Hunyadi Mátyás, Magyarország királyának szobra Kolozsvár főterén
Fotó: Orbán Orsolya
Milyen nemzetiségű volt Hunyadi János és fia, Mátyás? A kérdés újra és újra felbukkan a közbeszédben, holott a középkori Erdély és Közép-Európa politikai világa nem nemzetek, hanem tisztségek, hűségek és hatalmi terek mentén szerveződött. Magyar és román történészek kolozsvári kerekasztal-beszélgetés keretében járták körül, miként lett Hunyadi Jánosból és fiából, a későbbi Mátyás királyból a román és a magyar történelem közös szereplője, és hogyan váltak később nemzeti kisajátítások tárgyává.
2026. január 28., 14:122026. január 28., 14:12
Melyik nemzeté volt valójában Hunyadi János: magyaroké, románoké, vagy egyiké sem? Lehet-e egy 15. századi hadvezért a későbbi századokban nemzeti kategóriákba zárni, és ha igen, kinek a szempontjai szerint? Ezek a kérdések nemcsak történészek vitáiban, hanem a közép-európai emlékezetpolitikában is újra és újra felbukkannak – gyakran több indulatot, mint megértést szülve.
Pedig Hunyadi János (Ioan/Iancu de Hunedoara) azok közé a középkori hősök közé tartozik, akiket a magyar és a román közösség egyaránt a magáénak érez. Nem véletlenül: Magyarország kormányzója és Erdély vajdája volt, hadvezéri pályája pedig egész Európában ismertté tette. Legendás, a törökök felett 1456-ban aratott győzelme, a nándorfehérvári diadal a keresztény világban is visszhangot keltett; emlékét a hagyomány szerint a mai napig megszólaló déli harangszó őrzi. Hunyadi János pályája önmagában is olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak a mai nemzeti kereteken.
A kérdések sora nem ér véget Hunyadi halálával. Fia, a Kolozsváron született Hunyadi Mátyás (Mátyás király/Matia Corvinul) a magyar és az európai történelem egyik legjelentősebb uralkodója lett, akit joggal tartunk számon a legismertebb magyar királyok között. Miért kezdték Mátyás királyt már alig két évtizeddel halála után nosztalgiával emlegetni? Hogyan születik meg egy „igazságos uralkodó” emlékezete, és mit kezdünk ma mindezzel Erdélyben?
Lupescu Radu, Lupescu Makó Mária, Ovidiu Pecican és Marius Turda (balról jobbra) történész a kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen
Fotó: Deák Szidónia
Ezek a kérdések álltak annak a nyilvános kerekasztal-beszélgetésnek a középpontjában, amelyet a Mathias Corvinus Collegium kolozsvári központja szervezett Románok és magyarok a közös múlt tükrében című, tizenegy alkalomból álló sorozata második állomásaként. Az esemény ismertetője szerint a romániai nyilvánosságban úttörőnek számító kezdeményezés célja, hogy romániai magyar és román történészek párbeszédére építve, összehasonlító és kiegyensúlyozott nézőpontból vizsgálja Erdély és Románia történelmének vitatott kérdéseit. A sorozat szakmai kurátora és moderátora Marius Turda történész, orvosbiológia-történeti professzor az Oxford Brookes Egyetemen, valamint a Royal Historical Society tagja, aki kutatásaiban a nacionalista ideológiák és történeti narratívák kialakulását vizsgálja.
A kedd esti, román nyelvű beszélgetés résztvevői – Radu Lupescu, Ovidiu Pecican és Lupescu Makó Mária történészek – tudományos alapossággal, mégis közérthetően, közvetlen hangnemben, gyakran humorral és anekdotikus példákkal élve közelítettek a Hunyadiak korához.
Erdély a középkorban gyakran egységes, „Erdélyi Vajdaságként” bemutatott területként jelenik meg a köztudatban és a tankönyvekben, ám a történeti valóság ennél sokkal összetettebb. A beszélgetésen Lupescu Radu történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója rámutatott, a 15. században Erdély, a Magyar Királyság és a Balkán helyzetét alapvetően az Oszmán Birodalom kialakulása és terjeszkedése határozta meg. Ez a terjeszkedés óriási nyomás alá helyezte a balkáni államokat, amelyek már a 14. századtól fokozatosan eltűnőben voltak.
Hangsúlyozta, ebben a korban Erdély nem volt egységes politikai entitás, hanem három párhuzamos hatalmi centrumra épült:
Ez a pluralitás azt jelentette, hogy a vajda mellett más vezetők is jelentős autonómiával rendelkeztek, saját hatáskörrel bírtak, és a döntéshozatal nem egy kézben összpontosult. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Luxemburgi Zsigmond idejében nem egy, hanem két vajda is irányította Erdélyt, alvajdákkal kiegészülve. Bár a történeti narratívák gyakran Hunyadi Jánost az „egyetlen erős emberként” ábrázolják Erdélyben, a beszélgetés során elhangzott, nem ő volt az egyedüli hatalmi tényező, mellette például Újlaki Miklós ugyancsak jelentős pozíciókat töltött be, és a két vajda gyakran párhuzamos karriert futott.
Fotó: Orbán Orsolya
A beszélgetésen szó esett arról is, mennyire lehetett felülemelkedni a középkori Erdélyben, valóban zárt világ volt-e a Magyar Királyság nemessége, vagy román származású nemesek is találhattak benne helyet és karrierutat. Ennek kapcsán Lupescu Makó Mária, a BBTE Történelem és Filozófia Kar Magyar Történeti Intézetének docense elmondta, hogy Erdélyben több olyan román származású család is élt, amelyek fokozatosan beépültek a magyar királyság nemességébe, és politikai súlyt is jelentettek a térségben. A történeti források szerint számos család Hunyad és Fogaras környékén élt, ahol régészeti és írásos bizonyítékok is igazolják létüket. Mint mondta,
A házasság, a kapcsolatháló és a szolgálat pedig a mobilitás másik fontos csatornáját jelentette. Ha valaki ügyesen választott, merész volt és megfelelő emberrel kötött házasságot, akkor előreléphetett, akár a kisebb nemesi státuszból is.
Ovidiu Pecican történész, író, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának oktatója ennek kapcsán rámutatott, egyes források szerint Hunyadi János eredetét tekintve valóban egy argeși bojárcsaládból származott, de személye és tettei túlmutatnak a genealógiai kérdéseken. A történész hangsúlyozta, hogy a 15. század fordulópontot jelentett Európában: megszületett a közép-európai tér, amely a Nyugat előszobájaként, a kontinens civilizációs színtereként rajzolódott ki.
Pecican kiemeli, hogy a kortárs románok, akiket gyakran ortodoxként, írástudatlan szláv liturgiát követő csoportként ábrázolnak, valójában már ekkor jelentős résztvevői voltak a latin kultúrának és a katolicizmusnak. Sok román származású bojárral találkozhatunk, akik Havasalföldről költöztek a Bánságba, ott birtokokat szereztek, és társadalmi integrációjuk révén nemcsak helyi, hanem európai horizonttal rendelkező politikai szereplőkké váltak.
Európai kisugárzásuk, reneszánsz műveltségük, nyitottságuk a különböző közösségek felé tették őket kiemelkedővé. Pecican szerint ezért érdemes őket két nagy európaiként, a nemzeti kategóriákon túl szemlélni.
Mátyás király szülőháza
Fotó: Orbán Orsolya
Hunyadi János pályája nem kivétel, hanem egy középkori karriermodell csúcspontja: olyan életút, amely a vajdai és főkapitányi tisztségektől az európai politikai térig ível. Hadvezéri felemelkedése jól követhető az ellenfelek rangjának és a hadszínterek jelentőségének fokozatos növekedésében.
Pályája elején, vajdaként és délvidéki főkapitányként még helyi oszmán vezetőkkel, bégekkel vívott harcokat. 1441-ben Iszák bég csapatait verte meg Szendrőnél, majd 1442-ben Mezid bég erdélyi betörését állította meg: a marosszentimrei vereséget követően a Szeben melletti ütközetben döntő győzelmet aratott, amely egyszerre biztosította Erdély védelmét és saját tekintélyének megszilárdulását.
A balkáni oszmán haderő egyik legfontosabb vezetőjének 1442 nyarán, a Vaskapu térségében elszenvedett veresége Hunyadi számára identitásképző referenciaponttá vált: ettől kezdve már az Oszmán Birodalom legfelső szintjével került szembe. A hosszú hadjáratban, Várnánál és Rigómezőn II. Murád szultán ellen harcolt, míg utolsó nagy összecsapásában, 1456-ban Nándorfehérvárnál II. Mehmeddel mérte össze erejét.
Lupescu Radu történész hangsúlyozta,
királyi vagy fejedelmi ajánlatokat kapott Bulgáriára és Bizáncra vonatkozóan is, s ezek a lehetőségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a legnagyobb kockázatú vállalkozásokban vállaljon szerepet. Király szeretett volna lenni – de ez a cél végül beteljesületlen maradt.
Tábla hirdeti, hogy itt született Mátyás király
Fotó: Orbán Orsolya
A kerekasztal-beszélgetésen szó esett Mátyás király alakjáról is, történelmi szerepéről. Lupescu Makó Mária hangsúlyozta, Mátyás király megítélése időben élesen változott. Halálakor, 1490-ben még korántsem volt egyedülállóan népszerű uralkodó: kortársai közül sokan inkább megkönnyebbülést éreztek, elsősorban a súlyos adóterhek miatt. Alig két évtizeddel később azonban már megszületett az a – Désen lejegyzett – mondat, amely szerint „Meghalt Mátyás, oda az igazság”. Ez arra utal, hogy a nosztalgia Mátyás kora iránt nagyon korán, spontán módon kialakult, összefüggésben azzal, hogy
A beszélgetés során a történészek hangsúlyozták: leegyszerűsítő az az elképzelés, amely szerint Mátyás nem harcolt volna az Oszmán Birodalom ellen. Bár békét kötött, ami hosszabb nyugalmat biztosított a déli határon, a nemzetközi helyzet összességében kedvezően alakult számára. Ebben szerepet játszottak a Duna menti és balkáni térség erőviszonyai, valamint azok a román vajdák is – köztük Ștefan cel Mare (1457–1504) moldvai fejedelem –, akik szintén hadban álltak az oszmánokkal. A korszak stabilitása utólag vált igazán láthatóvá, amikor az utódok idején mindez elveszett. A történészek kitértek arra is, Mátyás és Ștefan cel Mare viszonya a kor egészét jellemző hűbéri és politikai konfliktusok részeként jelenik meg.
Mátyás királynak tulajdonított, a történészek által több mint 130 évig elvesztettnek hitt dokumentumot találtak meg Besztercén.
A vitatott összecsapások – mint például a moldvabányai csata – értelmezése historiográfiai hagyományonként eltér, de a megszólalók szerint ezek a személyiségek szükségszerűen katonai történetként jelennek meg – miközben uralmuk idején építkezések, városfejlesztések, kulturális alapítások és dinasztikus házasságpolitikák is formálták a térséget.
A történészek hangsúlyozták, Mátyás kultusza nemcsak politikai teljesítményéhez, hanem személyéhez és kulturális örökségéhez is kötődik.
Szülővárosát tudatosan támogatta: kiváltságokat, adómentességeket adott, megerősítette korábbi jogait, sőt területileg is bővítette. Egyházi és városi építkezések, rendek betelepítése kapcsolódik nevéhez, amelyek Kolozsvár felemelkedését szolgálták. Ebben folytatta apja, Hunyadi János gyakorlatát, aki szintén jelentős adományokkal támogatta a városokat és az egyházi intézményeket.
A történészek kritikusan megjegyezték,
Minden adottság adott lenne ahhoz, hogy ez a hely élő emlékezeti térként működjön.
A beszélgetés végén felvetett kérdésre – ki a népszerűbb ma: Mátyás vagy Hunyadi János – nem születik egyértelmű válasz. A megszólalók szerint mindkettőjüknek megvan a maga közönsége és kontextusa: Hunyadi János elsősorban hadvezérként és védelmezőként él a kollektív emlékezetben, míg Mátyás király alakját az erős állam, a rend, a kultúra és az utólag megszülető nosztalgia tette különösen maradandóvá.
Fotó: Orbán Orsolya
Ovidiu Pecican történész felhívta a figyelmet, a „magyar vagy román?” típusú kérdés nemcsak leegyszerűsítő, hanem kifejezetten anakronisztikus is. A középkori politikai és társadalmi világ nem etnikai önazonosságok mentén szerveződött, hanem tisztségek, hűségi viszonyok és a kereszténység keretei között. Az önmeghatározás alapját nem a nemzet, hanem a betöltött funkció, az uralkodóhoz fűződő kapcsolat és az egyházi-kulturális hovatartozás jelentette.
A megszólalók egyetértettek abban, hogy a 19. századi nacionalizmus fogalmi készletét visszavetíteni a középkorra torzító értelmezéshez vezet.
Hunyadi János és Mátyás alakja ebben az értelemben nem „nemzeti tulajdon”, hanem egy soknyelvű, többkötődésű politikai tér terméke.
A vita valódi tétje ezért nem az, hogy „kihez tartoztak” ezek a szereplők, hanem az, miként sajátították ki őket később. A nemzeti történetírások egymással versengő narratívái nem a középkori valóságot tükrözik, hanem a modern identitáspolitika igényeit.
A Kárpát-medencei magyar tévénézők türelmetlenül várják a Hunyadi János életét bemutató tízrészes magyar filmsorozat tv-premierjét. A film kapcsán Köő Artúr erdélyi származású, Budapesten élő történésszel a román és magyar történetírásról beszélgettünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kolozs és Beszterce-Naszód megye több fontos közúti útvonalán katonai járművek és felszerelések haladnak át május 25-étől a LOGEX 26 katonai gyakorlatra való felkészülés keretében – figyelmeztet közleményében a román védelmi minisztérium.
A határrendészek és a hegyimentők megmentettek vasárnap egy ukrán fiatalembert, aki a Máramarosi-havasokon keresztül lépte át a határt, és bevallása szerint egy hétig bolyongott a hegyekben.
Sziklákat helyezett el az önkormányzat Temesvár utcáin, az év elején, emiatt a Környezetvédelmi Őrség jókora, 105 000 lejes bírságot rótt ki rá.
Medve látogatott egy hotelbe Brassópojábán – adta hírül a helyi sajtó.
Jól halad a Temesvár és Lugos közötti vasútvonal felújítása – jelentette be szombaton Horațiu Cosma közlekedési államtitkár.
Kemény hangvételű bejegyzésben reagált Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője és szóvivője a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) magyargyűlölő politikusa, Dan Tanasă szombati kifakadására.
Nem hagyta szó nélkül a magyarellenes fellépéseiről hírhedt Dan Tanasă, hogy a román állam támogatásával újították fel az ezeréves magyar–román határon álló gyimesbükki Rákóczi-várat.
Több mint másfélszáz személy szorult orvosi segítségre a szombati csíksomlyói búcsú idején.
A műtrágyaárak robbanásszerű emelkedése és a marosvásárhelyi Azomureş vegyi üzem bezárása az elmúlt évek kormányainak felelőtlen politikájának eredménye, amelyek megakadályozták a román gáz feldolgozását, és Romániát drága importtól függő országgá tették.
Idén is több százezren érkeztek a pünkösdszombati csíksomlyói búcsúba a világ minden tájáról a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe, a Hármashalom-oltár elé.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!