Kivonulnak az aradi várból a katonák

A Védelmi Minisztérium beleegyezett az aradi várban állomásozó katonai alakulatok elköltözéséhez, következésképpen a vár szabaddá válik – jelentette be tegnap Tiberiu Dekany, a Maros-parti város alpolgármestere. Az elöljáró közlése szerint a román hadsereg vezérkara minden, az aradi várból való kivonuláshoz szükséges intézkedést elfogadott, ugyanakkor a városháza és a védelmi tárca aláírta a vár átadásának feltételeit rögzítő megállapodást. A védelmi tárca ugyanis azzal a feltétellel volt hajlandó kivonni csapatait a várból, hogy az aradi önkormányzat költségén korszerűsítenek egy radnai laktanyát, ahova átköltözhet a ma még a várban állomásozó román–magyar békefenntartó zászlóalj. „Ezt az elvárást teljes mértékben teljesítettük, amikor a municípiumi tanács július 10-én húszmillió erős lej kiutalásáról döntött” – közölte Tiberiu Dekany. Az alpolgármester jelezte: a radnai laktanya korszerűsítésére fordítandó összeget a tanácsi költségvetés kiigazításával lehetett kiutalni.
Az aradi vár a város köztulajdonába kerül át, erről a kormánynak kell határozatot kibocsátania. Az erről szóló tervezetet a Védelmi Minisztériumnak kell elkészítenie, valamint szintén a tárca írja ki a versenytárgyalást a radnai laktanya felújítására, közölte Dekany. A helyi önkormányzat 1990 után kezdeményezte a vár szabaddá tételét, amelyet az elöljárók tervei szerint az UNESCO világörökség-jegyzékébe iktatna, majd turisztikai központtá fejlesztenének.


Évszázadról évszázadra,
kézről kézre
Az aradi várról castro Orodiensi néven elsőként II. Béla magyar király egyik adománylevele tesz említést, a mai vár azonban 1750 és 1783 között épült Mária Terézia királynő rendeletére. Az úgynevezett Vauban-rendszerű, szabályos hatszög alaprajzú és csillag alakú vár alapterülete 73 hektár, kerülete 3,18 kilométer. A sánccal körülvett, eredetileg 3600 katona és 296 ágyú elhelyezésére alkalmas létesítmény azon kevés európai vár közé tartozik, amelyek épen maradtak. A történelem során hol magyar, hol török kézen volt, mások mellett Báthori Zsigmond és Bethlen Gábor is birtokolta, míg 1688-ban Caraffa tábornok jóvoltából a bécsi udvar kezébe került. 1918-ig katonai börtönként is szolgált, ekkor román katonai objektummá nyilvánították. 1944 és 1958 között a Romániában állomásozó szovjet csapatok birtokában volt, majd ismét a román hadsereg tulajdona lett. A várban „raboskodott” több mint negyven éven át Zala György alkotása, az 1849. október 6-án a vársáncban kivégzett tizenhárom aradi vértanú emlékét őrző Szabadság-szobor. Benkő Levente, Fülöp Noémi