Lángba hullt harangok

A városközpontban álló középkori templomtól kétlépésnyire lakó asszony a Krónikának elmondta: amikor a férjével kiszaladtak az utcára, éppen akkor zuhant le egy hatalmas égő facsonk; egy rendőr pedig kiabálni kezdte: „Emberek, meggyúl a városháza is!…” Az asszony esküszik rá: magától nem lobbanhatott lángra a templomtorony körüli faállványzat.
„Megkaptuk a riasztást, egy perc múlva kivonultunk a laktanya kapuján, három és fél percen belül a helyszínen voltunk, de már az egész állványzat lángokban állt. Azonnal oltani kezdtünk, de a vízsugárral nem lehetett elérni a torony felső részét” – részletezte tegnap a Krónikának Toma őrnagy, a besztercei tűzoltóság tisztje. Elmondta, a lángok percek alatt átterjedtek a templomhajó feletti tetőszerkezetre, s hogy ne terjedjenek át az egész erdőben, a tűzoltók a hajó padlására rohantak. „Soha nem jártunk ezen a helyen, valóságos gerenda- és szarufaerődben törtünk előre, míg a hajó torony felőli oldalát elértük, és vizet zúdítottunk a lángokra” – ecsetelte az őrnagy, aki csapatával és a további négy tűzoltókocsival a helyszínre siető marosvásárhelyi, valamint kolozsvári kollégáival éjfélre fojtották el a tüzet. A torony belsejébe zúdult üszkös gerendacsonkokat azonban tegnap is locsolni kellett, mert a kétemeletnyi magasságú romhalmaz alatt a csonkokból még mindegyre ki-kipattant egy-egy jókora szikra. A torony külső részén is füstölgött még egy-egy szén- és hamucsomó.
„Május végén kellett volna befejeződnie a tatarozás újabb szakaszának, akkor kellett volna átvennünk a kész munkát… Szerdán délelőtt tíz órakor még istentiszteletet tartottam az egyházmegye lelkészeivel… Akkor szólaltak meg utoljára a harangjaink… Most ott hevernek a romok alatt, és ki tudja, öszszetörtek vagy elolvadtak a rettenetes hőségben…” – részletezte tegnap a helyszínen Johann D. Krauss. A besztercei evangélikus gyülekezet lelkésze elszorult torokkal mondta: ki tudja, megszólal-e még valaha az 1430-ban öntött, hatszáz kilós kisharang, illetve az 1857-es tűzvész emlékére öntetett, háromtonnás nagyharang… „Az 1857. április 18-i tűzvész lángjai körülvették, de a parókia nem késlekedett helyreállítani, hogy Isten szavát hirdesse boldogságban és veszedelemben” – fordította a romok alatt heverő nagyharang feliratát Johann D. Krauss. A kolozsvári Johann Anderschofszki által öntött harang most a toronyórával együtt megsemmisült. Elmondta: szerdán éjszaka a vészhír hallatán a Németországban élő besztercei szászok egyesülete és a németországi herzogenrath-beli testvérgyülekezet is jelentkezett: minden lehetséges eszközzel segítik a helyreállítást. Merthogy a mindössze 286 lelket számláló besztercei evangélikus gyülekezetnek a több mint tíz éve zajló tatarozás és a mostani vész utáni helyreállítás is messze meghaladja az erejét. Krauss tiszteletes szerint – ha lehet így fogalmazni – parányi öröm a tengernyi ürömben, hogy az első rémhírek dacára a templomban őrzött több évszázados besztercei szász céhzászlóknak, a kegytárgyaknak, sőt még a toronytól néhány méterre álló patinás orgonának sem esett baja.
A besztercei evangélikus szász gyülekezet több mint tíz éve tatarozza templomát. Tekintettel a hatalmas költségekre, a javítást a rendelkezésre álló források mértékében csak szakaszonként végezhették. Ezért több mint tíz éve a templom szentély felőli része köré, 2006 szeptemberében pedig a torony köré építettek fenyőfa állványzatot. Ez gyulladt ki gyanús körülmények között szerdán este fél nyolc körül. Ioan Pârcălab, a Beszterce-Naszód megyei építkezési felügyelőség vezetője szerint azért szereltek fenyőfa állványzatot a tatarozáshoz, mert szerinte a fémállványzat saját súlya alatt öszszeroskadt volna ilyen hatalmas magasság esetén.

Gyújtogatás volt?
„Az első vizsgálatokból még nem lehet pontosan megállapítani a tűz okát, de a szándékos gyújtogatás lehetőségét sem zárjuk ki” – szögezte le érdeklődésünkre Raluca Moldovan. A Beszterce-Naszód megyei rendőrség szóvivője tegnap a helyszínen azt mondta: még nem rendelkeznek a tűz okát minden kétséget kizáróan rögzítő bizonyítékokkal, de nem alaptalanok a feltételezések, miszerint valaki szándékosan lobbantotta lángra a torony körüli állványzatot, amelyről aztán a vész az egész toronytetőt megsemmisítette, és a templom hajójának a tetőszerkezetét is súlyosan megrongálta. „A bűnügyi nyomozók és az ügyészség segítségével keressük a tűz okára utaló jeleket, illetve nyomokat. Az első vizsgálatok szerint nem műszaki hiba vagy elektromos rövidzárlat okozta a tüzet. Biztosak lehetnek afelől, hogy amennyiben tényleg szándékos gyújtogatásról van szó, illetve ha a gyanúsítottat sikerül azonosítani, bűnügyi eljárást indítunk ellene” – szögezte le a szóvivő. Johann D. Krauss tiszteletes szerint egy helybéli szemtanú jelezte neki: két tizenéves korú gyermeket látott az egyébként bádogkerítéssel körülvett torony – tulajdonképpen építőtelep – állványzata mellől elmenni percekkel azelőtt, hogy a faszerkezet lángra lobbant volna. „Természetesen szóba állok a szemtanúval, és amennyiben kiderül, hogy állítása figyelemre méltó, a rendőrséghez fordulunk” – mondta a tiszteletes jelezve: több ízben előfordult már, hogy ismeretlenek betörtek a templomba, ahonnan elvittek ezt-azt. Ennek kapcsán Raluca Moldovan rendőrségi szóvivő lapunknak azt mondta: a szemtanúval ők is felveszik a kapcsolatot, és megpróbálnak személyleírást kérni tőle, hátha ez segíti az ügy tisztázását. Ő is megerősítette: valóban, többször is betörtek a templomba az elmúlt években.
Vasile Moldovan, Besztercének a helyhatósági választás vasárnapi, második fordulójában újabb mandátumra pályázó polgármestere ezzel szemben kész ténynek veszi, hogy gyújtogatás történt. Tegnap délben a városházán tartott sajtótájékoztatón ugyanis úgy fogalmazott: „Gyilkos kéz és szándék okozta a tüzet. Vajon kinek érdeke, hogy tönkretegye ezt a középkori patinás műemléket, városunk jelképét?”

Európai kincs, felügyelet nélkül
Vasile Moldovan arra azonban már nem tudott magyarázatot adni: hogyan lehetséges, hogy a polgárőrök és önkormányzati rendőrök által őrzött városházától alig néhány lépésnyire az utca túlsó oldalán elhelyezkedő templomba egyáltalán be lehet törni, vagy lehet gyújtogatni, gyakorlatilag az őrök szeme láttára? „A templom őrzése nem a mi dolgunk, ezért a templom felújítását végző fő- vagy alvállalkozó a felelős” – reagált a polgármester. Ez a kérdés foglalkoztatta tegnap a roncsok eltakarításánál bámészkodó beszterceieket is. Szinte kivétel nélkül azt mondták: az önkormányzatnak kötelessége vigyázni a város vagyonára, és főleg az Európa egyik építészeti kincsének tartott, párját ritkító evangélikus templomra.
Csakhogy tegnap az is kiderült: az őrzésre vonatkozóan semmilyen előírás nem létezik. A templom helyreállítási munkálatait besztercei alvállalkozóval végző csíkszeredai fővállalkozó Impex Aurora Kft. menedzsere, Balázs József azt mondta: sem a templom tatarozását megrendelő Országos Befektetési Társaság (CNI), valamint cége közötti, sem a fő-, illetve alvállalkozó közötti szerződésben nincs előírás arra vonatkozóan, hogy kinek kell őriznie a javítás alatt álló létesítményt. „Ilyen előírás nincs, különben sem lehet tudni, hogy a többévi tatarozás teljes időszakán mikor milyen cég kap megbízatást egy-egy szakasz helyreállítására, és akkor ki tudja, hogy éppen mikor ki fizeti az őrzést?” – magyarázta a vállalkozó. Hozzátette: a felújítási munkálatok különben is fel voltak függesztve, és bár a tatarozás alatt álló rész be volt kerítve, valóban nem biztosítottak őrséget. „Az őrség hiányának a felelősségét vállalom, de tűz felelősségét nem. Soha nem is gondoltunk arra, hogy pont az őrzött városháza előtti templom köré állítsunk őrséget” – jelentette ki. Vasile Moldovan polgármester ingerülten tette hozzá: „De nem is a mi kötelességünk, hogy a más javát őrizzük!”

A spórolás ára
A torony tatarozása az eredeti terv szerint 800 ezer lejbe került volna. A költségvetést azonban a beruházó CNI 640 ezerre szűkítette, és egyebek mellett éppen a faállványzat tűzvédelmi vegyszeres kezelésére vonatkozó tétel maradt ki belőle. A tatarozás tervét elkészítő Szabó Bálint építőmérnök, statikus, a kolozsvári műszaki egyetem tanára (portrénkon) a Krónikának azt mondta: az eredeti tervben a tűzvédelmi vegyszerezés benne volt. Hozzátette: a romániai jogszabályok nem teszik kötelezővé a faszerkezetek – állványzatok, tetőszerkezetek stb. – biológiai kártevők, azaz bogarak vagy gomba elleni védelmét, de a tűzvédelmi szabályok előírják az ingnifugás vegyszerezést. A szakember megszemlélte a templomhajó tetőszerkezetén és a toronyban keletkezett károkat. Első becslése szerint a hajó tetőzete mintegy háromszáz négyzetméteres területen égett ki, ami az összfelület egyötöde-hatoda, a toronynak viszont a teljes faszerkezete megsemmisült. Szabó Bálint becslése szerint legalább egymillió euróra lenne szükség ahhoz, hogy a templomot és a tornyot legalább a mostani tűzvész előtti állapotába állítsák vissza.

Erdély egyik jelképe
Feljegyzések szerint a magyar királyok által Erdélybe telepített németek utolsó csoportjába tartoztak a 12. században Beszterce vidékére telepített szászok. Templomuk a 13–14. században épült, háromhajós bazilika alakban, a nyugati oldalán két toronnyal. A 15–16. században a gótikus templomot felújították, ekkor bontották le a keleti oldalon álló két tornyot, és építették helyükbe 1487–1519 között a négy fiatornyos jelenlegit. Ez 75 méteres magasságával Erdély legmagasabb tornya volt. 1560–1563 között Luganói Petrus Italus mester vezetésével a kor szellemének megfelelően, reneszánsz elemeket alkalmazva alakították át a templomot.