Miként lett Menyő Brüsszel egyenrangú társa

Mint ismeretes, az egykori temesvári református lelkészt ebbe a szilágysági kis faluba száműzte Papp László, a kommunista rezsimet kiszolgáló nagyváradi püspök, aki meg is fosztotta Tőkést szószékétől.

A Szekuritáté 1989. december 17-én hurcolta a Zilahtól harminc kilométerre fekvő településre Tőkés Lászlót és feleségét, Edit asszonyt, akik a napokon át tartó kihallgatások után ugyanitt kapták az örömhírt: megbukott a kommunista rendszer. Molnár Kálmán nyugalmazott esperes a megemlékezésen úgy fogalmazott: ekképp Menyő egy hatalmas „nem”-ből hatalmas „igenné” vált, hiszen Tőkés László nem engedelmeskedett a jogtalan püspöki határozatnak, és nem volt hajlandó elfogadni a menyői állomáshelyet).

A húsz évvel ezelőtti karácsonyt felidéző igehirdetési szolgálatában a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke a zsúfolásig megtelt menyői templomban emlékeztetett: két évtizeddel ezelőtt már a hagyományos időpontokat is figyelmen kívül hagyva, sorra tartották az istentiszteleteket, sőt egy idő után ki is kellett költözni a templomból, akkorára duzzadt a zarándokok sereglete. „Abban az időben az Ige úgy hatott reánk, mint valamikor az őskeresztények vagy a reformáció időszakában. Azt éreztük Temesváron is hétről hétre, hogy az Ige élő és ható erő.

Azt érezhettük, amit Bálint Tibor nagy erdélyi írónk akkoriban úgy fogalmazott meg: »Menyőből az angyal«. Azt érzékeltük, hogy az üdvtörténet betlehemi helyszíne itt, Szilágyságban szállott a földre, itt teremtődött újjá – mert éppen olyan közvetlen volt a mi karácsonyi élményünk, a szabadulás élménye, mint egykor, Betlehemben azok számára, akik Jézus előtt hódoltak” – hangoztatta Tőkés, hozzátéve: bár vigasztalta őket a falubeliek szeretete, akkor még nem volt látható a szerencsés végkifejlet.

Az EP-képviselő kiemelte, a bevallottan ateista, sőt istenellenes kommunista rezsim „kifordítottan istenfélő” volt: féltek Isten Igéjétől, az Ige igazságától, az Istentől magától – ezért is tiltották a vallást, zárták be a templomokat, hajtották el a gyermekeket vallásóráról, tiltották a tanároknak, hogy Krisztusról beszéljenek. „A mi nemzeti identitásunk egyik lényeges eleme a hitbéli meggyőződés. Keresztény hitünkben élünk és ez, divatos szóval lehet az apportunk az egyesülő Európában. A szilágysági mély vallásosság, a Csíksomlyón megtapasztalható eleven hit lehet az a többlet, az a rendkívüli kincs, amellyel hozzájárulunk Európa értékvilágához.

Az elmúlt húsz év ugyan csak fele a negyvenéves pusztai vándorlásnak – de ne várjuk ki a másik húsz évet, tegyük rövidebbé a megjárandó utat: Heródes országlása elmúlt, vissza kell térnünk régi vizeinkre, hazánkba, szülőföldünkre és újra kell kezdenünk. Isten megmentett, Isten kegyelmet adott nekünk, térjünk vissza, és »építsük meg a régi romokat«” – zárta beszédét a volt református egyházfő. Bogdán Zsolt zilahi esperes arról beszélt: Tőkés László húsz évvel ezelőtt megteremtette annak az esélyét, hogy éljünk lehetőségeinkkel.

Forró László egyházkerületi előadótanácsos Menyő „átértékelődéséről” szólt: szerinte az egykori, „térkép szélén” elhelyezkedő kis falu hosszú és következetes út révén immár Brüsszel egyenrangú társa. A tanácsos ugyanakkor rámutatott: az emlékezésnek csak akkor van értelme, ha cselekvéshez vezet, ilyen értelemben kell megtölteni tartalommal a 20. évforduló címéül választott szópárost: „Küzdelem és építés”.