A közösség kiemelkedő alakjai – magyar állami kitüntetéseket adtak át a kolozsvári főkonzulátuson

a magyarság nemzeti öntudatának erősítését szolgáló tudományos és publikációs tevékenysége, a kisebbségi lét szinte minden jelentős kérdésének értelmezését magában foglaló életműve elismeréseként.

Tibori Szabó Zoltán újságíró méltatásában úgy fogalmazott: kevés olyan filozófust adott nekünk, magyaroknak a sors, akik az egyik legnagyobb gondolkodónkhoz, Széchenyi Istvánhoz hasonlóan nem mások bölcseleti rendszereire és azok elemeiből építkezve alkották meg a saját filozófiájukat, hanem önállóan gondolkoztak el a világ dolgairól, és saját gondolataikra alapozva hozták létre autonóm filozófiájukat.

„A magyar állam által most kitüntetett Balázs Sándor filozófusról bátran, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ezen kevesek egyike. Be kell vallanom, hogy miközben a tanár úr filozófiai munkáit mindig élvezettel olvastam, és miközben bölcseletének világos érvelése menetrendszerűen lenyűgözött, igazából mindig a társadalomtervezőt és -oktatót csodáltam benne” – tette hozzá. A kitüntetett egészségi gondok miatt nem tudott részt venni az átadáson, viszont a lánya által tolmácsolt üzenetében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik figyelemmel követik tevékenységét és javasolták a kitüntetésre, de mindenek előtt azoknak, akik döntöttek erről.

az erdélyi magyar felsőoktatásban végzett több évtizedes paptanári munkája, valamint az egyházi intézmények múltjának kutatása és a 20. században elkobzott javainak visszaszerzése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként.

aki a hiedelmi kutatás területén kutatóként és oktatóként elért kiemelkedő eredményei elismeréseként a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapott. Jakab Albert Zsolt olvasta fel Péntek János akadémikus méltatását, amely szerint közismert, hogy az etnográfusok, folkloristák többnyire lokálpatrióták.

„Keszeg Vilmosra különösen jellemző ez a hűség és elkötelezettség, táguló körökben a szülőföld iránt. Detrehemtelep a szülőhely, Torda a kis régió, Aranyosszék szellemi központja, és a Mezőség a maga határtalanságával és szétesettségével a Székelyföld és a Partium között. Az ő lokálpatriotizmusával nagy szerencséje volt és van a magyar néprajznak, kultúratudománynak. Ez a táj ugyanis, ahonnan ő származik a legarchaikusabb, a legtöbb titkot őrző és a leginkább veszélyeztetett nagy régiója Erdélynek” – fogalmazott a nyelvész professzor.

Keszeg Vilmos úgy fogalmazott, valójában „elkényesztette” őt az élet, hiszen nagyon sok munka elvégzését tette lehetővé számára, a közoktatástól kezdve az egyetemi oktatásig és kutatásig. „Hálás vagyok az életnek, hogy érezhettem: szükség van rám. Úgy tudom elfogadni ezt a kitüntetést, hogy meg vagyok győződve arról, ez nemcsak engem illet meg, hiszen mindig nagyszerű munkaközösségekbe dolgozhattam, amely nagyban hozzájárult az elismeréshez” – vélte néprajzkutató.

a Székelyföldön, illetve szórványban élő magyarság körében folytatott nyelvtudományi kutatásai, valamint széleskörű oktatói és közéleti tevékenysége elismeréseként.

Székely Kriszta újságíró a nyelvész tisztelőivel egyetértve vallja, hogy nemcsak nagy tudású irodalmárt, nyelvészt, hanem elveihez hű, hiteles oktatót, nevelőt ismert meg Tibád Leventében, aki nem ismert fáradtságot, ha versenyekre, tudományos ülésszakokra, egyetemi felvételire, művészi műsorokra kellett felkészíteni a középiskolásokat, és akivel a közös munka, tanulás, meghatározó élményt jelentett a pályaválasztás, emberré válás során. A kitüntetett nem tudott részt venni a díjátadáson, azonban fia átadta köszönetét és üzenetét, amely szerint „a lényeg, hogy becsületesen dolgozzunk, és rendkívül fontos számunkra, hogy az anyaország számon tart minket”.