Kis közösségi szolidaritást biztosít urbánus közegben az egy éve működő Szomszédok.ro kezdeményezés

Talpas Botond közösségszervező, a Szomszédok közösségi kezdeményezés ötletgazdája lapunknak elmondta, az volt alapkoncepció, hogy összekössék az embereket, és ebből a szempontból nagyon sok pozitív példáról tudnak beszámolni, idős emberek a mai napig fenntartott kapcsolatot alakítottak ki a segítőkkel.

„Azonkívül, hogy létezik ez az online platform, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum és a megyei RMDSZ alkalmazottai sokat segítenek abban, hogy felhívják az embereket, és megkérdezik, még él-e a kapcsolat, van-e igény a segítségre. Az első ötletszikra után ugyanis mindig ez a nehezebb feladat, életben tartani egy ilyen projektet” – magyarázta lapunknak az ötletgazda.

Városon feloldódott a kis közösségi szolidaritás

Elmondása szerint nagy problémát jelent, hogy az urbánus közegben feloldódott a kis közösségi szolidaritás, ugyanakkor tudja, milyen fontos az idősebb embereknek, hogy ők maguk oldják meg a problémáikat, és ne kérjenek segítséget. Ugyanis ha segítséget kérnek a családtól vagy bárki mástól, akkor úgy érzik, hogy már nem élnek teljes életet, és ezt nagyon nehéz feldolgozni.

„Ennek a projektnek az volt az újszerűsége, hogy mikroközösségek szintjén próbál összekötni azokkal az emberekkel, akik a közeledben laknak. Persze minden információ nem jut el hozzánk, hogy az önkéntesek miket csinálnak, és hogyan. Létrehoztunk e mellé egy Facebook-csoportot, ahol néha felmerülnek kérdések, mondjuk egy adott gyógyszerrel kapcsolatban. Honnan lehet megszerezni, vagy hol lehet előfizetni olcsón ebédre, hogy melyik az a szolgáltató, amely kiszállít a városnak egy bizonyos negyedébe” – ismertette Talpas Botond.

Elmondása szerint vannak olyan nénik, akik – amikor felhívják őket – elmesélik, hogy miben segít nekik az önkéntes, jó tapasztalataik voltak-e, vagy kevésbé jók.

Vannak, akik bevásárlást intéznek, vagy ha a háziorvosnál fel kellett írni a gyógyszert, akkor abban havonta tudott segíteni az önkéntes, amikor az online ügyintézés még nem működött.
Emellett az egész rendszer úgy volt kitalálva, hogy ne terhelje le a segítőket. Ugyanis nagyon nehéz hasonló szociális projektekkel önkéntesen foglalkozni, főként annak, aki ezt napi szinten végzi.

A korlátozás öt főre vonatkozik, azonban a gyakorlatban ha valaki nagyon szeretne többet vállalni, akkor több felhasználóval regisztrálhat. „Mi sem voltunk merevek. De úgy gondoltuk, hogy öt főnél nem kellene többet vállalni, és hogy lehetőleg a segítők a saját környékükön vállalják a segítségnyújtást” – közölte a közösségszervező.

„Ettől válik otthonossá egy rideg tömbháznegyed is, hogy a megállóban vagy a pékségben találkozol az idős nénivel, vagy akár a templomban észreveszed, hogy ő is ott ül az első padsorban” – fejtette ki az ötletgazda. A kezdeményezés keretein belül néha nemcsak az történik, hogy elveszik a csomagot, hanem sok esetben beszélgetések is kibontakoznak.

Talpas Botond arról is beszámolt, hogy ez a projekt egy bizonyos szinten már organikusan éli az életét. Egy fiatal önkéntes csapat, egy nagyon vegyes társaság találta ki, épp abban az időszakban, amikor tehetetlenül ült mindenki otthon. Ötletek mindig felmerülnek, hogy milyen irányba lehetne fejleszteni. Tavasszal lesz két-három próbálkozás is.

„Mi sem gondoltuk volna, hogy a koronavírus-időszak évekig el fog húzódni. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy pár hétig-hónapig otthon ülünk, segítünk a szomszédoknak, és a végén, nyáron már közösen ki tudunk menni, és minden negyedben lehet tartani akár egy kis fizikai találkozót, pikniket az egyik parkban. Most ez kicsit elhúzódott, de remélem, hogy az oltások előrehaladtával a fizikai találkozás is megtörténik” – magyarázta a közösségszervező.

Elmondása szerint az ötletgazdák sem találkoztak soha fizikailag. Habár ismerik egymást, sosem volt egy közös, személyes jelenléttel járó gyűlés vagy ötletelés tartva közöttük a folytatásról. Ugyanígy a segítőkkel és az idősekkel sem volt nagyobb számban találkozó, ezért teljesen virtuálisan „lakja be” az életüket a projekt.