Lengyel László: A válság nem kedvez az autonómiának

Történetek Magyarországról címmel jelentős magyarországi társadalmi elemzők erdélyi előadás-sorozatát szervezte meg ezekben a hetekben a csíkszeredai Magyar Főkonzulátus, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja.

Kéri László és Stumpf István után Lengyel László közgazdász-politológus, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója tart előadást több erdélyi városban. Marosvásárhelyen kedden délután Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztője és Ungvári Zrínyi Imre egyetemi tanár, filozófus beszélgetett a vendéggel népes közönség előtt.

Szabó Béla főkonzul bevezetőjében jelezte: Lengyel László látogatásáról azt is tudni kell, hogy a százötven évvel ezelőtt született nagy mesemondónk, Benedek Elek dédunokája. Erdélyi körútja során a Benedek-emlékhelyeket is felkeresi. Lengyel László kijelentette, hogy Erdélyben itthon van, hiszen gyerekkorában a nyarakat Kisbaconban és Kolozsváron töltötte.

A közgazdász-politológus a tőle megszokott éleslátással, oldott stílusban vont párhuzamot a romániai és a magyarországi politikai-gazdasági helyzet között. Messziről, az 1960-as évektől indított. Szinte matematikai pontossággal vezette le azt a folyamatot, amelynek eredményeként a magyarországi lakosok, a „homo kadaricusok” zöme elégedetlen a mai anyaországi állapotokkal.

„Az 1960-as évektől kezdve a magyarországiak anyagilag egyre konszolidáltabb állapotba, viszonylagos jólétbe kerültek. Volt egy kis házuk vagy lakótelepi lakásuk, kiskertjük, esetleg kis nyaralójuk, Trabantjuk” – részletezte az előadó. Mint mondta, a rendszerváltás után körülbelül egymillióan váltak munkanélkülivé, mert megszűnt a keleti piac, és a nyugatiaknak sem kellett már a gyenge minőségű magyar termékek zöme.

Romániában egészen más volt a helyzet, hiszen a létért folyó küzdelemnél, a hajnali sorbaállásoknál mégiscsak könnyebb lett a megélhetés, s bár a kialakult társadalom nem felel meg az elvárásoknak, mégis kisebb mértékű a csalódottság. Lengyel László szerint Magyarországon a rendszerváltás utáni első években kozmikus gyorsasággal kialakult a jogállam, létrejöttek annak pillérei: a parlament, a független Számvevőszék, a Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság, a pártsemleges közszolgálati rádió, televízió.

Később azonban ezek függetlenségét fokozatosan megnyirbálták, egyes intézményekét meg is szüntették: megroppant a rendszer. Romániában viszont húsz év alatt sem épült még ki a jogállam, vélte az előadó. A magyarországi társadalomnak a határon túl élő magyar közösségekhez való viszonyát sommásan így jellemezte: „a budapesti a szívére veszi a határon túli magyarok gondjait, de a vállára nem”.

A gazdasági helyzetről szólva az előadó kijelentette: a világválság után minden átrendeződik majd térségünkben. Úgy vélte, nincs esélye a regionalizálódásnak, az autonóm térségek, közösségek megerősödésének. „A válság nem kedvez az autonómiának, inkább állami centralizálási folyamatoknak leszünk majd tanúi” – jósolta Lengyel László.