volna szabad külön tendereztetni, hanem egy közbeszerzési eljárást kellett volna kiírni a tervezésre és a kivitelezésre is.

Ebben az esetben viszont a polgármesteri hivatal azt mondja: csak akkor írhat ki versenytárgyalást a kivitelezésre, ha már rendelkezik az anyagi háttérrel, a magyar és a román kormány ellenben csak akkor utalta át a pénzt, ha megvolt a megvalósíthatósági tanulmány. Vagyis a romániai jogszabályok hiányossága miatt ördögi körbe kerültünk. Az ellenben már kizárólag a kolozsvári városháza felelőssége, hogy tavaly nem költött el egy vasat sem, hiszen nem írta ki idejében a versenytárgyalást.

Noha mi felajánlottuk, sőt a restaurálási tervet tartalmazó dokumentációban rögzítettük is, milyen feltételeket kell hogy tartalmazzon a kivitelezési tender, a városháza illetékesei nem vették figyelembe a javaslatainkat, és rossz tenderfüzeteket írtak ki. Sőt visszaeső bűnösök, mivel a kiírásnál nem kértek előzetes szoborfelmérést, noha mi már 2006-ban felhívtuk a figyelmüket arra a törvényes előírásra, miszerint előzetes kutatás nélkül tilos műemlékhez hozzányúlni. Végezetül úgy állították össze a tenderfüzetet, hogy nem szerepelt a kizáró feltételek között a bronzszobor-restaurálási referencia megléte, így nyerhette meg a versenytárgyalást az útépítésre szakosodott nagyszebeni Concefa.

– A szebeni cég ellenben azt állítja: igaz, hogy nem restaurált még bronzszobrot, viszont éppen ezért végezteti el ezt a munkát Ioan Cândea szobrászművésszel, akinek neve Bem- és Petőfi-domborműve, valamint Bolyai-mellszobra révén a magyar közönség előtt is ismert.
– Szakmai szempontból rendkívül kockázatos, amit a Concefa felvállalt. A cég épület-helyreállítás terén szerzett gyakorlatot és erre vonatkozó engedélyt még annak idején, amikor az Európa Kulturális Fővárosa rangra pályázó Nagyszebenben boldog-boldogtalan kapott munkát, aki képes volt összerakni két téglát. Csakhogy a vállalatnak nemhogy a bronzszobor-felújítás terén nincs gyakorlata, de nem rendelkezik a művelődésügyi minisztérium műemlékekre és képzőművészeti tartozékokra – bronzra, kőre – vonatkozó restaurátori engedélyével sem. Az valóban fontos, hogy a fővállalkozónak legyen daruja, munkáscsapata, a Fadrusz-alkotás felújítása azonban a bronzrestaurátoron áll vagy bukik, márpedig a Concefa úgy nyerte meg a tendert – és mindezt a polgármesteri hivatal megengedte –, hogy nincs hozzáértő bronzos szakembere.

Nemcsak azért vonom kétségbe, hogy Ioan Cândea értene a szoborrestauráláshoz, mert nem rendelkezik a minisztérium ez irányú minősítésével, hanem azért is, mert az általa megvalósított féldomborműveket, büsztöket nem lehet összehasonlítani egy hatméteres szoborral. Ez olyan, mintha a kínaiak, akik szeretik a hatszáz méter magas épületeket, ezek kivitelezésére a derék, becsületes János bácsival kötnének szerződést, aki már felhúzott néhány családi házat. A féldombormű és a Mátyás-szobor között ugyanis akkora a különbség, mint a családi ház és a hatszáz méteres épület között.

– Ilyen körülmények között mit tehetne a városháza, amikor a szerződést már megkötötte a kivitelezővel, és hamarosan kezdődik a restaurálás?
– Megjegyzem: már maga a szerződéskötés ténye is törvénytelen volt, mivel a megállapodást csak akkor lehetett volna szentesíteni, ha a Concefa mellékeli az alvállalkozókkal kötött szerződéseket. Ezt azonban nem tette meg. A városházának nem lenne szabad megengednie, hogy olyasvalaki rátegye a kezét a Fadrusz-alkotásra, aki soha nem restaurált szobrot. Vagyis más szakembert kellene választania, emellett háromtagú, nemzetközi hírnévvel rendelkező bronzszobrászokból álló konzorciumot kellene létrehozni, hogy ez a testület vezényelje le a munkálatot. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy kicsit tévedtünk, kijavítjuk, aztán majd minden jó úton halad. Nagyon nagy bajok történhetnek a szoborral, éppen azért hozzuk nyilvánosságra a fenntartásainkat most, amikor még nem rontottak el semmit, hiszen nem nyúltak hozzá a műemlékhez.

– Fenntartásait ellenben László Attila alpolgármester, a közbeszerzési eljárást lebonyolító bizottság elnöke szakmai kekeckedésnek nevezte. Ha már konkrétan a műemléknél tartunk: mekkora munkát feltételez a szoborcsoport teljes, a Part of Art Alapítvány és az Utilitas Kft. kivitelezési tervében rögzített felújítása?
– Számos, a restaurálás időtartamát és költségét befolyásoló kérdést csak akkor lehet pontosan megválaszolni, ha szétszedjük a szobrot. Ezt viszont nem lehetett megvalósítani, mert hatalmas volumenű munkát feltételezett volna, másrészt nem volt biztos, hogy meglesz a pénz az összerakására. Amikor azt mondtuk, hogy a felújítás maximum 16 hónapot és 800 ezer eurót vehet igénybe, akkor a legrosszabbra készültünk fel, arra, hogy a szobor belülről rozsdás, emiatt mindent ki kell cserélni benne, és hasonlóképpen a talapzatot is. Persze előfordulhat, hogy miután belenézünk

Mátyás lovának a hasába, teszem azt, kiderül: ép a belső szerkezet, ebben az esetben kevesebb pénzbe és időbe kerül a restaurálás. Ebben a pillanatban azonban ezt még nem tudjuk, én pedig nem vagyok politikus, hogy ki merjem jelenteni: három hónap alatt is fel lehet újítani a szobrot. Meg kell vizsgálni, milyen belül a bronzalakok és a bronzot tartó szerkezet állapota, majd meg kell támasztani az alakokat, hogy a kőtalapzaton végzett munkálatok során a lábon állók el ne dőljenek, a királyszobor pedig le ne szálljon. Akadnak, akik szerint jobb lett volna elszállítani a szobrot, végül azonban az a döntés született – nem tudom, mennyire szakmai, illetve politikai alapon –, hogy ez nem tanácsos.

Magam sem tudom, mi a veszélyesebb: helyben egyensúlyozni a szoborcsoport megtámasztásával vagy kitenni a szállítás viszontagságainak. Ezután következik a kőtalapzat, amely szemmel láthatóan megrokkant, összenyomódott, és szinte biztos vagyok abban, hogy a több mint száz esztendő alatt négy-öt centiméterrel megsüllyedt. Megtörténhet, hogy csak a kövek tíz, de az is, hogy kilencven százalékát ki kell szednie a szakembernek, amíg elér egy szilárd maghoz; majd a talapzat tartószerkezetének rendbetétele után vissza kell helyezni a kődarabokat. Noha a műemlékvédelmi szabályok azt tanácsolják, történeti értéküknél fogva, minél több eredeti elem kerüljön újrafelhasználásra, becsléseink szerint a kő viszonylag nagy százalékát ki kell cserélni.

Mindezekkel a kőrestaurálással megbízott Nagy Benjámin tisztában van, és a szakmai gyakorlattal nem rendelkező Cândeával ellentétben vele szemben nincs is kifogásunk. Előfordulhat, hogy a Concefának igaza lesz, és kiderül: a talapzat és a szobor tartószerkezetének jelentős része ép, azt azonban licitáláskor még nem volt honnan tudnia, hogy mit talál a ló hasában és a kő alatt. Meglep, hogy fél árat mert ajánlani, amikor nem ért hozzá. Viszont valószínűleg arra számít, hogy sem a városháza, sem a két ország kormánya nem hagyja majd nyitva Mátyás király lovának hasát, ha elfogy a pénze, hanem még megtoldják a költségvetést.