
„Huszonhat évesen lettem a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, néhány hónapja pedig a marosvásárhelyi szervezet ideiglenes elnöke is, és ez a legnagyobb helyi RMDSZ-szervezet az országban. Olyan polgármesterekkel kellett dolgozzak, akik több mandátum után, bőven az apámmal egyidősek voltak. A korkülönbséget csak munkával, tudással, tapasztalattal és alázattal próbáltam meg áthidalni. Alkalmam volt belelátni a legkisebb magyarok lakta Maros megyei település életébe: ma már ha bemegyek egy faluba, behunyt szemmel is megtalálom a kultúrházat. Ismerem problémáikat, nemcsak a fiatalokét. Édesapám avval indított az életbe, hogy fiam, csak úgy fogj neki valaminek, ha el is tudod végezni. Úgy gondolom, hogy ezt a tanácsot sikerült megfogadnom. Ennek ellenére soha nem értékeltem túl magam – vallja Kovács Mihály Levente megyei tanácsosjelölt.
2020. szeptember 15., 14:072020. szeptember 15., 14:07
2020. szeptember 15., 14:372020. szeptember 15., 14:37
– Mi az Ön története? Tudjuk, hogy középiskolás korodában kezdte a közösségi munkát, diáktanácsot vezetett évekig, nehéz lenne felsorolni. De folyamatosan kezdeményezett és szervezett.
– Én a Pedagógia Líceumban végeztem. Kevesen voltunk fiúk emlékszem, hogy a lányok győztek meg, hogy vegyek részt egy középiskolásoknak szóló képzés megszervezésében. Kamaszként én is önmagamat kerestem, az önbizalmamnak jót tettek a sikerek. Felfedeztem saját képességeimet, azt például, hogy tudok szervezni, tervezni, tudok csapatban dolgozni vagy akár csapatatot felépíteni. Ezek a képességek mind hasznosak a politikában. De szerveztem irodalmi kreativitás versenyt, voltam diáktanács vezető az egyetemen, valóban nehéz felsorolni.
– Hogy emlékszik vissza arra, amikor 26 évesen a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke lett? Akkor még a pályán voltak a tapasztalt politikusok, Markó, Borbély László, Kelemen Atilla, Kerekes Károly…
– Egy dolog a politikai tisztség és más dolog, hogy a házon belül, a kollégák hogyan fogadnak el. Ez egy érdekes folyamat volt számomra, szakmailag és emberileg egyaránt. Nyilván hogy az elején kevésbé vettek komolyan. Hát most legyünk őszinték. Egy huszonhat éves fiatalember, aki nagy hirtelen megjelenik… Bár nem voltam ismeretlen, hiszen az akkor megyei elnökkel sokat jártuk a vidéket, Nyárádmagyarostól Marosvécsig, Szovátától el Mezőbodonig. A kollégák ismertek, aztán most Péter Ferenccel folytattam a munkát ügyvezető elnökként.
– Milyen pluszértéket tudnak behozni a fiatalok a szervezetbe?
– Induljunk ki abból, hogy teljesen más környezetben, más szempontrendszerek szerint nőttünk fel, mint a szüleink. Én egy éves voltam, amikor a kommunizmus megbukott. Amit a szüleim mesélnek, akár az irdatlan sorokról, akár a Szekuritáté túlkapásairól, az számunkra történelem és sokszor anekdota. Mert mi egy szabad világban születtünk. Nem kellett azért összeszoruljon a gyomrunk, ha mondjuk külföldre kellett mennünk, hogy akkor átengednek, nem engednek. Nekünk természetes volt egy külföldi tanulmányút. Ezért vannak percepciós különbségek.
Tulajdonképpen az én generációm és a nálam fiatalabbak, az anyatejjel szívták magukba a digitális kornak a kihívását, illetve azt, hogy hogyan kell ebben a világban eligazodni. De tegyem hozzá, hogy a mi szempontunkból is nagyon sok türelemre és alázatra van szükség, mert az ifjonti hév és dinamizmus nem biztos, hogy minden esetben jó. Egy fiatal hajlamos arra, hogy forradalmat csináljon, de arra is képesek kell legyünk, hogy meghallgassuk az idősebb generációt.
– Most nemcsak saját mandátumáról van szó. Egy olyan megyéről beszélünk, ahol 38 önkormányzatban van RMDSZ-es polgármester, több, mint 60 településen RMDSZ-es önkormányzati képviselet, és ezeket koordinálni kell.
– Én úgy képzelem el Maros megyét, mint Erdély kicsinyített mását, annyira sokszínűnek. Van peremvidék, van szórvány és van tömbmagyarság. Egy cél van természetesen, megnyerni Maros megyét, de mindenhol mérlegelni kell, mert meg vannak a specifikus gondok, kérdések, amelyek sokszor akár ellentmondásosok is lehetnek.
– Fiatal megyei tanácsosként mi a célja, milyen ügyet vállalna fel?
– A koromból adódóan, természetesen a fiatalok ügyét képviselném. Kellenek az ifjúsági rendezvények, fesztiválok és ezeket támogatni kell. Maros megye kultúrája sokszínű. Vannak olyan, akár Kárpát – medencei szintű rendezvényeink, amelyek megszűntek, támogatás hiányában. Beszéljünk csak a Félszigetről. Ezeknek se híre se hamva. Pedig ezeknek közösségformáló ereje volt. És pénz nélkül nem lehet közösségi programokat tervezni.
Ha jó a közösség, ha vannak társulások, akkor az generálhat gazdasági fejlődést, de ez fordítva is működik. Ott van még a turizmus, ami sok szempontból kihasználatlan lehetőség. Maros megyében van a legtöbb kastély, és sok közülük romos állapotban van. Miért ne lehetne ezekre is gondot fordítani.
– Ha esetleg úgy hozná a sors, hogy el kellene hagynia az országot és tíz év múlva visszatérne, milyen Maros megyét szeretne látni?
– Nem szeretnék abba a helyzetbe jutni, hogy én is elhagyjam Maros megyét, Marosvásárhelyt. De mondjuk egy barátom látogatna ide tíz év múlva, akkor azt szeretném, ha autópályán érkezne Nagyváradtól Marosvásárhelyig, ha azt látná, hogy mindenhol két nyelvű a felirat, ha elvihetném egy jó színházelőadásra egy modern színházépületbe, a gyerekeit, akár egy bábszínházba vagy egy modern állatkertbe, utána kiülhetnénk egy teraszra egy sétálóutcában, nem kellene autót használni, hanem elektromos busszal közlekedhetnénk.
Mert ha ez így marad, akkor nem lesz kérdés, hogy a fiatalok elmennek, és tíz év múlva jönnek haza látogatóba. De ha már itt tartunk, és ugye Maros megyei tanácsosnak indulok, azt is szeretném elérni, hogy a legkisebb településen is digitális táblák legyenek a krétaporos táblák helyett, és a Bolyai ugyanannyi osztállyal vagy még többel működjön mint jelenleg. És persze, legyen magyar polgármestere Marosvásárhelynek és magyar vezetője a megyének, ezt most nem hagyhatom ki.
– Miért hálás, és mi az amiről azt gondolja, hogy kimaradt az életéből?
– Sok mindent felsoroltam, amiért hálás vagyok, de ki szeretném egészíteni. Hálás vagyok a barátaimért. Hűséges típus vagyok, vannak barátaim, akikkel középiskolás korom óta tartom a kapcsolatot, van akivel későbbről. Nemrég kereszteltük meg egy volt évfolyamtársam ikreit. Ők nem politikusok, és ez talán jó is így. Ami kimaradt az életemből, és amit felírtam a bakancslistámra, az, hogy nem tanultam meg a néptáncot. Talán ezért is szívügyem a néptánc oktatás támogatása, mert ereklyeként őrzöm a nyárádselyei nagyapám népviseletét, és ez az örökség kötelez.
(x)
Körülbelül négyezren vettek részt vasárnap Nagyváradon az Ilie Bolojan miniszterelnök támogatására szervezett tüntetésen.
Miután nagy mértékben megcsappant Parajd és a térség idegenforgalma a tavaly májusi bányakatasztrófa után, sok kérdés merül fel a térség turizmusának tovább éltetésével kapcsolatban.
A román szélsőségesek által használt panelek használatát veti Novák Károly Eduárd egykori sportminiszter szemére Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője.
Folytatódott vasárnap a vegetációtűz oltása a Krassó-Szörény megyei Temesszlatina községhez tartozó Illópatak (Ilova) térségében.
Nemzetközi hadgyakorlatot rendeznek a Brassó megyei Nagysinken május 7–23. között, amelyre vasárnaptól kezdődően több szövetséges országból érkezik haditechnika – közölte a román védelmi minisztérium (MAPN).
A jövő héten a hőmérséklet megközelíti majd a 27 Celsius-fokos maximumot, ami meghaladja az ilyenkor szokásos átlagot – közölte Meda Andrei, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa az Antena 3 televízióban.
A Kolozs megyei egészségbiztosítási pénztár a Krónika kérdéseire válaszolva közölte: tudnak az európai egészségbiztosítási kártya kézbesítési késedelmeiről, melyek nem abból adódnak, hogy intézményi szinten késve dolgoznák fel a kérelmeket.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Széll Lőrinc eddigi alprefektus személyében magyar prefektust neveztek ki Hunyad megyében.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
1 hozzászólás